Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-215

202 215. országos ülés 1903 február 27-én, pénteken. T. ház ! Őszintén megvallom, hogy, bár nem tartozom az uralkodó párthoz, szükségesnek tar­tottam erre kiterjeszkedni, mert ez az, a mit előbb emiitettem, hogy tiszta bort kell önteni a választók poharába. (TJgy van! Ugy van! a haloldalon.) Mert ha csak egyes kikapott dolog­ról beszélek a választók előtt, ha a népet csak frázisokkal tartom jól, akkor a nép nem lehet minden irányban tájékozva. Az országos mozga­lom megindulásában látjuk, hogy mennyire nin­csenek önök, t. táloldal, tisztában a nép gondol­kozásmódjával, és a nép akaratával, mert a nép, a mikor most megnyilatkozni kezd, valamennyi­jüket dezavuálja. (Ugy van! TJgy van! a bal­és a szélsobaloldálon.) Kubik Béla: Az egész vonalon! Kovács Pál: Én ebből a szempontból egy propozicziót teszek a t. túloldalnak. (Sálijuk! Halljuk!) Méltóztassanak elmenni a kerületeikbe és hívjanak össze népgyüléseket és kérdezzék meg a népet, hogy mit akar. (Mozgás a jobbol­dalon. Helyeslés a szélsobaloldálon.) Még azt is megengedem, hogy önök ottan személyesen meg­jelenjenek és azt a népet befolyásolják (Felkiál­tások jobb felöl: Megengedi ? Derültség a jobbol­dalon.) ugy, a mint a programmbeszédek alkal­mával tették és kérdezzék meg őszintén azt a népet, meglátják, miként fog az nyilatkozni. Pozsgay Miklós: Majd bekötött fejjel jönnek vissza! Kovács Pál: Meg lehet róla győződve a t. túloldal, hogy szomorú tapasztalatokkal fognak ide visszatérni, (Ugy van! a baloldalon.) és hogyha a jövőre gondolnak — nemcsak a saját jövő­jükre, képviselői jövőjükre, mert talán itt akar­nának ezen országgyűlésben tovább is maradni — hanem hogyha lelkiismeretesen felfogják az önök és pártjuknak legsajátosabb érdekét is, akkor nem fogják, t. képviselőtársaim, e katonai javaslatokat törvényerőre emelni. (Vgy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) T. ház! A közbeszólások folytán voltam kénytelen ezekre kitérni, s azért is, hogy még jobban megvilágítsam a helyzetet. Most pedig engedjék meg, hogy folytassam a programmbeszédek sorozatából a felolvasást. (Halljuk! Halljuk!) Chernel György 1901 szeptember hó 19-én elmondott programmbeszédjében a következőket mondja: » Remélem, alkalmat és módot találunk a tisztviselők fizetése rendezésére és végre na­gyon óhajtanám, ha a katonai szolgálat idejét lejebb szállíthatnék, de csak akkor, ha ez által véderőnk harczképessége nem szenved.« (Helyes­lés a jobboldalon és felkiáltások: Okos beszéd ez is!) Továbbmenőleg ezeket mondta (olvassa): »Egyéni álláspontomat ismerik. Mint az igaz szabadelvüség hMe, a szabadság, testvériség és egyenlőség igéit hirdetem.« (Helyeslés, tetszés és éljenzés a jobboldalon.) Nem akarok csak egyes kikapott részlete­ket felolvasni, én teljes egészében akarom re­produkálni a képviselő ur beszédjét; nem aka­rok abból elvenni, nem is akarok ahhoz hozzá­tenni, s azért azt hiszem, meg méltóztatnak en­gedni, hogy azt tovább olvassam. (Halljuk! Halljuk!) Különben végén csattan az ostor. (Derültség a jobboldalon.) A mit a programmbeszédből eddig hal­lottunk, az csak jó maszlag, a mely a beszéd többi részét is elviselhetővé teszi, sőt talán bi­zonyos mértékben háttérbe szorítja és így hang­zatos jelszavak után indul az a szegény nép, s talán még meg is éljenzi, — a mint hogy e részlet felolvasásakor a t. túloldalról is éljenez­tek a t. képviselő urak — s akkor aztán ter­mészetes, hogy elmondja a szónok a következő passzust, a mely igy szól: »Felkarolom különö­sen a szegény nép ügyét, ugy a gazdaközönség, mint az iparosok érdekeit.* (Helyeslés a jobb­oldalon.) Kubik Béla: Persze! Ujabb terheket rakni rá! Kovács Pál: Az is felkarolása a nép érde­keinek, (Felkiáltások a jobboldalon: Hogyne!) hogy mentől több terhet rakjunk a nép vállaira? Már pedig tudvalevő, hogy a közös hadseregnek összes szállításaiban a magyar iparos vajmi ke­véssé vesz részt; a képviselő ur pedig ígéri, hogy az iparosok érdekeit fogja támogatni. És mi ennek az eredménye ? (Halljuk! Halljuk!) Az, hogy nem a magyar ipart támogatja, hanem az osztrák ipart, mikor a költségeket megsza­vazza, mert a közös hadsereg szállítója az osztrák ipar. (Ugy van! a. baloldalon.) Münnich Aurél előadó: Dehogy! Ki mondja azt? Rakovszky István: Münnich Aurél ur! (Zaj. Felkiáltások balfelöl: A delegáczióban mondták!) Münnich Aurél előadó: Nem áll! Kubik Béla: Majd rá fogjuk bizonyítani, hogy mit mondott! Rá fogjuk olvasni, a mit az osztrákok és az idegenek szállítanak ! (Zaj. Elnök csenget.) Kubik Béla: Vakulj magyar! Kovács Pál: T. ház! Ebből a két esetből is méltóztatnak látni, hogy nagyon prekáriusak a kijelentések, a melyek a katonai javaslatok tekintetében a választók elé tálaltattak. De egyben már is megegyezik ez a két beszéd és ez az, hogy mindkettő szükségesnek tartja a két éves katonai szolgálat behozatalát. Szerb György: Más is szükségesnek tartja! Pekár Gyula: Hol van az a csattanó? Kovács Pál: Ugy látom, — és ez a Rosen­berg t. képviselőtársam közbeszólásából is meg­bizonyosodott, — hogy a vasvármegyei szabad­elvű jelöltek valószínűleg közös konferencziát tartottak arról, hogy mit is fognak a népnek mondani, mit is fog programrabeszédjük tartal­mazni, mert tényleg vasvármegyei képviselő­társaim beszédeiben találtam a legtöbbet a

Next

/
Oldalképek
Tartalom