Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-213

213. országos ülés 1903 február 25-én, szerdán 145 Az is megtörtént, hogy a túloldalnak igen kMáló férfiai is felállottak a javaslat védelmére, és szószólói voltak annak, azonban ők sem azon fáradtak, hogy az ellenzék álláspontját gyengítsék, hogy az igazságot kétségbe vonják, hogy az ellenzék érveléseit megczáfolják, hiszen ez teljesen lehetetlenség lett volna, hanem csak azért szólaltak fel, hogy az ellenzéket engedékenységre birják, hogy ellentállásának erejét rábeszélésükkel csökkentsék, és — hogy köznyelven fejezzem ki magam — hogy az ellenzéket leszereljék. (Mozgás a szélsöbalóldalon.) Pap Zoltán: És fölfelé jelentkezzenek! Barabás Béla: Mi igazságunk tudatában eleinte azt hittük, hogy az igen t. kormány ezen törvényjavaslatokat vissza fogja vonni, vagy legalább is gondolkozóba esik a felett, hogy ne vonja-e vissza ezen törvényjavaslatokat Azonban, sajnos, annyi meggyőző igazság után is azt kell tapasztalnunk, hogy a t. kormány nemcsak nem vonta vissza eddig ezen törvényjavaslatokat, de még csak nem is gondolkozott e felett, mert Bécs és felsőbb hatalom nélkül erről nem is szabad gondolkoznia. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Itt volna tehát az ideje annak, hogy szavazzunk. {Mozgás a szélsöbalóldalon.) Itt volna az ideje annak, hogy szabad tért engedjünk a parlamenti többség akarata megnyilatkozásának, De mielőtt ezen akarat formai megnyilatkozásának utat engednénk, nekünk, a kisebbségnek, az ellenzéknek, nekünk: a népképviselőknek, mint szintén alkotmányos parlamenti tényezőknek, lelkiismeretes kötelességünk elbirálás tárgyává tenni azt a lényeges és legfontosabb kérdést : vájjon a jelen esetben és vájjon ezen törvényjavaslattal szemben a parlamenti többség akarata a nemzet többségének akaratát képviseli-e? (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ezen kérdés felett könnyen elsiklani nem lehet, (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) mert ezen kérdéssel dől el a mi álláspontunk igazsága, vagy helytelensége. (Ugy van! a szélsőbaloldalon) Ha önök képviselik a nemzet akaratát, akkor nekünk, mint az alkotmányra szintén féltékenyen ügyelni köteles parlamenti népképviselőknek az volna feladatunk, hogy ne álljunk ezen akarat olyan megnyilatkozásának útjába, a mint azt parlamentáris szabályaink előírják. De, t. ház, ha mi lelkünkből meg vagyunk győződve arról, ha látjuk, halljak, ha lépten-nyomon mindenütt tapasztaljuk, hogy a parlamenti többség akarata ebben a kérdésben nemcsak hogy nincs összhangban a nemzet többségének akaratával, de azzal merőben ellentétes is: (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) akkor a nemzetellenes törekvések érvényesülésének útjába kell állanunk, (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) és becsületes meggyőződésünk alapján és a rendelkezésünkre álló alkotmányos fegyverekkel kötelességünk megakadályozni azt, hogy a törvényKÉPYH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET, javaslatból törvény váljék. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Pap Zoltán : Minden eszközzel! Barabás Béla: Nekünk igenis foglalkoznunk kell ezen kérdéssel; foglalkoznunk kell a többség akaratának elbírálásával annál is inkább, mert gróf Tisza István beszédében fennen hallottuk hangoztatni azt a kijelentést, hogy minden, a mi 1867 óta ezen országban és ezen országgal történt, a magyar törvényhozó-testület akaratából és hozzájárulásával történt. Hát ez szomorúan igaz, mert ez a többség mindig lelketlenül gázolt végig nemzeti jogainkon, ha ezt Bécsből ugy kívánták és parancsolták. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ez a többség mindig el volt bizakodva számbeli erejében és nem törődve azzal, hogy tetszik-e a nemzetnek valami vagy nem, teremtette meg intézményeit és hozta létre azon káros következményű dolgokat, a melyek miatt most a nemzet senyved és a melyek alatt most a nemzet nagy többsége, maga a magyar nép nyög és szenved. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Elkövetkezett tehát az ideje annak, hogy az ellenzék már egyszer azt mondja, elég volt a többség uralmából, és azért én most itt első sorban azt a kérdést teszem fel, hogy az e törvényjavaslat mellett megnyilatkozó parlamenti többségnek akarata a nemzet többségének akaratát képezi-e: igen vagy nem ? Önök, t. többség, csendes magányukban és négyszemközt érzik, tudják nagyon jól . . . Hentaller Lajos: Be is vallják! Barabás Béla: . . , a hol önökben a jobb érzés honol, még meg is merik mondani, hogy ez a törvényjavaslat nem egyezik meg a nemzet akaratával s az önök lelkiismerete is megnyilatkozik ott, a hol nem kell, csak itt nem mer megnyilatkozni, a hol ez kötelessége volna. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Mi azonban nyíltan kimondjuk azt, a mit látunk és hallunk, tapasztalunk és érzünk, hogy ezek a katonai törvényjavaslatok nem a nemzeti akarat forrásából fakadnak és ezeknek felszínre hozatala nem a nemzeti akarat eredménye. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ezt igazolni is fogom. Ha végignézek az oi'szágban, ha az ország közvéleményét és annak hMatalos részét is veszem, — az ország hangulatát, gondolkozását ós érzületét ma még ott találjuk megnyilatkozni a vármegyéknek és az önálló törvényhatósági joggal felruházott városoknak tanácstermeiben. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Igaz, hogy a vármegyékben és a városokban leginkább a pártszempontok a dominálok. A legtöbb helyen és úgyszólván talán kMétel nélkül, a szabadelvű párt uralja a helyzetet, a többséget ott is azok képezik, de annál szebb, ékesebb, fényesebb bizonyíték mellettünk, hogy daczára ezen állapotoknak, a vármegyék sorban szólaltak fel és azok a hangok, a melyek onnét kerekedtek, azok az igazi nemzeti közvélemény19