Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-217
270 217. országos ülés 1903 igazat adtak a tiszt urnak, hogy a katonai becsület kizárólag a tiszt uraké. Münnich Aurél előadó: Ezt a históriát eddig nem ismertem! Kubik Béla: Az őrnagyi becsület, az már valami nagyszerű! (Derültség.) Benedek János: Ha az előadó ur nem hallotta, legyen szMes majd a kedves sógorát megkérdezni, egyébiránt vagyunk itt Debreczenből többen, a kik ezen esetre emlékezünk és tudjuk, hogy történt. Münnich Aurél előadó : Elhiszem! Elhiszem ! Benedek János: T. ház! Nemcsak a katonai és polgári becsületben tesznek a katonaságnál különbséget, hanem a legénység állományához való tartozást már magában véve olyan megbecstelenítő állapotnak tekintik, a melyből kMergődni sem lehet. Bizonyítja ezt az, hogy tiszti rangfokozathoz más nem juthat ebben a közösnek nevezett hadseregben, csak az, a ki vagy egyéves önkéntes volt, vagy bármely kadetiskolában, katonai akadémiában megfelelő kiképzést nyert, ^mde a legénység állományához tartozó egyének, a kiknek kadeti vagy önkéntesi minősítésük nincs, katonatiszti rangfokozatot nagyon nehezen, csak egy esetben szerezhetnek meg, a mely eset azonban jóformán ki van zárva, a melyre én példát ujabb időben egyetlenegyet sem tudok és roppant örülnék, ha e tekintetben megczáfolnának, ha t. i. a kadeti kurzusra jelentkeznének, ha volna megfelelő idejük és erejük a kadeti kurzust elvégezni, a mely azonban soha életbe nem lépett, a mely kadet-kurzus tekintetében annak idején a delegáczióban egy homályos miniszteri Ígéret tétetett. En ezen okok miatt ellentétben állónak látom a katonai intézményt Magyarország demokratikus fejlődésének követelményével, (Helyeslés a széhöbaloldalon.) s épen azért ezen demokratikus fejlődés és haladás útjában álló akadályok lerombolásán fáradozom s ez iránt határozati javaslatot is fogok benyújtani. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hogy a tisztikar mennyire különlegesnek, specziálisnak tartja magát, az is bizonyitja, hogy bizonyos becsületes polgári foglalkozások a tartalékos tiszti állással össze nem férők. (Igaz. 1 Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) Ezért a leghasznosabb ipart folytató, köztiszteletben álló polgár sem lehet tartalékos tiszt, ha például suszter, szabó, rőföskereskedő, kárpitos vagy borbély. (Igaz! Ugy van! a széhöbaloldalon.) Hogy a katonaság mai szervezetében csak arra való, hogy fentartsa azt a hagyományos osztrák szellemet és ellentétben hazánk demokratikus fejlődésével, a kMáltságoknak legyen egyik védbástyája, ennek egyik jelensége a kauezió intézménye is. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a mi hadseregünk igazi néphadsereg legyen, erre semmi sem kívánatos annyira, mint az egyetértés és összeforrás a katonaság és a polgárság között. Azonban a polgárság és a márczius 2-án, hétfőn. katonaság közti érintkezés csak akkor szokott előfordulni, mikor a katonatisztek a polgárokat összeszabdalják. Ez a katonaság nem válhatik a magyar nemzet testévé, nem lehet áthatva azoktól az érzésektől, a melyeket a hazaszeretet, a magyar nemzet iránti odaadó ragaszkodás magával hoz, mert a katonaság külön test az állam testében: separatum corpus. (Igaz! Ugy van! a bal- és a széhöbaloldalon,) Mirevaló a kauezió intézménye? Talán arra, hogy a csatában elvérzett katona hátramaradt családja megfelelő életmódot folytathasson azután is: hogy ne maradjon gyámolító nélkül, hanem a kauezió kamataiból élhessen ? Ha ez volna legfőbb indokolása a kauezió intézményének, akkor mindnyájunkra be kellene hozni a kauezió intézményét, (Igaz! Ugy van! a széhöbaloldalon.) mert mindnyájan ki vagyunk téve annak, nemcsak a tényleges szolgálatban levők, hanem a tartalékosak is, hogy ki kell ontani vérünket s ez esetben a mi családjaink is gyámolító nélkül maradnak s ezeknek is jól esnék a kauezió kamatja, Nem erre való a kauezió intézménye, hanem arra való, hogy azt a parádés életmódot és azt a czifra nyomorúságot, melylyel a katonák meg akarják különböztetni magukat a közönséges polgári társadalomtól, hogy azt a pávatollakkal ékeskedő üres czifraságokat fentarthassák és tovább folytathassák. Mirevaló a katonatisztnek fényesebben élni, mint egy curiai bírónak ? . . . Baghy Béla: Nem is él fényesebben! Benedek János: . . . vagy mint egy ügyvédnek, vagy orvosnak? Kell-e egy katonatiszt családja részére nagyobb gondoskodás tárgyává tenni a megfelelő életmódot, mint akármelyik a honoracziór^ osztályba tartozó ember családja számára ? Es miért kell azoknak fényesebben élniök? Azt hallottam Baghy Béla t. képviselőtársam közbeszólásából, hogy nem kell nekik fényesebb életmódot folytatniok. Hát igenis fényesebb életmódot folytatnak és pedig akaratukon kMül, mert hogy ha akarnának is szerényen élni, ha akarna is egy katonatiszt a maga szerény zsoldjából megélni, akkor sem teheti, mert mikor jön az inspicziáló tábornok ur. annak tiszteletére pezsgős banketteket tartanak, a melyen kényszeritik, hogy jelen legyen. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Münnich Aurél előadó: El is vannak tiltva a bankettek! (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Benedek János: Annál helytelenebb ezeknek a banketteknek tartása, hogy bár el vannak tiltva, ennek daczára mégis tartják. Mert hogy tartják, azt tudom nagyon jól, számtalan példát tudnék rá felhozni. Sok katonatiszt barátom panaszkodott már előttem, hogy ezen banketteken részt kell vennie, és ezek miatt költségbe kell magát vernie. Ugy látszik, Baghy képviselőtársam i* helyteleníti.
