Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-208

208. országos ülés 1903 február 17-én, kedden. 9 tése a hadseregben, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) __ Barta Ödön: És ez nem is kerül pénzbe! (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Thaly Ferencz: Mert a nyelv nemzeti egyéniségünk, állami létünk hü kifejezője, az állami eszmének fő és élő jelképe, (Ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) e nemzet múltjának, dicső emlékeinek, vágyainak, érzéseinek, lakosai összetartozandóságának és mindannak, a mi egy nemzet előtt nagy és szent, lehet kifejezője, hirdetője, élő tanúbizonysága. (Elénk tetszés, helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön: Vak, a ki nem látja! Thaly Ferencz: Nincs,úgyszólván,fontosabb és mellőzhetetlenebb feltétele egy nemzet életképességének, mint állami nyelvének ápolása, védelme és virágzóvá tétele, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) és az egységes nemzet fogalma nem ölt való alakot, az állameszme elhomályosul ott, a hol az állam nyelve a maga fenséges polczára nem helyeztetik és hol annak a legszélsőbb határokig vitt kiterjesztése és tiszteletben tartása elmulasztatik. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) És, t. képviselőház, a magyar nemzetnek a maga államalkotó és államfentartó magas feladatában önmaga iránti elengedhetetlen követelménye, hogy jelenét erősitse, jövőjét biztositsa, hogy elérje azt, hogy a magyar nyelv legyen az államnyelv az államélet minden terén (Hosszas, élénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) és igy a hadseregben is. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Madarász József: Az államélet minden ágában! Thaly Ferencz: Ma, t. képviselőház, tulajdonképen a közös hadsereg a fő germanizáló elem ebben az országban. (TJgy van ! a szélsobaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ez a legfőbb akadálya, t. honvédelmi miniszter ur, a nemzetiségi kérdés megoldásának. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mert, hogy szeresse, hogy tisztelje, t. képviselőház, az a tót, vagy oláh ajkú ujon ez az állam nyelvét, midőn azt kell látnia, hogy a hadseregnél azt a nyelvet semmibe sem veszik; (Igaz! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) midőn a magyar nyelven, polgári ruhában jelentkezőt is becsukják; s midőn azt kell látnia, hogy azon a nyelven ott a hadseregnél nem boldogul, nem is hiszi el, hogy a magyar az állam nyelve, mert hiszen a nemzet fizetett hMatalnokai, a katonatisztek sem beSzéllk azt; ez az ujoncz csak azt érzi, hogy ő a császár katonája, annak a kenyerét eszi. (Igaz! TJgy van ! a szélsobaloldalon.) Ezen a szégyenteljes állapoton változtatni kell és változtatni lehet, t. ház. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Csak egy erőteljes lépésre van szükség; az alkalom itt van rá. Mondja ki a nemzet törvényhozása, hogy addig egyetlen egy ujonezot nem ad ennek a hadseregnek, mig a; nemzeti becsületen ejtett sérelmet nem orvoKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET, soljátok. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsobaloldalon.) Mert, igen t. miniszter ur, a nemzet becsületén ejtett folt ez ; (TJgy van ! TJgy van! a szélsobaloldalon.) mert csak meghódított nép tűrheti el azt, hogy anyanyelvét, az állam hMatalos nyelvét mellőzzék. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon) És ezt a kérdést elformulázni és elpaktálni nem lehet, mert a mi egy nemzetnek életszükséglete, az állameszme elengedhetetlen követelménye, ebből engedményt tenni a gyengeség, a sorvadás jele, a mely a pusztulás biztos csiráját hordja magában. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Nem igy jár el Oroszország Lengyelországban, nem igy jár el Németország Pozenben! Vagy talán minket Bécsben meghóditott tartománynak tekintenek ? Az az egy bizonyos, hogy lassankint csak önmagunkat hitegetjük azzal, hogy önállóak vagyunk ! Önállóak voltunk 1867-ig, az államiság minden attribútumával, mig ma egy álparlamentárizmussal, alkotmányszerü abszolutizmussal kormányzott ország vagyunk, belügyi autonómiával, a mely csak arra szolgál, hogy megfizessük az évről-évre fokozódó hűbérterheket. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) A midőn kormányférfiaink nem restelik még a törekvést, még a politikát is, a mely a nemzet jogainak visszaszerzésére irányul, kalandosnak bélyegezni, sőt, a mint a t. miniszterelnök ur, bár tegnap tiltakozott ellene, mondotta 1902. május 14-én, hogy tekintse bár végig akárki a törvényeket és az országgyűlési iratokat, látni fogja, hogy teljesen önálló, független magyar hadsereg létezésének nyoma sincsen azokban . . . Széll Kálmán miniszterelnök : Nem beszéltem arról, hogy nem volt joga, de hogy különálló magyar hadsereg a maga igazi értelmében nem volt soha, 1848 előtt sem és czitáltam erre nézve Deák Perenczet! Thaly Ferencz : Deák Ferencz azonban mondott egyebet is 1861-ben . . . Pap Zoltán: Azt is czitálja a miniszterelnök ur! Thaly Ferencz: ügy látom, hogy kormányférfiaink nem egészen jól ismerik, vagy elfelejtették a nemzet utolsó háromszázados történelmét! Egy mondattal ki lehet azt fejezni: Qaidquid delirant reges, plectuntur AchMi! Beőthy Ákos: TJgy érti, hogy quid-quid delirant ministri! (Derültség.) Thaly Ferencz: A nemzetnek utolsó háromszázéves történelme tényleg nem egyéb, mint folytonos önvédelmi harcz a törvényhozásban és a hareztéren egyaránt a nemzet jogainak védelmében. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Nem akarom a t. ház figyelmét még azzal is igénybevenni, — meg is tették már többen, igy Bizony Ákos t. barátom az indemnity-vitánál, megteszik valószínűleg még ezután is többen — hogy kezemben a Gorpus Jurissal mutassam ki a nemzetnek soha kétségbe nem vont