Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-215

190' 215. országos ülés 1903 ) De ba ez nem igy volna, ha ezeket a javaslatokat csakugyan tisztán ötletszerüleg dobták volna a törvényhozás elé, akkor a t. miniszterelnök urnak kötelessége lett volna a házat feloszlatni, (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) az uj választásokat kiírni, és megkérdezni azt az adófizető polgárságot az iránt, hogy az ujabb súlyos katonai terheket akarja-e és elbirja-e viselni? (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha pedig a t. miniszterelnök ur ezt elmulasztotta megtenni, akkor nem hMatkozhatik arra a többségre, a mely a háta mögött ül és a melyiknek minden egyes tagja választói előtt fogadkozott programmbeszédében, hogy rájuk ujabb terheket nem fog róni, és ehhez hozzá nem járul. De ezen fogadalmat, fájdalom, önök közül egyedül gróf Zichy Jenő tartotta meg. Borbély György: No ezt már nem lehet mondani! Mindent össze-vissza beSzéll Eitner Zsigmond: Ne feledje el a t. képviselőház, ne feledjék el a t. képviselő urak, hogy a nép az ő választottjait azért küldötte ide a törvényhozásba, hogy jogait megvédelmezzék, vagyonosodását, jólétét előmozditsák, nem pedig azért, hogy rája ujabb súlyos terheket rójanak, jogait elalkudják, szegénységét fokozzák. (Igaz! Ugy van! a, szélsobaloldalon. hgy hang a szélső' baloldalon: Megnyúzzák!) Az előttünk fekvő törvényjavaslatok a nemzettől a milliókon kMül még véráldozatokat is kMannak: 9500 ujonczot a közös hadsereg részére és 3000 ujonczot a honvédség ujonczlétszámának felemelésére. A t. honvédelmi miniszter ur a törvényjavaslat indokolásában a következőket mondotta (olvassa): » Tekintettel arra, hogy az 1900. évi deczember 31-iki népszámlálás adatai és az ujonczállitások eredményei szerint ugy a magyar korona országainak, mint az ő Felsége uralkodása alatt álló többi királyságok és országok teherviselési képessége is jelentékenyen emelkedett.« Hát, t. honvédelmi miniszter ur, ha ezt a teherviselési képességet a nemzet vagyonosodására értette, akkor ezt csak ugy fedezhette fel, ha osztrák katonai szemüvegen keresztül nézte a dolgokat. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mert mi, a kik a nép között élünk, épen annak ellenkezőjéről győződtünk meg: az általános eladósodásról és elszegényedésről; tehát épen nem indokolt a mostani ujonczlétszám felemelése, mert az a népre ismét oly terheket ró, a melyeket az elviselni képes nem lesz, és a már úgyis 40 — 50 milliót kitevő ujabb felszerelési terheket akkor forszírozza a nemzetre, midőn egyéb kulturális czélokra sem telik. A hadsereg létszámának emelésében Németországot utánozni vakmerőség, mert ott fejlett ipari és kereskedelmi állam van, a melynek teherviselési képessége sokkal nagyobb, mint a mienk. Hazafias kötelességet teljesít tehát az ellenzék, midőn ezen javaslatok törvényerőre emelkedését meggátolni törekszik, (Ugy van! a szélsőbal- I február 27-én, pénteken. oldalon.) és ezek ellen minden erővel sikra száll, mert a militarizmus arrogancziája most már túltengésben van, le kell egyszer már számolni vele, mert ez az a feneketlen zsák, az a nagytorku moloch, a mely mindig csak követel a nemzettől, de neki vissza semmit sem ád. A törvény további indokolásában a honvédelmi miniszter ur a következőket mondja (olvassa): »Azon évi ujonczjutalék, a melyet az 1889 : VI. t.-czikk állapított meg, a melyből a magyar szent korona országait az 1893 :

1. t.-cz. értelmében a közös hadsereg részére 43.889 fő, a honvédség részére pedig 12.500 fő terheli, a változott viszonyok folytán nem elégséges a békelétszám fentartására, minélfogva annak felemelése ugy a közös hadsereg, valamint a honvédség részére is szükségessé vált.« Tehát a jelen esetben a népesség számaránya szerint az ország ujabban 53.000 főben és a honvédségnél 15.500 főben állítana ki ujonczokat, és ezt azzal indokokolják, hogy a létszám nem elégséges. Február 17-én tartott beszédében, a mely összehasonlítást tesz a többi államok teherviselési képességével, és az ujonczlétszámmal, Endrey Gyula t. képviselőtársam közbeszólása folytán azt mondotta (olvassa): »Az Endrey ur irodájából nem kerültek ki; akkor nem lennének megbízhatók*; azután igy folytatja: »Ha összehasonlítjuk az 1902. évi hadi kiadásokat az utolsó népszámlálási adatokkal, a következő képet kapjuk: Az összes katonai terhekből esik minden egyes lakosra Francziaországban 25*9 korona, Németországban 18*4 korona, Olaszországban 10*7 korona, Oroszországban 8"4 korona, Ausztria-Magyarországban 9*6 korona. Ebből méltóztatik látni, hogy Oroszországot kMéve, nálunk esik a legkisebb összeg egy lakosra. Ha nem hiszik, nem. tehetek róla. Én a hMatalos adatokat adom elő kötelességszerűen. Nézzük most a véradó nagyságát, és vizsgáljuk, hogyan viszonylik az ujonczjutalék a lakosság számához. Francziaországban az ujonczjutalék évenkint 230.000, a miből pro mille esik 4*8, Olaszországban az ujonczjutalék 99.000, a miből pro mille esik 3, Oroszországban az ujonczjutalék 335.000, a miből pro mille esik 2*5. Csak ugy mellesleg említem fel, hogy Oroszországban ugy a kiadásokra nézve, mind pedig az ujonczlétszámra nézve az arány sokkal kedvezőbbnek mutatkozik, még pedig azért, mert ott nem szorultak az egész lakosság igénybevételére, a mennyiben ott 129 millió a lakosok száma. Ezzel szemben nálunk, beleértve a két honvédséget is, az ujonczjutalék 126.0u0, a miből pro mille esik a lakosságra 2'7. A most proponált ujonczlótszám felemelése következtében ez annyiban változik meg, hogy pro mille lesz 2"8; Oroszországot kMéve tehát még mindig nálunk legalacsonyabb az arány.« A t. honvédelmi miniszter ur ezen adatai kevésbbé megbízhatók, mintha azok Endrey Gryula t. képviselőtársam irodájából kerültek