Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

240 216. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. hogy az államvasuti tisztviselőknek fizetése csekély. Mert ha az előléptetés igazságos, méltányos és gyorsabb hal adású volna, akkor nagyon természetes, hogy a fizetés hiányosságát az előléptetés biztonsága és igazságossága kipótolhatná. T. ház! Midőn az államvasuti tisztviselőkről és jogos igényeikről szólok, föltétlenül meg kell állapitanom azt az egy különbséget, a mely az államvasuti tisztviselők és általában az állami tisztviselők fizetésrendezésének kérdései között van. Az állami tisztviselők fizetésrendezésénél talán némi joggal vetették föl azt a kérdést, vájjon nem volna-e szükséges a túltengő bürokrácziának visszaszorítása; vájjon nem volna-e helyes kevesebb, de jobban fizetett tisztviselővel dolgozni? Ezt a kérdést, a munkaerő szaporaságának, túltengésének kérdését az államvasuti tisztviselőkkel szemben felvetni nem lehet. Mert statisztikai adatok bizonyítják, t. ház, a melyek megdönthetetlenek, hogy a magyar államvasút az összes vasutak között az, a mely legjobban használja ki a munkaerőket; a mely a legkevesebb alkalmazottal a legtöbb munkát, a legrosszabb fizetés mellett s a legcsekélyebb nyugdij-hozzájárulással végezteti. T. ház! A statisztika azt mutatja, hogy, mig Poroszországban egy pályakilométerre 11, addig az osztrák cs. k. vasutaknál 8"6, a magyar államvasutnál pedig 5'4 vasúti alkalmazott esik. Magyarországon tehát 5 vasúti alkalmazott végzi el azt a munkát, a melyet Poroszországban 11 vasúti alkalmazott végez el. Ennek rekompenzácziójául, minthogy a magyar vasúti alkalmazott többet dolgozik, természetesen kevesebb fizetést is kap, mert a mig Poroszországban egy vasúti alkalmazottra 2836 korona fizetés esik, az osztrák cs. kh\ államvasutnál 1510 korona, Magyarországon csak 1424 korona esik egy alkalmazottra. Ennek további rekompenzácziójául, és további elismeréséül annak, hogy öt magyar tisztviselő annyit tud dolgozni, mint 11 porosz és 8 osztrák, Poroszországban a vasutasok nyugdijához való hozzájárulás egyegy alkalmazottnál az állam részéről 57 korona, Ausztriában 63 korona, Magyarországon pedig 28 korona. Tehát Ausztria és Poroszország több mint kétszer annyMal járulnak hozzá a vasutasok nyugdijához, és sokkal magasabb fizetést adnak nekik, mint a mennyit a magyar államvasuti tisztviselő kap. Elismerem, hogy már a múlt költségvetésben némi javulás mutatkozott, annyiban, hogy az altisztek helyzetének javítására a költségvetésbe bizonyos összeg állíttatott be, sőt tudom, hogy a jelenlegi költségvetésben is felvettek e tisztviselők fizetésének javítására 1,859.000 koronát. Csakhogy, t. ház, milyen csekélyke összeg ez, és milyen mulatságos összeggé válik ez akkor, hogyha tudjuk, hogy a magyar államvasutnak 36.415 állandó alkalmazottja van; ebből hMatalnok, tisztviselő 5615; altiszt 11.191, szolga 19.609. A mig tehát az 51 ezer állami tisztviselő sorsának javitására és fizetésük rendezésére, daczára annak, hogy több izben történt már rendezés, ha jól emlékszem, 17 millió koronát vesznek fel, addig a 36.000 vasúti tisztviselő fizetésének javitására felvesznek összesen 1,859.000 koronát. Nagyon természetes, hogy ezzel az államvasuti tisztviselőknek régen hangoztatott óhajtásait teljesíteni, ezzel az államvasuti tisztviselőknek fizetését rendezni nem lehet. T. ház! A miniszter ur előtt kétségtelenül ismeretes lesz azon két rendbeli emlékirat, a melyeket az államvasuti tisztviselőknek két kategóriája terjesztett be, és ha ismeri ezeket, akkor kétségtelenül elismerheti azt a t. miniszter ur, hogy az államvasuti tisztviselők óhajtásai nagyon szerények. Hiszen, hogyne volna szerénynek mondható az az ő kívánságuk, hogy kezdőfizeíésük 1600 korona legyen, a mi különben már a posta- és távirdatisztviselőre nézve meg is van már állapítva; hogy a státusnak igazságtalanságait orvosolják; hogy lakbérüket, mely ma helytelenül csak két kategóriát ismer: fővárosi és vidéki lakbért, szabályozzák a katonai lakbérek módjára; hogy a fizetésüket a változott igényekhez képest rendezzék és emeljék fel; a fegyelmi eljárást a jogbiztonság követelményeihez képest alakítsák át, és a mi a leglényegesebb : hogy a protekczió kizárására, vagy — hiszen ez lehetetlen — a protekcziónak legalább visszaszorítására állapíttassák meg újra szabályozott várakozási idő. Bizonyos rangfokig: a harmadik és negyedik rangfokozatig meghatározandó időben mindenkinek szükségképen elő kelljen lépnie, a ki nem tette magát fegyelmi eljárás során igazolt okok miatt arra érdemetlenné. T. ház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára is, mellőzni akarok nagyon sokat, a mi megvilágítaná a vasutasok törekvéseinek jogosságát. Utalok tehát egyszerűen a minisztériumban heverő emlékiratok súlyos érveire. Még arra akarok rámutatni különösen akkor, mikor a katonai javaslatok tárgyalásával foglalkozunk, különösen akkor, midőn mögöttünk van már az a korszak, midőn a katonatisztek fizetését egész vonalon megjavítottuk, ugy a közös hadseregben, mint a honvédségnél, hogy tulajdonkép igazi katonai szolgálatot, igazi terhes szolgálatot, a mely nem parádézás, hanem a békében is napról-napra ismétlődő komoly küzdelem az elemekkel és igazi veszedelmekkel, a vasúti alkalmazottak teljesítenek. Hiszen a vasutas szolgálata annyiban különbözik bármiféle más állami tisztviselő szolgálatától, hogy a legtöbb ideget fogyasztja el, az egészséget legjobban rontja meg, és a munkaidőnek a szabályozottságát nem ismeri. Ez a szolgálat mindig egész embert kMan, a kinek mindig talpon kell lennie és a kinek minden eshetőséggel szemben még az egészségét is koczkára kell tennie. A vasutasok a maguk memorandumában maguk sóhajtják el, hogy az ő életük ép oly gyorsan