Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-217

2.17. országos ülés 1903 Ha széjjelnézünk, t. ház, a mi mai tudo­mányos, kulturális, művészeti és egyéb állapo­tainkon, megdöbbenéssel látjuk, hogy a nemzeti kultúrának óriási munkájában a katonaság jó­formán semmi részt sem vesz, eltekintve attól, hogy katonai tudományokkal foglalkoznak, de azokkal sem oly intenzMe, mint azt teszik a külföld hasonló szaktudósai és e tekintetben nem is tudok egyebet felmutatni, mint a ma­gyar Ludovika Akadémia közleményeit, a me­lyekben a hadi tudományok mellett némi had­történeti közlemények is foglaltatnak. Mondom, ha szétnézek tudományos társaságainkon, az egyetlen Magyar Tudományos Akadémiában csak két embert látok a katonaság köréből: József főherczeget, a ki megírta a czigány­magyar szótárt, a »Eomano Osibakéró Szik­lariben«-t és ott látom Rónay Horváth Jenőt, a ki hadtörténeti tanulmányai következtében rá is szolgált arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémiában díszes helyet foglaljon el. De lássuk a költői irodalmat; én azt hi­szem, hogy talán azt tartják katonáéknél, hogy a katonatiszti állás méltóságával nem fér össze ez a kapa-kasza kerülő mesterség, a mint azt Arany János mondta a poézisről. Talán azt tartják, hogy szégyen lenne a katonatiszti karra, hogy ha a költői irodalomnak olyan munkásai lennének közöttünk, mint a milyenek vannak a külföldön. A német katonatisztet nem akadályozza a maga katonai szelleme abban, hogy kMegye részét a német tudomány, a német költészet, a német irodalom és művészet művelésében, csak mi magyarok vagyunk megfosztva attól, hogy abból a szellemi tőkéből, a mely a hadseregben kétségtelenül ott van, a szellemi kincseknek ab­ból az óriási mennyiségéből, a melyet ott össze tudnak halmozni, még csak egy kis irgalomsugár is essék a magyar kultúrára. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem akarok azon­ban hálátlan lenni azok iránt, a kiknek a ne­veit a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel kell e részben felemlítenem, egy Pajjp Kálmán nevét, a ki annak idején, a míg a szaktudo­mány őt teljesen el nem vonta, fiatalabb évei­ben a magyar költészet egyik leghMatottabb mü­velője volt, és a ki hMatva lett volna arra is, hogy magasabb tisztult ízlésével, mely minden alkotásából kMiláglott, kicsillámlott, maradandó becsű és nagyobb műveket is alkosson a ma­gyar költői irodalom részére, mint azok a ki­sebb dalok, a melyek azonban szintén becsesek, értékesek és elég nyomatékosak arra, hogy min­dig elismeréssel emlékezzünk meg szemzőjükről. HMatkozom e tekintetben egy mäsik kato­nára is, a kinek a nevét nekem is inkognitó kell hagynom, mert ő is iükognitó adta ki verseit, Bárd Miklósi ki jó példával járhat elől a tekintetben, hogy a katona és a költő kettős feladatának meg lehet ám felelni Magyar­márczius 2-án, hétfőn. 273 országon is, a nélkül, hogy az ember álnevet legyen kénytelen használni. Ezekből az elmondott jelenségekből látom én azt az óriási ellentétet, a mely a magyar nemzeti érdek és a katonaságnak a szelleme és felfogása között van és a mely engemet arra indit, hogy ne járuljak hozzá ezen katonai ja­vaslatokhoz, hanem csatlakozzam Tóth János t. barátomnak a határozati javaslatához. (Helyes­lés a szélsobaloldalon.) MMel azonban ezek a dolgok, a melyeket megpendítettem, ezek a tár­sadalmi vonatkozások eddig ebben a teremben legalább ily terjedelemben tárgyalva nem voltak, alkalmat kívánok adni a t. háznak ezen álla­potok szanálására és ennélfogva a magam részé­ről a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (Sálijuk! Halljuk! Olvassa): »1. Utasittatik a kormány, tegye meg a megfelelő intézkedéseket arra, hogy a katona­tiszti házassági óvadék (kauezió) intézménye ugy a hadseregnél, mint a magyar királyi honvéd­ségnél, magyar királyi csendőrségnél és általá­ban mindenütt, a hol az jelenleg fennáll, meg­szüntettessék. 2. Tegye meg a kormány a megfelelő in­tézkedéseket arra, hogy a párbajkényszer az egész hadseregben eltöröltessék. 3, Utasittatik a kormány arra, hogy a véderőtörvény mielőbbi revíziója alkalmával te­gyen előterjesztést az iránt is, hogy a legénység állományához tartozó s egyéves önkéntesi vagy hadapródi minőséggel nem bíró altisztek is jelentkezhessenek tiszti vizsgára s alkalom nyúj­tassák a megfelelő képzettséggel bíró altisztek­nek arra, hogy tisztekké lehessenek.« (Zajos helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Javaslom a t. háznak, hogy a hol­nap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjére a mai ülés napirendjére kitűzött két törvény­javaslat folytatólagos tárgyalása tűzessék ki. Ha a t. ház elfogadja, ezt határozatképen kimon­dom. (Helyeslés.) Jelentem továbbá a t. háznak, hogy a hol­napi ülés végén fog a miniszterelnök ur vála­szolni Csávolyszky Lajos interpellácziójára: gróf Lambsdorff orosz külügyminszter utazása tár­gyában. Endrey Gyula: Már hazautazott! Elnök: Továbbá válaszolni fog a miniszter­elnök ur Csernoch János interpellácziójára: a végrendelet nélkül elhalt katliolikus alsóbb rendű papság hagyatékának tárgyalása ügyében. A honvédelmi miniszter ur válaszolni fog Tuba János interpellácziójára: egy komáromi polgárnak katonatisztek részéről történt véres megtámadtatása tárgyában. Ezzel az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 55 perozkor.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. SÍI. KÖTET. ":,

Next

/
Oldalképek
Tartalom