Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

216 országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. 219 saját formájukban, saját alakjukban változatlanul fentartandók. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbahldalon.) László Mihály: Majd elválik! Pichler Győző : Azt mondja igen t. képviselőtársam, hogy majd elválik. Lehet, hogy az önök memoranduma olyan czélt ér el, a mely önöktől legtávolabb esett, azt t. i., hogy beleugratták Széll Kálmán miniszterelnök urat és a honvédelmi miniszter urat olyan ígéretekbe, a melyek az osztrákok ellenzése folytán hajótörést szenvedtek és ők mint politikailag és egyénileg becsületes, tisztességes emberek, adott ígéretüket be nem válthatva, el fognak távozni. (Úgy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez megtörténhetik. Más garancziákat önök nem kaptak, önöknek csak személyes garancziáik vannak, és ha a kormányban van minden személyes garanczia. ha ma a miniszterelnök ur otthagyja állását, ha a honvédelmi miniszter ur otthagyja állását, semmiféle obligáczióban nincs, mert az a párt, a melyikhez önök tartoznak, örömmel vette tudomásul a honvédelmi miniszter urnak és a miniszterelnök urnak nyilatkozatait, de óvakodtak e tekintetben határozati javaslatot benyújtani. Azon az értekezleten elfogadták a nyilatkozatot örömmel, minden magyar ember azt tette volna; ámde határozati javaslatot nem nyújtottak be, és igy ez nem a pártnak megnyilatkozása volt, hanem egyszerűen csak a miniszterelnök ur és a honvédelmi miniszter ur személyes ígérete és a mint azok otthagyják állásukat, — minthogy der Kaiser bleibt treu seinem Diener bis zum letzten Augenblicke — a mint az a letzter Augenblick bekövetkezik és a miniszter urak távoznak, önök senkitől sem kívánhatnak többé semmit, önöknek nincs kin keresni ezen Ígéretek beváltását. (Ugy van! a szélsöbahldalon.) így áll a dolog. A nemzeti párt megkapta a feleletet tegnap ott, az urakházának az ülésén nem Ígéretek alakjában, hanem határozott Beschlussok alakjában, a melyekkel visszautasították az ő kívánalmaikat, és a melyekkel egyértelmüleg segítségére siettek a kormánynak, a melyet arra kértek, hogy akadályozza meg a nemzeti párti követelmények érvényesülését; s ma ott állanak önök, hogy, ha a mostani kormány távozik, önök kijátszva, összes ideáljaikban megsértve és letiporva fogják saját ideális gondolkodásuknak lehetetlen és káros következményeit viselni. (Elénh tetszés és helyeslés a balés a szélsöbahldalon.) Elnök: Ugron Gábor képviselő ur kMan napirend előtt szólani. (Halljuk! Halljulc!) Ugron Gábor: T. ház! Tiltakoznunk kell és tiltakoznunk kellene mindnyájunknak azok ellen, a mik Ausztriában elhangzottak. (Ugy van! a baloldalon.) A magyar nemzet szuverenitása, a magyar nemzet önállósága, a magyar nemzet törvényeinek fennállása a kérdés és semmi más. Próba és kísérlet, hogy mit tud eltűrni ez a nemzet, mit lehet e nemzet arcza közé vágni, mennyire lehet e nemzet törvényeit megsérteni, megsérteni a legilletlenebb, a legfrMolabb módon ? (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Mi soha Ausztriának belügyeibe nem avatkozunk. (Ugy van! a bal- és a szélsöbahldalon.) És mi történt az osztrák parlamentben ? Az előbb lármás, hMalkodó, néhanapján egymást köpdöső és szitkozódó nagy férfiak a maguk kofáskodó vitatkozási modorát, lármáját és zaját egy napra elhallgattatva, fordultak az osztrák képviselőházban a magyar nemzet, a magyar nemzet törvényes álláspontja, a magyar nemzetnek törvényeiből folyó jogai ellen. (Igaz! ügy van! a bal és a szélsöbahldalon.) Akkor látjuk, hogy simán, de annál gonoszabb nyelven, nem a kakasoknak kukorékolásával, nem az ebeknek vésztjelző vonitásával, hanem a legsimább hangon és a leggonoszabb czélzásokkal az osztrák főrendiházban egyenkint állanak íel a pártok vezérei, hogy hadat üzenjenek Magyarországnak, hogy hadat üzenjenek Magyarország jogainak és törvényeinek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbahldalon.) Az 1867 : XII. t.-cz. 12. §-a a magyar törvényhozásnak tartja fenn a hadsereg időnkinti kiegészítését, az ujonezok megajánlásának jogát, a megajánlás feltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését, élelmezését az eddigi törvények alapján mind & törvényhozás, mind a kormányzat körében. És mely kérdések azok, a melyekhez az osztrák parlamentben hozzászóltak? Mely kérdés az, mely most a ház asztalán fekszik? Tisztán az ujonczmegajánlás, az ujonczmegajánlás feltételeinek kérdése, továbbá a véderő létszáma — megállapításának kérdése: tehát mind olyan kérdések, a melyekben Magyarország önállóan és szuverénül intézkedik, s csak annyi a kötelezettsége, hogy a két kormány hasonló természetű törvényjavaslatokat terjeszt be a két országgyűlés elé. De nekünk magyaroknak törvényeink keretén belül külön jogunk van az ujonezozásnak oly feltételeit állapítani meg, a melyeket mi helyeseknek és igazságosaknak tartunk. Az osztrák parlamentben megtámadják Magyarországnak azt a jogát, a mely teljesen belső kezelési jog, hogy t. i. miként fogja az ujonezokat behajtani, miként fogja idebent az ujonezozási kerületeket beosztani. Megtámadják és mint egy tábor, sorakozva rohannak Magyarország ellen. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbahldalon. Egy hang: Mint a vérebek!) Azt kérdezem, miként jött létre az a nagy egyetértés? Csupa Magyarország ellen való gyűlöletből? Hát olyan szövetséges társunk van, hogy a mely pillanatban lehet Magyarország és jogai ellen tenni, cselekedni, akkor mindenki egyet ért ott? Avagy pediglen egy láthatatlan kéz ez ? Ez az, a mit én észreveszek; kiérzem azt a láthatatlan kezet, a mely szervezte és rendezte ezeket a tüntetéseket. Ez újból az a rendszer, a melyet ismerünk, hogy a mikor a 28*