Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-218

294 218. országos ülés 1903 Elnök (csenget): Engedelmet kérek, t.képviselő ur, egyes pártok eljárásának birálata nem tartozik a házszabályok keretébe; ezen a czimen nincsen joga a t. képviselő urnak e fejtegetésekhez. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások: Halljuk a következő szónokot! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Arra nincsen eset!) Kubinyi Géza: Tessék obstruálni! (Folytonos zaj. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Majd zárt ülést kérünk!) Elnök (csenget): T. ház! Azt hiszem, a vitát most félbeszakítjuk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem helyes, de félbeszakítjuk, (Elénk helyeslés jobbfelöl.) mert mást ez idő szerint nem tehetünk. A holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjén állani fog az inditványés interpellácziós-könyvek felolvasása és azután ugyanazon törvényjavaslatoknak és a velők kapcsolatos határozati javaslatoknak folytatólagos tárgyalása, a melyek a mai ülés napirendjén voltak, (Helyeslés.) Most pedig a miniszterelnök ur kMan válaszolni Csávolszky Lajos képviselő ur interpellácziójára Lambsdorff orosz külügyminiszter utazása tárgyában. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Csávolszky Lajos t. képviselő ur interpellácziót intézett hozzám gróf Lambsdorff külügyminiszter bécsi utazása tárgyában január 10-én. Altalánosságban már akkor is felelhettem volna, s gondolom, akkor is megnyugtatólag. Hogy a választ e mai napig halasztottam, annak oka az, mert ugy véltem, hogy czélszerübb bizonyos időt bevárni abból a czélból, hogy nyíltabb és határozottabb kijelentéseket lehessen tenni, és hogy a nyilatkozatok oly időbe essenek, a midőn ebben a kényes és bonyolult kérdésben az előzetes tárgyalások annyira haladnak és befejezésre jutnak, hogy külső tényekben is jelentkeztek és igy igazolják a teendő nyilatkozatok tartalmának valóságát és felvilágosításra és megnyugtatásra alkalmas természetét. A t. képviselő ur három kérdést intéz hozzám. Először kérdi, hogy gróf Lambsdorff orosz külügyminiszter bécsi utazásának mi a czélja? Másodszor azt óhajtja tudni, hogy történtek-e ez alkalommal az 1897-iki szentpétervári egyezségtől eltérő külön megállapodások? És harmadszor azt, hogy ha nem történtek, meg tudom-e egyeztetni a Törökország integritása ellen intézett izgatásokat és lazításokat az 1897-iki megállapodásokkal? Mielőtt e kérdésekre magukra válaszolnék, röviden jellemezni kívánom annak a politikának a lényegét, a melyet mi a keleti kérdéssel és a Balkán viszonyaMal szemben folytatunk. A mi keleti politikánk abból áll, hogy a nemzetközi egyezmények által a Keleten teremtett állapotok fenmaradjanak és az egyes Balkánállamok függetlensége erősbödjék, azok szabad fejlődésükben és felvirágzásukban ne gátoltassanak, hogy ezen államokkal ápoljuk a barátmárczius 3-án, kedden. ságos viszonyt, fentartsuk a területi és politikai státusquó-t Törökország integritásának épségben tartásával és hogy az ottani hatalmi viszonyokban egyik nagyhatalom se gyakoroljon túlnyomó befolyást a többiek hátrányára. Ez a lényege annak az egyetértésnek és nézetegységnek is, a mely a Balkánon való magatartásra nézve Ausztria-Magyarország és Oroszország között az 1897-ben folytatott eszmecserében és létrejött egyetértő megállapodásokban is kidomborodott. De igy jellemzi maga az interpelláló képviselő ur is lényegben a követendő és abszolút helyesnek ismert politikai irányt. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ennek előrebocsátása után áttérve az egyes kérdésekre, kijelenthetem, hogy gróf Lambsdorff külügyminiszter utazásának inditó oka Oroszországnak abban az óhajtásában rejlett, hogy Ausztria-Magyarországgal azon rendszabályok felett értekezzék és azokra vonatkozólag jusson lehetőleg egyetértő megállapodásokra, a melyeknek foganatba vétele alkalmas arra, hogy a török birodalom némely európai részeiben mutatkozó, nagyon veszélyes elégedetlenségnek lehetőleg vége vettessék. Gróf Lambsdorff, ez a kitűnő orosz államférfiú belgrádi és szófiai látogatása után, a hol azt az álláspontot foglalta el, hogy a Törökországnak ajánlandó érdemleges reformjavaslatok azon országrészek lakossága békéjének és nyugalmának érdekében állanak, hogy a Balkán szláv államai részéről nagyon szükséges oly magatartás, nagyon szükségesek oly rendszabályok, a melyek ezen államok részére a nyugalom megóvását biztosítják, Bécsbe érkezett, hogy gr. Goluchowski külügyminiszterrel ebben a javaslatba hozott reformok kérdésében behatóan értekezzék. Ez a lépés teljesen megfelel az 1897-ben megállapított egyező felfogásnak is, a mely kizárja az egyoldalú eljárást ugy Ausztria-Magyarország, mint Oroszország részéről. Különös megállapodások ez alkalommal nem jöttek létre, eltérés az 1897-iki egyező felfogástól pedig épen nem történt; a feladat és a Bécsben a két hatalom között folytatott értekezésnek czélja az volt, hogy a szalonikii, monasztiri és kossowi vilajetekben Törökország részéről keresztülviendő adminisztratív reformok lényege és azon adminisztratív rendszabályoknak alapelvei állapíttassanak meg, a melyeket Törökországnak inditványozandók voltunk, azon területeknek és Törökországnak magának és Európa békéjének érdekében. Ezen adminisztratív rendszabályok czélja a fennálló területi és politikai státusquó-nak, a mely a forradalmi mozgalom terjedése által komolyan veszélyeztetettnek látszik, fen tartása. Ez a czélzat teljesen azonos azzal, a mely kifejezésre jutott azon egyértelmű jegyzékekben, a melyeket Ausztria-Magyarország és Oroszország a Balkán-államok kormányaihoz 1897 áprilisában intéztek. Ez a czélzat vezeti a két nagyhatalmat mostani akcziójában is. A megállapodások alapelvei alapján utasíttat-