Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-214

21í. országos ülés 1903 február 26-án, csütörtökön, 1C9 említem még azt is, t. ház, hogy a választás végén Adorjánnak 841, — Papp Jánosnak pedig 1189 szavazata volt; azt is felemlítem, hogy 287 függetlenségi választót utasítottak vissza a szavazástól. (Zajos felkiáltások a szélsobaloldalon: Gyalázat! Gyönyörű dolgok!) Buzáth Ferencz: Hát kormánypárti választót hányat utasítottak vissza? (Zaj.) Telegdi József: Hátha Papp János-párti választó is volt köztük? (Nagy zaj a hal- és a sz élsobalóldalon.) Hentaller Lajos: Advocatus diabolae! Bartha Ferencz: Az igazság érdekében azt is tartozom kijelenteni, hogy ezen tömeges viszszautasitás nagy részben jogos és törvényes volt, (Folytonos mozgás és zaj a bal- és a sz élsobalóldalon.) mert azok az oláh választók, a mikor azt kérdezték tőlük, hogy kire szavaznak, elfelejtették a jelölt nevét és azt mondták, hogy »patru zecse opt«, — a mi annyit jelent, hogy 48. (Nagy zaj a sz élsobalóldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Hiszen törvény intézkedik arról, hogy ezért nem lehet visszautasítani !) De ha megkérdezték volna attól a választótól, hogy Papp Jánosra, avagy Adorjánra szavaz-e, akkor bizonyosan ki tudta volna mondani a jelölt nevét, (ügy van! TJgy van! a sz élsobalóldalon.) A választók nagy része azért lett visszautasítva, mert Adorján helyett »Odor Jenó't«, vagy »Hodor Jenó't«, vagy »Hodorján«-t avagy »Hadorjánu«-t mondott; ez világos törvénytelenség, mert hiszen, ha igy elferdítve ejtik is ki a nevet, azért kétség a személy iránt nem lehet. (TJgy van! Ugy van! a balés a sz élsobalóldalon.) Szatmári Mór: Világosan intézkedik erről a törvény! Bartha Ferencz: T. ház! A függetlenségi választók száma akkor, a midőn a Dési- ós Adorján-párt egyesült, körülbelül 1600—1800 volt; a Papp János választóinak száma — közvetlenül azon ház előtt állván, a melyben én megszállottam — déli 12 órakor, mintegy 600 — 700 lehetett, több semmi esetre. Ha a választás erőszak nélkül folyt volna le, és ha azt az irtózatos erőszakot nem alkalmazzák, mely által megfélemlítve a nép, szavazni nem mert, ugy okvetlenül Adorján került vona ki a választásból nagy többséggel győztesen, de a törvényellenes beavatkozás következménye az lett, hogy 335 szavazattal a Papp János pártja győzött. Megemlítem még, t. ház, hogy Papp János egyáltalában nem reflektált erre a kerületre. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Csak MagyarGsékén tartott programmbeszédet. Személyesen nem ismerem ugyan, de ugy tudom, hogy idősebb, törődött, beteges ember, a ki egyáltalában nem reflektált a mandátumra és ráerőszakolták Bihar vármegye urai azért, hogy a megürülendő főjegyzői állásra egyik emberüket behozhassák. Ezt nyiltan mondotta többeknek Papp, és kéJtéPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XII. KÖTET. sőbb is mondotta, hogy őt ezzel megölik, tönkreteszik, mert beteges ember, miért akarják őt beküldeni a házba. Ez volt a magyar-csékei választás története, és hogy ez megtorlatlanul ne maradjon, ezt én a jog, törvény és igazság korszakában az alkotmányos Magyarország becsülete érdekében elvárom. 'Elénk helyeslés a szélsobololdalon.) Gabányi Miklós: T. ház! A magyar-csékei kerületbe azért lettem elnököm által kiküldve, mert a román testvérekkel a saját anyanyelvükön beszélni tudok. 1877 óta, mióta az osztrákmagyar ármádiából hazajöttem, folytonosan nagyon élénk részt vettem minden képviselőválasztásban, még pedig mindig független érzelmű voltam, de ilyen gyalázatos, aljas, piszkos, arczátlan választást . . . Rakovszky István: Ugy van! Gabányi Miklós: . . . mint ez a magyarcsékei volt, még életemben nem láttam. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mikor az egész választókerületben az összes főszolgabirák, szolgabirák azoknak írnokai és segédei, az összes jegyzők, a végrehajtók, a jegyzők írnokai, a járásbirósági alsóbb hMatalnokok, egy hét óta nem voltak hMatalban, azóta folytonosan, a mióta kiadta a belügyminiszter ur az ordrét, hogy Papp Jánosnak, azért, hogy a főispán rokona főjegyzőnek megválasztassék, képviselőnek kell lenni, sőt a megvesztegetési alapból, (Élénk derültség jobbról.) a melyről azt hittük, hogy már nincsen, csak Bánffy alatt volt, 48.000 koronát küldött a főispánnak... (Nagy zaj.Élénk derültség jobbról.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez is igaz? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Igaz! Igaz!) Persze, mindent el kell hinni! Gabányi Miklós: Bocsánatot kérek, ezt a belügyminiszter ur nem fogja megczáfolni tudni, meg is mondom, hogy miért? Azért, mert Papp János nem akart képviselő lenni, tehát ő nem áldozott rá, ott pedig ezek a főszolgabirák és szolgabirák, meg a többi apparátus, készpénzt adtak a kezükbe a választóknak, három-négy forint napidijat. Ha nem adta Papp János, hát ki adta ? Az égből nem csurgott. (Zaj a jobboldalon.) A mennyiben románul tudok, kiküldettem a községekbe. Megyek először Remete községbe. Annak a jegyzője, ugy tudom, ez a Papp József, a kit Bartha Ferencz t. képviselőtársam emiitett. Kérdezem a kinnlevő emberektől, hogy hol lehetne ezekkel az emberekkel beszélni. Mi három kocsMal is mentünk, nemcsak magam voltam. Hát azt mondják, hogy ott van a jegyző a korcsmában, már két napja iszik. Odahajtunk, persze zászlósán voltunk, és ott volt egy nagy, kerítéses, bezárt kapu, és mikor hallják, hogy ezek kiabálják és kurjongatják, hogy éljen Adorján, — sok uri ember és sok nép volt ott együtt — persze nem gondolták, hogy én ki vagyok, (Elénk derültség.) de nekem meg volt annyi eszem, hogy a kinnlevő emberektől megkérdeztem, hogy