Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-217

2.17. országos ülés 1903 Ha széjjelnézünk, t. ház, a mi mai tudományos, kulturális, művészeti és egyéb állapotainkon, megdöbbenéssel látjuk, hogy a nemzeti kultúrának óriási munkájában a katonaság jóformán semmi részt sem vesz, eltekintve attól, hogy katonai tudományokkal foglalkoznak, de azokkal sem oly intenzMe, mint azt teszik a külföld hasonló szaktudósai és e tekintetben nem is tudok egyebet felmutatni, mint a magyar Ludovika Akadémia közleményeit, a melyekben a hadi tudományok mellett némi hadtörténeti közlemények is foglaltatnak. Mondom, ha szétnézek tudományos társaságainkon, az egyetlen Magyar Tudományos Akadémiában csak két embert látok a katonaság köréből: József főherczeget, a ki megírta a czigánymagyar szótárt, a »Eomano Osibakéró Sziklariben«-t és ott látom Rónay Horváth Jenőt, a ki hadtörténeti tanulmányai következtében rá is szolgált arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémiában díszes helyet foglaljon el. De lássuk a költői irodalmat; én azt hiszem, hogy talán azt tartják katonáéknél, hogy a katonatiszti állás méltóságával nem fér össze ez a kapa-kasza kerülő mesterség, a mint azt Arany János mondta a poézisről. Talán azt tartják, hogy szégyen lenne a katonatiszti karra, hogy ha a költői irodalomnak olyan munkásai lennének közöttünk, mint a milyenek vannak a külföldön. A német katonatisztet nem akadályozza a maga katonai szelleme abban, hogy kMegye részét a német tudomány, a német költészet, a német irodalom és művészet művelésében, csak mi magyarok vagyunk megfosztva attól, hogy abból a szellemi tőkéből, a mely a hadseregben kétségtelenül ott van, a szellemi kincseknek abból az óriási mennyiségéből, a melyet ott össze tudnak halmozni, még csak egy kis irgalomsugár is essék a magyar kultúrára. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem akarok azonban hálátlan lenni azok iránt, a kiknek a neveit a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel kell e részben felemlítenem, egy Pajjp Kálmán nevét, a ki annak idején, a míg a szaktudomány őt teljesen el nem vonta, fiatalabb éveiben a magyar költészet egyik leghMatottabb müvelője volt, és a ki hMatva lett volna arra is, hogy magasabb tisztult ízlésével, mely minden alkotásából kMiláglott, kicsillámlott, maradandó becsű és nagyobb műveket is alkosson a magyar költői irodalom részére, mint azok a kisebb dalok, a melyek azonban szintén becsesek, értékesek és elég nyomatékosak arra, hogy mindig elismeréssel emlékezzünk meg szemzőjükről. HMatkozom e tekintetben egy mäsik katonára is, a kinek a nevét nekem is inkognitó kell hagynom, mert ő is iükognitó adta ki verseit, Bárd Miklósi ki jó példával járhat elől a tekintetben, hogy a katona és a költő kettős feladatának meg lehet ám felelni Magyarmárczius 2-án, hétfőn. 273 országon is, a nélkül, hogy az ember álnevet legyen kénytelen használni. Ezekből az elmondott jelenségekből látom én azt az óriási ellentétet, a mely a magyar nemzeti érdek és a katonaságnak a szelleme és felfogása között van és a mely engemet arra indit, hogy ne járuljak hozzá ezen katonai javaslatokhoz, hanem csatlakozzam Tóth János t. barátomnak a határozati javaslatához. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) MMel azonban ezek a dolgok, a melyeket megpendítettem, ezek a társadalmi vonatkozások eddig ebben a teremben legalább ily terjedelemben tárgyalva nem voltak, alkalmat kívánok adni a t. háznak ezen állapotok szanálására és ennélfogva a magam részéről a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (Sálijuk! Halljuk! Olvassa): »1. Utasittatik a kormány, tegye meg a megfelelő intézkedéseket arra, hogy a katonatiszti házassági óvadék (kauezió) intézménye ugy a hadseregnél, mint a magyar királyi honvédségnél, magyar királyi csendőrségnél és általában mindenütt, a hol az jelenleg fennáll, megszüntettessék. 2. Tegye meg a kormány a megfelelő intézkedéseket arra, hogy a párbajkényszer az egész hadseregben eltöröltessék. 3, Utasittatik a kormány arra, hogy a véderőtörvény mielőbbi revíziója alkalmával tegyen előterjesztést az iránt is, hogy a legénység állományához tartozó s egyéves önkéntesi vagy hadapródi minőséggel nem bíró altisztek is jelentkezhessenek tiszti vizsgára s alkalom nyújtassák a megfelelő képzettséggel bíró altiszteknek arra, hogy tisztekké lehessenek.« (Zajos helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Javaslom a t. háznak, hogy a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjére a mai ülés napirendjére kitűzött két törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása tűzessék ki. Ha a t. ház elfogadja, ezt határozatképen kimondom. (Helyeslés.) Jelentem továbbá a t. háznak, hogy a holnapi ülés végén fog a miniszterelnök ur válaszolni Csávolyszky Lajos interpellácziójára: gróf Lambsdorff orosz külügyminszter utazása tárgyában. Endrey Gyula: Már hazautazott! Elnök: Továbbá válaszolni fog a miniszterelnök ur Csernoch János interpellácziójára: a végrendelet nélkül elhalt katliolikus alsóbb rendű papság hagyatékának tárgyalása ügyében. A honvédelmi miniszter ur válaszolni fog Tuba János interpellácziójára: egy komáromi polgárnak katonatisztek részéről történt véres megtámadtatása tárgyában. Ezzel az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 55 perozkor.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. SÍI. KÖTET. ":,