Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-213

213. országos ülés ii)03 február 25-én, szerdán. 159 törvényjavaslatnak elfogadását nem igényli. Hogy nem igényli, bátor vagyok bebizonyítani magával a trónbeszéddel, (Halljuk ! Halljuk !) A trónbeszéd nem régen, 1901. október 28-án hangzott el, a melyben maga a felséges király igy szól nemzetéhez: »A szövetségeseinkkel való benső egyetértés, s az összes hatalmakkal való állandó barátságos, jó viszony remélnünk engedi, hogy a béke áldásait a gondviselés nem fogja tőlünk megvonni.« Itt tehát nincs nyoma annak, a mi a közeli vagy a messzebb időben fekvő veszedelemnek jeleit mutatná. Abban az időben egyáltalában nem volt szükség arra, hogy ujabban ilyen fokozott terhet követeljenek a nemzettől. S hogy nem volt rá szükség, azt a trónbeszéd kifejezetten is megmondja, mert igy szól a hadseregről: »Ezen országgyűlésnek nagyfontosságú feladatát fogja képezni a védrendszer keretében az ujonczjutalék megállapítása* — de nem felemelése, mert erről egy szó sincs; — »mMel az erről szóló törvény hatályát veszti.« Azt is tartalmazza a trónbeszéd, hogy: » Hazafiságuk és bölcsességük meg fogja találni az utat, a mely az ország anyagi erejének arányában kellő hatályiyal biztosítsa ezeket a nagy állami érdekeket.« Ellenkezőleg, a királyi trónbeszéd munkára hMja fel a nemzetet, 27 pontból álló programmal áll elő, hogy a nemzetre elérkezvén a békés fejlődés ideje és órája, elősorolja mindazon teendőket, a melyeket nekünk .teljesítenünk kell Ezen teendők közt egy szóval sincs megemlítve, hogy ujabb haderőre és ujabb készenlétre volna szükség. Hogy erre a törvényjavaslatra szükség nincsen, azt talán kétségtelenné teszi az is, ha fölvetem azt a kérdést, vájjon szövetséges államaink valamelyike intézett-e kérdést hozzánk, hogy a haderő tekintetében hátrább állunk, követelte-e a hiányok pótlását, vagy a katonaság növekedését? Ugy-e bár, ez sehol nem került elő ? Ha pedig nem került elő, akkor nem tudom megérteni, miféle indokok hozták ezt ide ? Hiszen azelőtt csak a póttartalékosok behívására vonatkozó törvényjavaslatot terjesztették elénk, de azt visszavonták és ime, most egyszerre csak előállanak egy sokkal nagyobb számú követelést tartalmazó javaslattal, a melyben sokkal több katonaságot kérnek, mint a mennyi a póttartalékosokkal elég lett volna. Ez pedig kétségtelenül igazolja, hogy a hadsereg számának emelése csak ötletszerű, csak tisztán képzelődésre alapított volt. (TJgyvan! a szélsöbaloldálon.) Bármikép áll is azonban a dolog, én a nagyhatalmi kérdéssel hazánk érdekét előmozdítva nem látom, mert abból az én nemzetemnek csak hátrányai vannak. Ezért én sem Ausztriának, sem a dinasztia nagyhatalmi hiúságának kedvéért nemzetem jólétét, erejét és jövőjét feláldozni nem engedem és nem is fogom. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Tisza István t. képviselőtársam azt is emiitette, hogy idegen czélok és idegen érdekekért nem szavaz meg egy katonát sem és egy fillért sem. Én ezzel szemben azt mondom, hogy én előttem minden czél és minden érdek idegen, a mely nem magyar, a mely nem a magyar állam önállóságát, függetlenségét, szabadságát és alkotmányát szolgálja. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Én előttem minden olyan ténykedés és erő idegen, a mely nemcsak nem ismeri ezen fenti kötelességeket, de szervezetében egyenesen ellentétes azokkal. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Reám nézve annak a hadseregnek idegen czélja és idegen érdeke van, a mely nem áll rendelkezésünkre, a mi törvényünknek, alkotmányunknak megvédésére bárkMel minden hatalommal szemben. (Ugy van ! a szélsöbaloldálon.) És mert én nemzetem czélját, és hazámnak érdekét ezen törvényjavaslat által képviselve nem látom, azért azt el nem fogadhatom, mert idegen a nyelve is, idegen a czimere is, idegen a zászlaja is; én előttem minden idegen, a mi osztrák és német és azért helyesen tenné gróf Tisza István képviselőtársam, ha megállana a mellett, hogy ez nem érdemel meg sem egy ujonczot, sem egy garas költséget. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Grróf Andrássy Gyula c-s Tisza István képviselő urak nyomatékosan hangsúlyozták, hogy nincsenek teljesen megelégedve a hadseregben tapasztalt dolgokkal, vannak javítani, kívánni valók. Hát azt kérdem tőlük, mikor emelték fel szavukat ezeknek érdekében ? (Ugy van! a széls 'ibaloldalon.) Gr. Tisza István:,Mindig! Barabás Béla: Ok csak szeretnék látni a viszonyok változását, de hogy láthassák, azért nem szállanak sikra, még szavukat sem emelik fel, nem szólnak, pedig, ha volna erő és volna hatalom érvényesíteni ezeket a jogokat, ilyen tekintélyes és kMáló embereknek ott a szabadelvű pártban kellene felszólalniuk és ott kellene követelniük ezen nemzeti jogoknak érvényesítését, hogy a hadseregnek szelleme, gondolkozása és viselete ellen nekik se legyen kifogásuk. (Igaz! Ugy vem! a szélsöbaloldálon.) De nemcsak ők, nemcsak a t. szabadelvű párt nem teljesiti ebbeli kötelességét, de ime, itt van a volt nemzeti párt, ez is teljesen elhallgatott. (Mozgás jobbfelöl.) Hol vannak azok a nemzeti jogok, a melyekért küzdöttek és a melyeket a választóknak évekkel ezelőtt megígértek ? A nemzeti párt tagjai beléptek feltétlenül a szabadelvű pártba és egyszer csak azt vették észre, hogy követelményeikről le kell mondaniok. Ugy jártak, mint Arany János » Tetemre hívás «-ában, a hol a radványi sötét erdőben halva találták Bárczi Benőt. A nemzeti párt is arra ébredett, hogy a szabadelvű párt sötét rengetegében halva találták a nemzeti jogokat, (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) és azok a nemzeti jo-