Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-213
162 213. országos ülés 1903 február 25-én, szerdán. Elnök: Azt hiszem, ezzel ezt a tárgyat befejezhetjük. Még csak azt az egyet jegyzem meg, hogy az igen t. képviselő ur, a ki — ha jól értettem, — az én felszólalásomnak olyan jelentőséget tulajdonított, mintha én őt kioktatni, vagy figyel meztetni akartam volna,—tévedett. Én, miután a t. képviselő ur kritika tárgyává tette azokat az elveket, a melyekből az elnökség a házszabályok alkalmazásánál kiindult, s miután ezen elveket részint nem egészen helyesen magyarázta, részint pedig megtámadta — kötelességemnek tartottam. — nehogy »qui tacet, consentire videtur« esete álljon elő — e helyről ezeket az elveket világosan megállapítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Pichler Győző: A házszabályokhoz kívánok szólani. (Halljuk! a baloldalon. Egy hang a jobboldalon : Oh jaj!) Nagyon sajnálom azon t. képviselőtársamat, a ki felszólalásomat megelőzte az ő jajgatásával; mert nagyon szívesen látom, ha kint jajong és nem itt bent! (Mozgás a jobboldalon.) Én egyáltalában csak azért bátorkodom felszólalni, mert az elnök urnak házszabálymagyarázatát egész teljében nem fogadhatom el, (Mozgás a jobboldalon.) még pedig azért, mert ebben a képviselőházban minden politikai elv, minden politikai meggyőződés, bár esetleg ma még itt képviselve nincs is, bármikor és bármily körülmények között, a parlamenti tekintély megóvása mellett is hangoztathatik és hirdettethetik. Abban a pillanatban, a mikor az elnök ur ilynemű magyarázatokkal úgyszólván előzetes czenzurát gyakorol minden olyan elv felett, a mely nem egyezik meg a monarchikus elvvel, ezzel érintetik a parlamentarizmus és a szólásszabadság nagy joga. Nemzetünk történelmének bizonysága szerint nálunk mindenkor és mindig a monarchikus elv, az alkotmányos monarchikus felfogás uralkodott hazánkban. Ha azonban akár a közelebbi, akár a távolabbi jövőben, valaki a fennálló törvények tiszteletben tartásával itt olyan elvekért küzdene, a melyek a monarchikus elvvel meg nem egyeztethetők, őt itt a teljes szólásszabadsága illetné meg és ezért őt semmiképen nem lehetne korlátozni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az elhangzott magyarázat által eleje vétethetnék esetleg oly pártalakulásnak, oly fejlődésnek, a mely , egy ország életében mindenkor előfordulhat. Én tisztán ebből az elvi szempontból, bár tudom, hogy a képviselőháznak Összes pártjai és talán összes tagjai jelenleg a monarchikus elveket valliák, tisztán az ideális parlamentarizmus nagy elve érdekében tartom kötelességemnek ezeket elmondani. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök : Áttérhetünk már most az interpellácziók előterjesztésére, mert az idő már annyira előrehaladt, hogy a tárgyalást nem folytathatjuk. Mindenekelőtt azonban a holnapi ülés napirendjére nézve leszek bátor javaslatot tenni. (Halljuk! Halljuk!) A holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjéül a mai ülésre kitűzött törvényjavaslatok és az azokkal kapcsolatos határozati javaslatok tárgyalásának folytatását javaslom. (Helyeslés.) Ha ezt elfogadni méltóztatnak, ezt mint határozatot mondom ki. (Helyeslés.) Következik Kovács Pál képviselő ur interpellácziója az ármentesitési illetékek és járulékok ügyében a földmMelés- és pénzügyi miniszterekhez. Kovács Pál: T. ház! Mint szombaton, ugy most is az idő előrehaladott voltára való tekintettel, arra kell kérnem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy interpellácziómat máskor, vagyis miután az interpelláczió sürgős, a holnapi ülésen tehessem meg. (Helyeslés a baloldalon. Halljuk! Halljuk jobbfelöl.) Két interpelláczióm is van bejelentve és azok igen hosszasak lesznek. (Halljuh! Halljuk,! a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Holnap!) Nessi Pál: Vagy elhalasztjuk holnapra, vagy itt maradunk ötig! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Kovács Pál: Ha nem méltóztatnak beleegyezni, ugy most a rövidebbet terjesztem elő. (Halljuk ! Halljuk.') Hazánkban az általános teherviselés elve van ugyan elfogadva, de mégis azt látjuk, (Zaj.) hogy különösen a birtokos osztályt és ezek között is különösen a magyar fajhoz tartozó vidéki birtokosokat — mert tudjuk, hogy a magyar faj leginkább a völgyekben szeret lakozni és terjeszkedni — túlságos mórtékben terhelik ezen ármentesitési illetékek és járulékok. E téren igen nagy igazságtalanságot tapasztalunk, mert a midőn ily ármentesitő társulatok alakulnak, oly területeket is bevonnak ezen társulatok körébe, a melyek árvédelemre soha sem szorultak (Ugy van ! Ugy van! balfelöl.) s ezen területek lakói is kénytelenek azon óriási terheket viselni, a melyek őket tulajdonképen meg nem illetik, mert jog szerint csak azok viselhetik e terheket, a kik azokból a társulatokból hasznot is látnak, vagyis árvédelemben részesülnek. Ennek az intézkedésnek természetesen az a czélja, hogy a társulat körébe vont területek ne legyenek olyan korlátolt számban és hogy ezáltal a teher jobban megoszoljék; hogy azon óriási illetékek és járulékok csak olyan mértékben terheljék a földbirtokokat, hogy elviselhetők legyenek. Azonban mit tapasztalunk, t. ház ? Azt, hogy daczára ennek az igazságtalan eljárásnak, aránytalanul nagyok azok a terhek; az illetékek oly óriásiak, hogy lehetetlen azokat a földbirtokosoknak már tovább elviselni. Most pl. a galántai kerületben járván, ott épen ugy, mint az érsek-ujvári és a vág-becsei kerületben is az illetékek óriási mérvét tapasztaltam; mutattak nekem olyan adókönyvecskéket, melyek szerint az egyenes állami adó egy hold után 3 korona 96 fillért tesz ki és ugyanekkor az ármentesitési illeték 7 K. 58 fillér.
