Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-213

140 213. országos ülés 1903 február 25-én, szerdán. Pozsony szab. kir. város közönségének feliratát, a tanítók fizetésének rendezése tárgyában ; a siklósi polgári iskola tanítótestületének Tormay Károly képviselő által beadott kérvényét az iránt, hogy a községi és felekezeti tanítók és tanítónők a fizetések rendezése alkalmával megfelelő elbánásban részesüljenek; az udvarhelymegyei községi és körjegyzők egyletének Szőts Pál képviselő által beadott kérvényét, az erdélyrészi községi és körjegyzők munkaköre és fizetésének rendezése, valamint a községek segélyezése érdekében. (Zaj. Felkiáltások a szélsöbáloldalon: Nem hallani az elnök szavait! Halljuk! Halljuk!) A kórvényeket mutatom be, kérem idefigyelni. (Halljuk!) Bemutatom dr. Niamesny Gyula temesvári ügyvédnek Szivák Imre képviselő által beadott kérvényét, a temesvári pénzügyi igazgatósági lelet folytán az 1894. XXVI. törvényczikk III. bekezdésének megsértése tárgyában. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Következik az indítvány- és interpelláczióskönyvek felolvasása. Dedovics György jegyző: Tisztelettel jelentem a háznak, hogy az inditvány-könyvben ujabb bejegyzés nincs. Ellenben az interpellácziós-könyvbe be van jegyezve: Kovács Pál interpellácziója, az ármentesitési illetékek és járulékok tárgyában, a földmMelés- és pénzügyi miniszterekhez; Kovács Pál interpellácziója, Szolnoki Lajos kun-félegyházi tanácsnok, helyettes polgármester ügyében a belügyminiszterhez és dr. Vázsonyi Vilmos interpellácziója a vasúti tisztviselők fizetésének ujabb rendezése tárgyában, a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Elnök: Az interpellácziók az ülés végén a szokott időben fognak megtétetni. (Felkiáltások a szélsöbáloldalon: Mikor ?) Fél háromkor. (Nagy zaj és r felkiáltások a szélsöbáloldalon : Két órakor!) Én fél háromra proponáltam az interpellácziókat. (Felkiáltások a szélsöbáloldalon : Három interpelláczió van!) Buzáth Ferencz: A házszabályokhoz kérek szót. Kovács Pál t. képviselőtársam kétrendbeli interpellácziója már a múlt ülésről lemaradt s ma akarja interpelláczióit megtenni. Ha fél háromra fogjuk az interpelláczió idejét kitűzni, akkor újra elmaradnak. Kérem tehát az elnök urat, nyilatkoztassa ki, hogy az interpellácziókra már két órakor kerül a sor. (Helyeslés a bal- és a szélsöbáloldalon.) Elnök: Az interpellácziók tehát 2 órakor fognak megtétetni. Következik napirend szerint az 1889: VI. t.-cz. 14. §-ának módosításáról, illetőleg a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általános tárgyalásának folytatása. Dedovics György jegyző; Böszörményi Sándor! Böszörményi Sándor: Mélyen tisztelt képviselőház ! (Halljuk!) A bérezek alján, az Alföld peremén kis magyar községben ünnepet ült 1896-ban a falu apraja-nagyja. S mig a tömeg maga a nemzeti lobogó oltalma alatt hazafias dalok éneklése közben járta be a falu utczáit, a jövő reménye, a község fiatalsága, hogy közelebb legyen istenéhez, a torony erkélyéről énekelte el Vörösmarty Szózatát s imádságképen Kölcsey Himnuszát. S midőn az áhítattal meghallgatott istentisztelet, melyben a hazafias lelkületű pap, a nemzet nagyságáért, annak boldogságáért imádkozott, véget ért: a község vénei a lelkész és jegyző vezetése alatt, leemelt kalappal jelentek meg a kopott ősi nemesi kúria nagytermében, hogy a még élő nemesi család képviselője előtt kifejezzék legforróbb köszönetüket ama sok jóért, melyet a család minden tagja évszázadokon keresztül a község lakosai iránt tanúsított. Mit tett ezen elszegényedett gentry, tisztelt képviselőház ? Maga is családjával együtt élére állt a tömegnek, KMezette azt a berekbe, — pinczéjének maradékából, kamarájának tartalmából, szegényt és gazdagot, gyermeket és öreget megvendégelte, a zene hangja mellett, pohárcsengés közben regélt azoknak a /égi szép időkről, magyarok bejöveteléről, az Árpádok uralkodásáról, Mátyás, az igazságos nagyságáról s egyáltalában a magyar történelem legszebb lapjairól. (Halljuk! Halljuk.') S miért ? Hogy a népben a hazafias szellemet ápolja, szMökbe beöntse a lelkesedés tüzét s ez által preparálja a nép agyát a megpróbáltatások idejére. T. képviselőház! Ez a rétege a magyar állam tömegének pusztul. Aggodalommal, könynyes szemmel tekint vissza a jobb időkre, aggodalommal, keserves kétségekkel munkáltatja birtokát, a melynek jövedelmét a részvény-szelvények tulajdonosai s nem ő élvezi; (Igaz! TJgy van! a szélsöbáloldalon.) — aggodalommal s keserves kétségekkel nézi azt a rögöt, melylyel gyermekéveiben játszadozott s melytől, hogy elszakasztja maholnap az uj birtokos, abban már maga is alig kételkedik. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Hol van a kéz, tisztelt képviselőház, mely legalább a még megmaradt nemesi osztály és ezzel együtt a földműveléssel foglalkozó s küzködő középbírtokos-osztály segítségére siet, a mely pedig évszázadok óta mint a nép vezére és vezetője, biztos bázisa volt a nemzeti állam nagy eszméjének, (Élénk helyeslés a balés a szélsöbáloldalon.) Hol van a kéz, mely a régi tapasztalatokban gazdag középbirtokos-osztály közgazdasági és financziális viszonyain segíteni, javítani kMan, a mely osztály egyedüli bázisa annak is, hogy népünk a tévtanoktől, a szocziális, a romboló tanoktól megóva legyen és a hazafi-