Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

216 216. országos ülés 1903 február- 26-án, szombaton. találkozni és méltányos ellenfelekkel, kikkel meg lehet alkudni. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) B helyett a legádázabb ellenségekkel állunk szemben. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha mi, mint önálló királyság Oroszországgal, Németországgal vagy Olaszországgal szerződnénk, sokkal több tisztességet és méltányosságot tapasztalnánk az ő részükről, mint az osztrákok részéről. (Igaz! Ugy van ! a szélsöhaloldalon.) Gahányi Miklós: Ezt köszönhetjük gyáva kormányunknak! (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Rendre!) Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt visszautasítom ; sohasem voltam gyáva, sem mint kormány, sem mint egyén! Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nem szabad ilyen kitételeket használnia. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Politikai gyávaság !) Rákosi Viktor; Nekünk nagyon gyakran szemünkre vetették, hogy a r király személyét belevonjuk vitatkozásainkba. Én sem tartom jó izlésü dolognak kisebb ügyekben ő Felsége személyét előhozni, azonban az osztrákok ezt a módszert sokkal inkább követik, mint mi. Az osztrákok minduntalan előszedik a királyt. (Félkiállások a szélsöbaloldalon: A császárt!) Vagyis előszedik a császárt. Mikor a kiegyezési tárgyalások folytak, akkor Bécsben azt kolportálták, hogy a király azt mondta, ha Ausztria és Magyarország egymástól elrálik, akkor hiába élt. Széll Kálmán miniszterelnök: De csak kolportálták ! Rákosi Viktor: Nem czáfolták meg. Most pedig előáll Welsersheimb osztrák Landwehrminiszter és a legfőbb császári akaratra hMatkozva, hirdeti a hadsereg változhatlanságát és megbonthatlanságát. Szatmári Mór: Osztrákságát! Széll Kálmán miniszterelnök: Közösségről beszélt! Rákosi Viktor: 0 Felsége czimeiben az van, hogy Isten kegyelméből Ausztria császárja, stb. és Magyarország apostoli királya. Én ehhez nem szólok hozzá, ele nem állhatom meg, hogy egy megjegyzést ne tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A király a korona fényét nem az isten kegyelméből kapja, hanem attól a derűtől, a mely a boldog és megelégedett nemzet arczárói sugárzik reá. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) Mi a királyi korona fényóért, tekintélyéért és dicsőségéért dolgozunk, mikor nem engedjük meg, hogy népünket koldussá tegyék, kikergessék ezer éves hazájából, melyet vérével megvédett, munkájának verejtékével megtermékenyített. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kiegyezéssel levágják azt a karunkat, a melyikkel dolgozunk; . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Semmit sem vágnak le! A kiegyezés egészségben tartja meg azt a kart! Rákosi Viktor: . . . a katonai javaslatokkal levágják azt a karunkat, melylyel védelmezzük magunkat. Ne kényszerítsék ezt a nemzetet arra, hogy mint az oroszlán fogaMal védelmezze magát ! (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Pichler Győző képviselő urat illeti a szó. Pichler Győző: T. ház! Az urakháza tegnapi gyűlésén elhangzott beszédek késztetnek engem is arra, hogy felszólaljak. Az ott elhangzott beszédek éle és tartalma egyenesen Magyarország ellen irányul; Magyarország ellen, mely önállóan, minden idegen beavatkozás nélkül, jogainál fogva határozza meg azt, hogy milyen törvényeket hoz és azokat mikép hajtja végre. Ez a jogunk megvan nekünk a katonai törvényeknél is. Az osztrák urakháza egyszerűen megtette azt, a mit már előzőleg az osztrák képviselőház, hogy jogtalanul beleavatkozott a mi törvényhozási jogkörünkbe. A képviselőház tegnapi ülésére és az ott történtekre én azon nyilatkozatok és helyeslések után, a melyekkel a túloldal részéről is kisértetett Rátkay László képviselőtársam kijelentése, reflektálni nem akarok. Nem az a kérdés csak, hogy mit beszéltek az urakházában, hanem a kérdés az, hogy kik beszélték azt, a mi ott elhangzott ? T. ház! Mi azt látjuk, hogy Ausztriának teljesen dezolált parlamentje, teljesen felfordult íjarlamenti élete, az erővesztett törvényhozása egyszerre talpra ugrik, a pártok szövetkeznek és állást foglalnak együttesen Magyarország ellen. Welsersheimb, az osztrák honvédelmi miniszter, beszédének végpasszusában, a melyet a császár nevében és megbízásából mondott, nem az egységes, hanem a közös hadseregről beszélt. És a miniszterelnök ur itteni felszólalásában mit csinált? Egyszerűen hMatkozott a törvényre, hMatkozott a honvédelmi miniszter ur beszédének végpasszusára és azt mondta: Minden rendben van! Vészi József: Azt mondta, hogy ez van rendben, de nem azt mondta, hogy minden rendben van! Pichler Győző: T. ház! Nem az a kérdés, hogy milyen volt a beszéd végpaszszusa, hanem, ha Welsersheimb beszédét megbíráljuk, akkor nézzük először a formát, azután a tartalmát és azután, a mi a legfontosabb azt a részt, a mit elhallgatott és azt, a mit hallgatólagos jóváhagyással kisért. T. képviselőház! Mi volt a czélja az urakházának a tegnapi gyűlésében? Erre nézve Széll Kálmán miniszterelnök ur közvetlen, intim barátjának, az ausztriai tartományokban és az ottani kormánynyal szemben 12 év óta Deák Ferenczet t

játszó Ohlumetzky államférfiú szavai a döntők. És mikor megítélem .az urakháza ülését, elsősorban Ohlumetzky szavait emelem ki, kinek hatalmas befolyása van az