Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-213
164 213. országos ülés 1903 február 25-én, szerdán. hirdettettek ki és igy megtörtént, hogy sokan elestek a kellő határidőtől, hogy reklamálhassanak, most oly intézkedést tettem, hogy, ha mindjárt ezrekről is van szó, a legkisebb gazdánakis, hacsak egy koronával van is érdekelve, Írásban és kézbesítési vevény mellett kell az uj ártérfejlesztést vagy osztályozást megállapító határozatot kézbesíteni. Méltóztatnak ebből látni, miszerint, a mit a törvények keretében lehet tenni, az igenis megtörténik, még pedig oly irányban, hogy azok is meg legyenek védve, a kik talán az összeg csekélységénél, vagy képzettségüknek alacsonyabb voltánál fogva magukat védelmezni és oltalmazni kevésbbé képesek. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi különben a t. képviselő ur vidékét illeti — gondolom, a Vágbalpartí társulat fekszik Érsekújvár vidékén, — annyit mondhatok és bárkinek megitélhetése alá bocsáthatom, a ki ezen ügyekkel foglalkozik, hogy a kormány által kiküldött miniszteri biztos, Kovács Sebestyén Aladár műegyetemi tanár és osztálytanácsos igazán oly rendkívüli buzgósággal — a melyet mindenki elismer azon a vidéken — járt el, hogy azon társulat viszonyai most már rendezett mederbe jöttek és az állam maga is, épen hogy védelmezze a kisbirtokosokat, igen jelentékeny áldozatot hozott a végből, hogy a megoldást lehetővé tegye. Azt az eszmét, melyet a t. képviselő ur felvetett, hogy t. i. az egész szabályozási ügy államosittassék, elvileg sem tehetem magamévá, mert úgyis mindenfelé, s épen arról az oldalról hallatszik a folytonos panasz, hogy mi államosítani akarunk mindent, mindenre ki akarjuk terjeszteni az állam kezét. (Igaz ! TJgy van! Helyeslés jobbfelöl.) Ha már most van még egy szervezet, mint a milyen épen a vízszabályozási társulatok szervezete, a "mely autonomicze tud megélni, hogy akkor az állam kezét erre is rátegye, ez nem volna helyes. Mert bár őszinte barátja vagyok az ármentesitési társulatoknak és azon vidékeknek, a melyek a folyamok völgyén fekszenek, de az ország egyéb vidékeire nézve is méltányos tekintettel kell lenni és nem lenne méltányos és igazságos, hogy az ország egyik részéről levegyük a terhet azért, hogy azt az ország egy másik, talán szegényebb részének vállaira rakjuk. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő urnak azt válaszolhatom, miszerint igenis vannak panaszok, vannak sérelmek, és talán, ha újból kellene a vízjogi törvényt kezdeni és megállapítani, nekem is volnának észrevételeim. Én azt hiszem, hogy a vízjogi törvény revíziója elől nem fogunk elzárkózhatni, a nélkül, hogy bármi időpontra vonatkozó kötelezettséget vállaljak. Kérem, mél- | tóztassék ezen válaszomat azzal tudomásul venni, hogy addig is, mig alkalmunk lesz a törvényt módosítani, iparkodom az adminisztráczió keretében megtenni mindazt, a mitméltányosan meg lehet tenni. (Helyeslés.) Kovács Pál: T. képviselőház! Köszönettel veszem tudomásul az igen t. miniszter ur válaszát, csak néhány megjegyzésem van. Az államosításra vonatkozólag talán nem értettük meg egymást, mert én nem azt mondtam, hogy az intézmény államosittassék, talán az egész kereteMel és alkalmazottaMal együtt, hanem a közteherviselés elvének megfelelően volna állami kezelésbe vehető ezen illetékeknek a beszedése és a kifizetése is. Ez tehát egészen más, mint az intézmény államosítása, mert akkor az illetők nem volnának többé az ármentesítő társulatnak, mely autonóm jogkörrel bir, tisztviselői, hanem állami tisztviselők lennének. Ezt én sem kívánom; különben is az állam befolyása a társulatokra amúgy is tökéletesen biztosítva van; ez tehát az államosítás legnagyobb híveinek sem lehet kívánsága. Egyebekben még csak azt az egy megjegyzést teszem, hogy a mennyiben igazságosnak tartja a t. kormány azt, hogy ezen ármentesitő társulatok megállapított területébe oly birtokosok is bevonatnak, kiknek ebből egyáltalán haszna nincs, a kiknek területe soha ármentesitésre nem szorul, mondom, a mennyiben ezt igazságosnak tartja és elvül elfogadja, azt hiszem, a közteherviselés alapján ezen illetékek államosítása az én felfogásom értelmében szintén igazságos volna. Elnök: Az interpelláló képviselő ur . . . Kovács Pál: Második interpelláczióm tekintetében méltóztassék, tekintettel arra, hogy már három óra elmúlt, megengedni, hogy azt holnap mondhassam el. Elnök: Először is az egyik interpellácziót kell elintéznünk. Az interpelláló képviselő ur tudomásul vette a miniszter ur válaszát; azt hiszem tehát, kijelenthetem, hogy a t. ház a választ tudomásul veszi. (Helyeslés.) Három óra elérkezett és azt hiszem, a többi interpelláczió a legközelebbi interpellácziós napon, t. i. szombaton lesz megtartandó. (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Holnap !) Tessék, mint sürgős interpellácziót bejelenteni és akkor bírálat tárgyát fogja képezni, vájjon az interpelláczió sügős természettel bir-e; de rendszerint az interpellácziók az egyik interpellácziós napról a másikra halaszthatók. A legközelebbi ülés napirendje meg lévén állapítva, az ülést berekesztem. | (Az ülés délután 3 óra 10 perczíor végződik.)
