Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-208
14 208. országos ülés 1903 február 17-én, kedden. belső erejének kifejtésére fordíthatják, a mely áldásos munkájukban a nemzettel együtt vagy azzal összeforrva a dinasztia viszi a vezémerepet, a mely első a haza munkásai közt! (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) A mi nemzetünk százados történelme épen annak a szomorú tanúbizonysága, hogy a dinasztia nem azonosul a nemzettel, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) az a nemzetnek vágyait, törekvéseit, czéljait a magáénak el nem ismeri. A hol pedig a kölcsönös bizalom és egyetértés hiányzik, ott a végeredmény annak a nemzetnek gyengesége, elmaradása a többi nemzetek mögött, (Ugy van! a széköbaloldalon.) de a korona fényének elhalványodása is. (Igaz! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Es félő, t. ház, hogy odafenn ma sem akarják megérteni a történelem logikáját. Sok bántó jel mutat arra. hogy sem nem tanulnak, sem nem felejtenek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mikor látják be végre Bécsben, hogy Magyarország az egyedüli erős alap, a melyre támaszkodhatnak, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarország az, a mely hősiességével Hab 3burgi Rudolfnak trónját biztositotta, Magyarország az. a mely megmentette Mária Teréziának a trónját s Magyarország az, a mely Ausztriának jelen viszonyai között egyedül adhat biztos jövőt. (Él°'nk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert Ausztria népei életre ébredve az önkényuralom békéiből, a történelem és a népi j k fejlődésének természetes rendje szerint, a mely pillanatban anyagi erejükben megerősödve érzik magukat, nem akarják topább tűrni, hogy nemzetiségük feláldozásával, pusztán egy családi politika nagyhatalmi vágyának legyenek uszályhordozói. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Én részemről a németek és szlávok ezen küzdelmének végeredménye felől kétségben nem vagyok. Lehetnek ezen küzdelemnek, a mint hogy vannak is, csendesebb pillanatai, a midőn Magyarországot kormányainak hibája és az ország elgyengitett állapota miatt áldozati bárány szerepére késztetik és saját húsából és véréből áldozva igyekszik megállítani a küzdőket, a kiket a közös koncznak élvezete egy pillanatra lecsendesít, de csak azért, hogy azután ujait erővel küzdhessenek egymás ellen és a közös főhatalom ellen, saját nemzetiségük életczéljaiért. T. képviselőház! Talán tizenkettedik órája érkezett el egy elhatározásnak, a mely még megmenthetne mindent, a mely megnyithatná egy szebb jövőnek az útját. De sietni kell, mert a történelem logikája int. De akkor ne jöjjenek ily javaslatokkal elő, a melyek egy jogaiban megsértett nemzetnek csak türelmét vehetik el. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldahn.) Hagyjanak fel végre a »sic yolo, sic jubeo«-fóle kijelentésekkel, hagyjanak fel a hadsereg egysége, a birodalom egysége-féle fantomokkal, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melyekkel szemben ennek a nemzetnek, ha életben akar maradni, véglehelletéig küzdenie kell. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) De várható-e, t. ház, hogy a »viribus unitis« igazi korszaka felvirrad számunkra ? Igazi korszaka, mert nem kisméretű szobrokra: nekünk nagy, nemzeti tartalmú, hatalmas arányú, nemzeti dinasztiális irányú politikára van szükségünk. (Elénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Fájdalom, t. ház, eddig mást kellett tapasztalnunk. Akkor, a midőn a közelmúltban Prágába, hogy az ostromállapotot véghezvihessék, a Deutschmeistereket ós a tiroli vadászokat kellett odavinni, a mikor brosürök jelennek meg — épen a napokban volt egy a kezemben — a melyek panaszkodnak, hogy Ausztriában a hadseregben már benne van a nemzetiségi viszály, a mikor Bécsben már a Burg falai alatt éneklik a »Wacht am Bhein«-t, a mikor külföldön egész irodalom támad Ausztria bomlásáról, akkor, t. ház, Magyarország természetes jogai ma is visszautasításban részesülnek, akkor a mi honvédségünk, tisztán bizalmatlanságból, ma sincs tüzérségi és műszaki csapatokkal felszerelve. Nemzeti szinünk, nemzeti zászlónk, nemzeti jelvényünk ma is visszautasításban részesül. Hozzá, elhangzanak, t. ház, egyes osztrák »császári« kijelentések, mint pl. Stranszkynak a »zde« - ügy alkalmával: »Hadseregem egységét ne bántsák, mert az ellene vétővel még kegyelmet sem fogok gyakorolni.* Vagy 1901. februárban az ipartestületi bálon Bécsben a vámközösségért aggódó iparosoknak: »Mindenesetre együttmaradunk.« Mindezek azt mutatják, t. ház, hogy ma is a régi nóta járja; azt mutatják, hogy az 1867-i kiegyezéssel a nemzet és a dinasztia között fenforgó mélyreható különbségeket kiegyenlíteni nem sikerült. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) 35 évi folytonos hiperlojalitással, teherviselési képességünk teljes kihasználásával még bizalmat sem bírtunk önmagunk iránt kelteni. Az 1867-i kiegyezést még végrehajtani sem tndják önök, nem hogy fejleszteni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vigyázzon a kormány, a jogvesztés a nyomorúsággal párosulva rossz tanácsadó és ez a nemzet élni, haladni akar. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak a vak nem látja, t. képviselőház, hogy sebes léptekkel közeledünk újra történelmünknek azon korszakonkint — fájdalom, korszakonkint — megújuló pontjához, a midőn ennek a nemzetnek, ha megsemmisülni nem akar, oda kell kiáltania: Veletek, általatok, ha lehet! Nélkületek, sőt ellenetek, ha kell ! (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Ezen törvényjavaslat csak egy lépés ebben az irányban s azért nem fogadom el. (Hosszantartó, élénk tetszés, helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A honvédelmi miniszter ur kMan szólani. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Már január
