Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-217

252 217. országos ülés 1903 Gajáry Géza: Ezzel el lehet érni valamit, de nem obstrukczióval. Trubinyi János jegyző: Benedek János! Benedek János: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak helyöket elfoglalni. Benedek János: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) Előttem szólott igen t. képviselőtársamnak szelid lelkületét ismerem azokból a bájos és kedves kis dalokból, a melyeket ő »Magyar •Szívből* czim alatt bocsátott közre. Nem vonom kétségbe azt sem, hogy akkor, a mikor ő nótákat költ, azt magyar szívből teszi és azt sem, hogy a mikor a magyar parlamentben fölszólal, ez is magyar szívből jön tőle. Csakhogy magyar szív és magyar szív között különbség van. Tudtommal Simon bán és Mikhál bán egyformán magyar szívű emberek voltak, de Petur bán is magyar szívű volt. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Azok szelid lelkületű, élettapasztalatokban megtört emberek voltak, a kik aggságuk napjaiban már csak a békét, a nyugalmat keresték, és nem szerették, hogyha az ő kalkulusaikat és azt a szép világrendet, a melyben ők még egypár évig gyönyörködni szerettek volna, valaki előttük felkavarja és felzavarja, és épen ezért a lázongó szívű fiatalokat csendesítették, csitítgatták. Nekem is meggyőződésem, hogy a túloldalon ülő t. képviselőtársaim is mind a magyar haza érdekében igyekeznek cselekedni a maguk felfogása, a maguk gondolkodása szerint. Csakhogy az a világnézet különböző lehet vérmérséklet, különböző lehet temperamentum és különböző lehet egyéni felfogás szerint. Én azt hiszem, hogy, ha onnan a Lloyd-klubnak az ablakából, egy kényelmes karosszékben helyt foglalva kitekint az előttem szólott igen t. képvilűtársam, egészen máskép látja a világ sorát, mint a hogy látja pl. egy, most a közös hadseregbe besorozott szegény magyar baka, ha idegen vezényszó mellett, a melyet az ő füle még nem szokott meg, a melyet ő még nem tanult meg, a Dunapart mellett el kell sétálnia. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az a magj'ar fiu, a kit ott kezdenek a magasabb dresszura titkaiba beavatni, máskép nézi e nemzet állapotát, mint előttem szóló t. képviselőtársam, a ki a körülötte levő világból — mint méh a virágból — csak mézet szív a maga életbölcsesége, sztoikus nyugalma számára. Ellenben az az agyongyötört magyar fiu a hadseregben megtanulja azt, a mi a magyar szívtől idegen — mert ebbe csak szeretetet csepegtetett az Isten — megtanulja a gyűlöletet a haza ellenségei irányában. (TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja előttem szólott t. képviselőtársam, hogy ő azért szólalt fel, mert fáj lelkének az, hogy elvesznek azon értékek, a melyek a nemzet számára visszahozhatatlanok. Nos hát ezért küzdünk mi is; mert épen abban a hadseregben vesznek el azon értékek, a melyek a márczitis 2-án, héttőn. magyar nemzet számára mindörökre visszahozhatatlanok. Félti a vihartól az országot, fél, hogy a vihar felhői olyanok lesznek, melyekből esetleg vész kerekedhetik, mely lesújthat és tönkre teheti eddigi alkotásainkat. Hát én nem félek a vihartól, s Tompa Mihály sem féltette e nemzetet a vihartól, hanem inkább a szellő suttogásától, a mely olyan, mint a kígyó sziszegése, és a hízelgő szótól. (Igaz! Tjgy van! a szélsöbaloldalon.) Én meg attól a szellőtől se félek, a mely most nem a vihar erejével, hanem a suttogó szellő lágyságával terjeszkedik, a mely az osztrák urakházából lengedez Magyarország felé, és a mely nagyban hasonlít ahhoz a szellőhöz, a melyből 55 esztendővel ezelőtt vihar keletkezett, a mely azonban nem minket, hanem azokat seperte el. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De féltem a magyar nemzetet attól a széltől, a mely szél az ő hajójának vitorlái közé nem kedvezően fuj, illetőleg csak félteném, hogyha nem volnék meggyőződve arról, hogy a magyar nép felkerekedő önérzete ezt a szelet el fogja seperni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Valóban bámulnom kell az előttem szólott t. képviselőtársamnak szívbeli igaz nyugalmát és békéjét, midőn a magyar nemzetet a nemzeti gyors és rohamos haladástól félti. Az a jóízű kaczaj, a melyly el e képviselőháznak Nesztora és a nemzeti és demokratikus törekvéseknek e házban legrégibb veterán harczosa, Madarász József t. képviselőtársunk ezt a felfogást fogadta, felment engem ennek további kritizálása alól. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondja az előttem szólott t. képviselőtársam, hogy nekünk a véderőtörvénynek beterjesztésénél főleg arra kell törekednünk, hogy szem előtt tartsuk mindkét ország érdekét. Én előttem az én országom érdeke lebeg első sorban, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Madarász József: Szégyen itt más országérdekéről beszélni! Benedek János: Mindaddig, a mig nincs kielégítve az én érdekem, nem törődöm szövetségesem érdekeMel. Különben én csak akkor lehetek jó és alkalmas szövetségese másnak, ha előbb a magam szénája van rendben, de mielőtt az rendben volna, felesleges törődnöm szomszédom érdekeMel; (Egy hang a szélsöbaloldalon: A ki mindig ellenséges indulattal van irántunk!) olyan felesleges munka ez, a melyet a magam részéről átengedek igen t. képviselőtársamnak és a vele egygondolkozásuaknak. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Olyan dolgokat vegyitett a t. képviselő ur abba az igazi poéta lélekből fakadó, szinte homéroszi naMsággal előadott, különben igen kedves beszédébe, a melyeket nem tapasztalhat ebben az országban senki sem. Eeszélt pl. arról a túlsúlyról, a melyet a magyar nemzet az osztrák és magyar monarchiában elfoglal és a melyet kény-