Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-215
200 215. országos ülés 1903 február 27-én, pénteken. Zebeczke 36, Zsablya 74, Csadjavicza 64, Szombattá 30, Jákóhalma 104, Alsószentgyörgy 128, Szent-Endre 53, Bakamaz 36, Csákány 132, Szamosdobb 25, Bezdán 84, Szaniszló 89, Kümlő 72, Jászfényszaru 80, Bögöte 41, Cserépváralja 66, Sompatakhuta 41, Batyk 86, Komlós 43, lpolyhidvég 74, Léva 147, Zsitfa 70, Csorna 237, Kozmafa 18, Hegyhát-Sál 84 aláírással. Ez eddigelé a néppárt részéről 134 kérvény. (Felkiáltások jobbfelöl: Nincs több?) Majd lesz több is! Fogunk szolgálni vele, mert ez a harcz még nem végződött be, ez a harcz még sokáig fog tartani, hisz most vagyunk még csak a kezdetén. (Ugy van! a baloldalon.) Meg fogjuk mozdítani ezt az egész országot, hadd lássák meg, hogy ez csak kezdete annak a küzdelemnek, a melyet folytatunk ezen javaslatok ellen. Csatasorba fog állani az egész ország és ha ily körülmények között belemegyünk a harczba, akkor fogják igazán látni, hogy mit akar és mit nem akar ez a nemzet. Mi pedig önöket ugy el fogjuk söpörni onnan, mint ahogy azt meg is érdemlik. (Ugy van! a baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Hogy mennyire ellentétben áll ezen javaslatok idehozatala a nép akaratával, ezt bizonyítják azon mozgalmak, a melyek a beterjesztett javaslatok alkalmából indultak csak meg. Hogy a nép mennyire nem álmodott arról, hogy azok, a kiket megválasztottak, oly rútul vissza fognak élni azon bizalommal, a melyet reájuk ruháztak, az kitűnik különösen azon eljárásból, a melyet a t. túloldal megválasztott képviselői a választások alkalmával követtek. (Mozgás jobbfelöl.) A t. túloldal képviselői mint jelöltek egészen másképen beszéltek a nép előtt, mert akkor a választás előtt állottak és keresték a népnek bizalmát, kegyét, hogy az őket mandátummal ide a házba beküldje. Boncza Miklós: Ez egyszerűen nem áll! (Zaj a baloldalon. Ugy van! jobb felől.) Kovács Pál: Én vettem magamnak azt a,mondhatom, nem csekély fáradságot, hogy áttanulmányozzam a t. túloldal megválasztott képviselőinek programmbeszédjét, (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Nagyon érdekes!) a melyekből azt a meggyőződést merítettem, hogy a t. túloldal megválasztott képviselői,a kik a pénzügyi viszonyokról és Magyarország pénzügyi állapotáról nyilatkoztak, — és ezt körülbelül a két harmadrésze jónak látta megtenni — teljesen megegyeznek ebben a tekintetben a pénzügyi bizottságnak előbb felolvasott jelentésével, a mennyiben kijelentették ők is, hogy meg vannak győződve róla, hogy a nép terhét tovább szaporítani nem lehet. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nép elhitte, hogy megvan bennük a jóakarat arra, hogy a nép érdekeit meg is fogják védelmezni. De legnagyobb részt csakis ebben az irányban nyilatkoztak és csakis ebben az irányban lehet rájuk olvasni azt, hogy a népnek érdekeit nem képviselik ugy és abban a szellemben, a hogyan ezt a választók Ígéreteikből várhatták és a maguk részére biztosítottnak látták. A katonai törvényjavaslatokról azonban vajmi kevés szó esett, de ezt a keveset a t. ház előtt fel óhajtom olvasni, (Halljuk! Halljuk!) hogy mindenki meggyőződjék arról, hogy az akkori képviselő-jelölteknek véleménye tökéletesen egyezett a közgazdasági helyzetre vonatkozólag kimondott véleményükkel. (Halljuk! Halljuk!) A felolvasásnál nem fogok rangkülünbségek szerint osztályozni, vagyis nem fogom először a kegyelmes, azután a méltóságos és legutoljára a nagyságos népképviselők véleményét előadni, hanem abban a sorrendben fogom az egyes programmbeszéd-részleteket előterjeszteni, a hogy azokat épen megtalálnom sikerült. (Derültség a baloldalon.) Mandel Pál: Az enyém ott van-e? Szatmári Mór: Majd kiderül a vallatásnál! (Derültség.) Kovács Pál: A katonai javaslatok tárgyalása alkalmával a túloldalon nagyon sokszor láttunk egyes képviselőtársakat, a kik át voltak hatva a javaslatok szellemétől, azok jótékony hatásától, ugy, hogy szinte rajongani látszottak, mert egyes kijelentéseikből és magaviseleteikből okszerüleg csak ezt következtethetjük. Ezek között találom elsősorban Rosenberg Gyula képviselő urat, (Elénk derültség a szélsöbaloldalon.) ki programmbeszédét Német-Ujvárott mondta el 1901. szeptember 15-én. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én azt hiszem, hogy ugyanazon programmbeszéd alapján választatta meg magát későbben mostani kerületében és hogy ma is ugyanazon programm alapján áll. (Egy hang jobbfelöl: Ott megbukott!) Ott megbuktatták igen és így, ha velük szemben nem is áll szavának, szavának áll a mostani választókerülettel szemben, a melynek választói bizalmából ül itt. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Rosenberg Gyula: Hát halljuk már! (Derültség.) Kovács Pál: Jogos a kívánsága t. képviselőtársamnak, hogy mentül hamarább túlessék ezen, (Elénk derültség. Halljuk! Halljuk! Egy hang jobb felöl: Spanyol inguiziczió!) Programmbeszédének ezen része a következőleg szólt (olvassa): »A véderőre fordított kiadások még folyton emelkednek, és ugy pénzügyi teljesítő képességünk határai, mint az egyéb teljesítmények mindinkább követelik, hogy foglalkozzunk a tényleges szolgálati időnek két évre való leszállításával. Rosenberg Gyula: Teljesen állom ezt ma is! Kovács Pál (olvassa): »Azt hiszem, a legközelebbi országgyűlésnek lesz alkalma ezen kérdéssel foglalkozni és hogy nálunk is sikerülni fog e tárgyban a haderő és a honvédelem érdekeit az ország egyéb érdekeMel összeegyeztetni. «
