Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-208

24 208. országos ülés 1903 február 17-én, kedden. hányszor szemrehányást tettek a szabadelvű pártnak, hogy nem számit. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Én legalább a magam részéről ezen közbeszólásban, miután csak a katonai te­kintélyt vettem számba, főbenjáró bűnt nem látok. (Étink helyeslés a jobboldalon.) Elnök: E tekintetben további intézkedés szüksége nem forog fenn. Lengyel Zoltán képviselő ur kért sze­mélyes kérdésben szót. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk !) Gr. Zichy Jenő: Én kértem szót személyes kérdésben! Elnök: Kérem, sorrendben következik Len­gyel Zoltán képviselő ur, azután Horváth Gyula, azután Pap Zoltán és végül gr. Zichy Jenő képviselő ur. Ebben a sorrendben kértek szót és ebben a sorrendben kell a szót megadnom. (Helyeslés). Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó. Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Közbe­szólásomra, a melyben november 7-iki beszé­demre hMatkozva, a nagyváradi önkéntesek eseteinek megczáfolását kértem a honvédelmi miniszter úrtól, ő olyan nyilatkozatot tett, a melyre elnöki beavatkozás is szükséges volt. A mi ennek a nyilatkozatnak a parlament előtti részét illeti, én azért köszönettel adózom a t. elnök urnak . . . (Felkiáltások a jobboldalon: Nem szükséges! Nem szívességből tette! Zaj.) Elnök (csenget): Kérem, a képviselő ur­nak erre a kijelentésére nekem nyilatkoznom kell. ÉQ kötelességem szerint jártam el és ezért köszönetről nem lehet szó. (Helyeslés. Felkiál­tások a szélsöbaloldalon: Még nem fejezte be! Hadd, mondja el a mit akar!) Lengyel Zoltán: . . . hogy ezzel szemben az ő elnöki jogánál fogva kötelességét teljesitette. (Ugy van! Helyeslés.) A mi a személyi részt illeti, az nem tar­tozik ide a ház elé, (Mozgás jobbról.) és legyen nyugodt a t. ház . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Engem sarokba nem szőrit! Lengyel Zoltán: . . . hogy a milyen volt a mosdó, olyan lesz a törülköző is. Most, mint ennek a pártnak egyik tagja, ennek a nemzeti küzdelemnek vagyok részese. (Zaj jobb felöl.) Én, t. képviselőház, személyes kérdést nem csináltam soha belőle, nem csinál soha ez a párt sem a legkétségesebb helyzetben sem. A mit mond­tam, fenn is tartottam, fenn is tartom, minden szavamért, a milyen határozottsággal kimondot­tam, olyan méltósággal és becsülettel állok helyt. (Derültség és mozgás jobb felöl.) Thaly Kálmán: Mi nevetni való van ezen'? Lengyel Zoltán: A mi a dolognak ténybeli részét illeti, azt mondta a miniszter ur, hogy valótlan az, a mit én felhoztam. Azt mondta to­vábbá, hogy én két ezredest pellengérre akartam állítani. A személyeket illető részére nézve a dolog­nak határozottan kijelentem, hogy én Kónya ezredest, a ki alatt szolgáltam, soha, még a házon kMül sem, semmi alkalommal nem bán­tottam, mezt ez az ember lengyel, galicziai szár­mazása daczára felvette a magyar állampolgár­ságot és olyan derék hazafinak bizonyult, a milyet nem találtam többet abban a közös had­seregben. A mi a dolognak másik részét illeti, nekem Aulich úrhoz személyesen semmi közöm sincs. Én, mint népképviselő, itten tényeket és adato­kat hoztam fel és azt nem lehet elütni azzal, hogy én pellengérre akarok állítani bizonyos urakat. (Zaj jobbról.) Az eset olyan, hogy énnekem kötelességem most reflektálni tételről-tételre a történtekre. Azt állítottam én először, hogy a 37-ik gyalogezrednek 27 önkénteséből, a kik velem együtt szolgáltak, a tiszti vizsgát letette 12, megbukott 15. Ebből második évet szolgált 12, szabadságolva lett 3. Kérdem a miniszter urat az ország szine előtt: igaz-e ez vagy nem? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igaz! (Zaj.) Menjünk tovább, én nem maradok adós. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán: Azt mondottam, hogy a debreczeni 39-es gyalogezred önkéntesei közül a kik velünk egy iskolában tanultak, 15 ember­ből megbukott 9. (Zaj a jobboldalon.) Itt van­nak lenyomtatva, rendelkezésére állanak a t. ház minden tagjának. Az eset Nagyváradon a tiszti­karban és a polgárság körében kellő nyilvános­ságra lett hozva, soha senki meg nem czáfolta, én nem fogok ettől eltérni, legyenek nyugodtak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Hat esztendeje annak! (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Az mindegy!) Lengyel Zoltán: Azt állítottam, hogy a debreczeni 39-ik gyalogezredben 15 ember közül megbukott 9, a vizsgán keresztülment hat ; abból a kilenczből szabadságoltak hármat, má­sodik évet szolgált hat. Kérdem a t. miniszter urat, feleljen az ország szine előtt erre a kér­désre, igaz-e ez vagy nem? (Derültség és mozgás a jobboldalon.) Luby Béla: Mi hát a valótlan? Kubik Béla: Erre nem felel, konstatálom. Elnök: Engedelmet kérek, én kértem, hogy közbeszólásokkal ne méltóztassék felelni. Ha a képviselő ur elvégezte beszédét, akkor fog a miniszter ur válaszolni. (Helyeslés jobbfelöl.) Lengyel Zoltán: Azt állítottam, hogy a 37-ik gyalogezredbeli 27 önkéntes közül fegyvergya­korlatra bevonult, ha jól tudom, 12; a szám bizonyos, de hogy ezek voltak-e mind, arra nem emlékszem és egy, a ki szabadságolva lett, az előtte való évben nem velünk szolgált, de szin­tén velünk együtt vonult be gyakorlatra, tehát összesen 13. Éz már Aulich ezredes alatt tör­tént. Ezek közül a gyakorlati tiszti vizsgán meg­bukott 12, átment egy, ezt hívják Junier Ká-

Next

/
Oldalképek
Tartalom