Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-215
184 215. országos ülés 1903 február 27-én, pénteken. ezen követelt 13.000 ujonczjutalék számarányának megfelelően a honvédséget tüzérséggel felszerelni fogja és akkor meglátják az illető körök, hogy ez a nemzet, a mely a terhek súlya alatt összeroskad, a melyről az idegen érdekek miatt lehúzták a kahátot, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a maga nemzeti ideálizmusában és lelkesedésében talán túlbecsülve önerejét és képességét, el fogja hozni összekuporgatott filléreit, hogy ezt az ideált a hazafiság szent oltárára emelje. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. honvédelmi miniszter ur, hogy bár súlyos, de nem elviselhetetlen a teher és nem oly nagy az áldozat, a melyet a nemzettől követelnek. Mert hiszen ez még nagyobb terheket, adóemelést se von maga után, mintha bizony ez a nemzet még adóemelést is elviselhetne! (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azt azonban mégis hozzáteszik, hogy a felmerülendő költségek hét milliót fognak kitenni, sőt a t. előadó ur még tovább megy és a jövőben felmerülendő költségekre nézve egészen nyíltan és őszintén bevallja, hogy azokat maga sem ismeri, de nem is ismerheti azon egyszerű oknál fogva, mert azokat még a hadügyminisztériumban sem tudják. (Derültség a baloldalon.) Ily körülmények között mégis csak igaza van az én igen t. barátomnak, Komjáthy Bélának, a ki nagy gonddal, nagy fáradsággal öszszegyüjtött adatai és összeállitott számításai alapján kimutatta (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen Komjáthy!) hogy ezen költségek se nem hét, se nem húsz milliót, de ötven millió koronánál is többet fognak kitenni az ország rovására. Már pedig ezt ez az ország nem birja. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hanem a t. honvédelmi miniszter ur s az illető katonai körök mindent a katonai körök szemüvegén át néznek és látnak; mindenütt csak katonai érdekek lebegnek az ő szemeik előtt; (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) mig én velem együtt az ország milliói és különösen az országnak gazdaközönsége, aggódva tekintünk gazdasági tevékenységünk szándékos megbénítása elé, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) mert ezen 13.000 ifjú munkáskéznek a köztevékenységből, az ipari és mezőgazdasági munkákból való elvonása, egyenlő annak teljes megbénításával, teljes megsemmisítésével, (Ügy van! a szélsöbaloldalon) nem is említve azt, hogy ily nagy munkaerőnek teljesen improduktívvá tétele már önmagában véve is milliónyi és milliónyi károkat okoz. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) És valóban nagyon csodálkozom, hogy az igen t. földmMelésügyi miniszter ur, a kinek működését az egész ország, de különösen annak gazdaközönsége élénk érdeklődéssel és figyelemmel kiséri, a kinek a magyar föld és a magyar föld népe érdekeit szMén kell viselnie, a ki ismeri az ország szomorú gazdasági viszonyait, a ki tudja azt, hogy már a tömeges kMándorlás folytán is nagyon meggyérült munkáskéz hiánya mily roppant kárára van a mezőgazdaságnak, a ki tudja azt, hogy ezen 13.000 ifjú munkáskezet nem nélkülözheti a magyar föld, — mondom — nagyon csodálkozom, hogy az igen t. földmMelésügyi miniszter ur ismerve és tudva mindezeket, nem emeli fel tiltakozó szavát minisztertársai és a katonai körök túlkapásai ellen. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hangoztatják — és maga az igen t. földmMelésügyi miniszter ur hangoztatja első sorban — hogy minden tekintetben intenzív, belterjes gazdálkodást kell folytatni, bár ma már minden raczionálisan gazdálkodó, sőt minden egyszerű magyar földmMelő tudja nemcsak azt, hogy hasznot hajtó, jövedelmes gazdálkodást máskép, miat belterjesen, folytatni nem lehet, hanem azt is, hogy ehhez pénz és pénz, meg lényegesen sok munkaerő igényeltetik, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Pénze pedig már régen nincs a magyar nemzet gazdaosztályának és ha terményét sem értékesítheti, hogyan fizesse akkor a mindenféle czimek alatt első sorban kért és követelt adót? Hiszen, ha a földbirtoka majdnem kMétel nélkül súlyosan terhelő kölcsönöket kiizzadja, bizony a megélhetésre is alig jut valami, nemhogy a belterjes gazdálkodásra jutna. A termelés főtényezőjét, a munkaerőt, az ifjú, erős munkás kezeket pedig évről-évre nagyobb mérvben és nagyobb számban nyeli el a minden nemzetek átka, a túlhajtott militarizmus. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Sokat és jót termelni, versenyképes árut szállítani az európai piaczra, ez a jelszó. Ezt tudja ma már minden gazda, ez a főczélja ós főtörekvése. Más törekvése nem is lehet, mert tudja, hogy szerencsétlen vám- és közgazdasági politikánk mellett mást, mint jó árut, nem lehet értékesíteni, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) De hogy ezt elérhessük, hogy ily árut produkálhassunk, terményeinket kellő időben kell betakarítani, nehogy túlérve, az eső, szél és idő viszontagságainak hosszabb ideig legyenek kitéve és igy értéktelenné váljanak. Ehhez pedig nagy munkaerő, erős, ügyes ifjú munkáskéz szükséges. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy pedig a munkáskéz hiánya nagy az egész országban, legalább annak legtöbb vidékén, arra tanukul hívom fel, mint legületékesebbeket, ugy az ezen, mint a túloldalon ülő t. képviselőtársaimat, a kik ezen állításaimat bizonyára erősíteni, bizonyítani fogják. S ha ez igy van, a minthogy szomorú valóság és megczáfolhatlan tény, hogy igy van, akkor nem nélkülözheti a magyar gazdaság ezen 13.000 ifjú erő munkás kezét, nem szavazhatja meg ezen, a nemzeti érdekek ellen irányuló javaslatokat_ a ház és ezért vissza is utasítja ez a párt. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A t. honvédelmi miniszter ur gr. Zichy Jenő t. képviselőtársamnak, a ki hazafias, önálló
