Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

226 2W. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. lett értelmezve, de hogy én mások téves nézete szerint alkalmazzak valamit, vagy hogy mindenkinek a nézetét eltaláljam, arra nem vállalkoztam soha. (Mánk helyeslés a jobboldalon. Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) A mi már most az elmondottakat illeti, nekem nem hMatásom, hogy minden, az osztrák parlamentben elejtett szót, minden, az osztrák parlamentben történt kijelentést a magam részéről itt viszontkijelentésekkel kisérjek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én nyilatkoztam, megmondottam a magamét és fentartom, a mit mondottam, abban az értelemben, a mint mondtam. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Semmit sem mondott !) Nem áll, t. ház! Tessék elolvasni és azután állítani ilyet. Chlumetzkyre történt hMatkozás és nagy gúnynyal jelentették itt ki, hogy ő nekem kebelbarátom. (Folytonos hosszantartó zaj a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Annak, hogy énnekem Chlumetzky kebelbarátom-e vagy sem, mi köze van azokhoz a kijelentésekhez, a melyeket itt teszek, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.)vagy a melyeket ő ott tesz ? Kubik Béla: Semmit sem mondott! Elnök: Kubik kéjjviselő urat rendre utasisitom. (Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek! A tanácskozás ily zajban teljes lehetetlen. Vészi József: Már tegnap helytelenítettem vezérczikkben. (Folytonos zaj.) Zboray Miklós: A miniszterelnök ur helytelenítse ! (Folytonos nagy zaj a bal- és szélsöbaloldalon. Az elnök ismételten csenget. Halljuk;/ Halljuk! a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ahhoz, gondolom, hogy mit mondott báró Chlumetzky, nincsen köze annak, hogy én miféle hMatalos és miféle magánviszonyban állottam annak idején, vagy állok most ezzel a kitűnő államférfiuval, a kinek barátsága rám csak megtisztelő. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Nem is mondta senki!) Tény az, hogy nem tartozom felelőséggel minden betűért, a miket mondott. De hMatkozom egyre az ő mondásai közül, a hol öszszefoglalja azt, a mit mondott, a 67-es törvényekre és a hadseregnek a 67-es törvényben körülirt jellegére és keretére hMatkozik, s azt mondja, hogy azon túlmenő törekvést a maga részéről jogosulatlannak tart. (Zaj balfelöl) Hát ebbe nem lehet belemagyarázni azt az atroczitást, a melyet belemagyaráztak. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) A mi pedig Welsersheimb miniszter kijelentését illeti, én igenis olvastam azt a részt és mondtam, hogy ő nem érthetett egyebet, mint azt, hogy a törvényhozás minden faktora a törvény alapján áll, mert hiszen ő a hadsereg közösségéről beszélt. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Hátha nem így értette? Miből tudja, hogy igy értette?) Mert igy mondta. Itt a beszéde előttem. A hadsereg közösségéről szól, (Zaj. Elnök csenget.) már pedig a hadsereg közössége a mi törvényeinkben benne van. (Igaz! Ugy van! jobb- és balfelöl.) Hát joggal mondhattam, hogy egyebet nem érthetett. A mi pedig azt a »Kaiser« kifejezést illeti, Rakovszky István t. képviselő ur egy kicsit messze megy, ha azt gondolja, hogy ezzel a kifejezéssel báró Welsersheimb miniszter el akarta tüntetni a fejedelem kettős jellegét. Rakovszky István : Kizárólagosan ! Széll Kálmán miniszterelnök: És ki akarta tüntetni azt, hogy ő magyar királyt nem ismer, Ez ki van zárva, a beszéd szövege kizárja. (Nagy zaj és ellenmondás a bal- és szélsöbaloldalon.) Beszédének contextusa mutatja, hogy nem azt akarta mondani, hogy »kizárólag a császár és nem a király«. (Folytonos nagy zaj. Elnök csenget.) hanem azt, hogy »kizárólag a felség, a fejedelem^ az pedig Ausztriában a császár, Magyarországon a kirá\j.(Nagy zaj a bal- és aszélsöbaloldalon.) Mi sem beszélünk soha osztrák császárról. Beszélünk magyar királyról. (Zaj. Elnök csenget.j'Hát ez nagyon erőszakos interpretáczió. Ebben a házban sohasem beszél senki, sem képviselő, sem miniszter másról, mint a királyról, de azért ez nem azt teszi, hogy osztrák császár nincsen. Tehát a mikor egy osztrák házban egy osztrák miniszter azt mondja, hogy osztrák császár, azzal csak a felségről, a fejedelemről, mint császárról az ottani elnevezés szerint szól, de eszeágába sem jut letagadni a magyar királyt, annál kevésbbé, mert le sem tagadhatja.., (Él.énk helyeslés jobbfelöl. Folytonos nagy zaj és ellentmondás a bal- és szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Széll Kálmán miniszterelnök : . . . mert az 1867: XII. t.-cz. 11. szakasza tisztán királyról, a király fejedelmi jogairól beszel. (Nagy mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha tehát báró Welsersheimb miniszter urugy értette volna — a mint nem érthette — hogy ő Felségének, — a ki közös fejedelem — a magyar királynak nincsen joga az 1867 : XII. t.-cz. értelmében a hadsereg belszervezetére vonatkozólag intézkedni és csak a császárnak van, akkor helytelent mondott volna, a mit el nem fogadhatnék és vissza kellene utasítanom. (Általános élénk helyeslés.) De nem gondolt ilyet és nem is gondolhatott. Ezt róla feltenni képtelenség lenne, a »kizárólag« szóafejedelmi jogra vonatkozik. (Nagy zaj és ellenmondás a bed- és a szélsöbaloldalon.) 0 Felsége intézkedik ebben, a legfőbb hadúr, mint alkotmányos fejedelem, a ki egyúttal császár és király. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát t. képviselőház, én igenis a törvénynek és a magyar közjognak minden tételét védeni kötelességemnek tartom minden téren és minden alkalommal. Kötelességemnek tartom helytállani azokért a nyilatkozatokért, a melyeket ezen jogok-