Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-212
110 212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. se nem házszabályellenes. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon,) Kérem, méltóztassanak nyugodtan meghallgatni! Az előadó ur előadta röviden a tárgyat és erről az oldalról jött azután a lárma, a melynek következtében . , , (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék nyugodtan lenni. (Folytonos nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Csak a czimet hallottuk! Elnök: Csendet kérek! Nessi képviselő urnak ne méltóztassék folyton közbeszólni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Az előadó ur előadta jelentését, én egész határozottan és jól hallottam, ennek következtében . . . (Elénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mi nem hallottunk semmit!) . . . nagyon sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kérésnek helyt adjak. Méltóztatik tudomásul venni, hogy az előadó ur a pénzügyi bizottságnak a czMillistáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó jelentését terjesztette elő. (Folytonos zaj a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: A házszabályokhoz kérek szót! (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Rakovszky István képviselő ur a házszabályokhoz kér szót. Barabás Béla: Én is! (Zaj. (Halljuk/ Halljuk.') Rakovszky István: T. képviselőház! Én a házszabályokhoz kívánok szólani. Az iránt nem kételkedem, hogy ugy van, mint a t. alelnök ur kijelentette, hogy a ház egyik oldalán zaj és lárma volt. Az illetők, a kik ezt a zajt és lármát okozták, hibáztak. Erre nézve azonban a házszabályokban megvan a czenzura, és ebben az esetben a t. alelnök urnak nézetem szerint kötelessége lett volna mindezen czenzurákat alkalmazni mindaddig, a mig a csend helyre nem áll. (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Fokozott mórtékben megvannak ezek a czenzurák. Először általánosságban való figyelmeztetés, azután névszerinti felhívás, és ha ez nem használ, a megrovás, esetleg az ülésnek öt perezre való felfüggesztése. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mindaddig, a mig a t. elnök ur mindezeket a czenzurákat nem használja fel, mindaddig, a mig a rendet helyreállítani nem képes, mindaddig nem lehet egy ügyet ugy elintézni, hogy az előadó ur oda fordul az alelnök úrhoz, s az alelnök úrhoz beszél és ezzel az alelnök urnak olyan jogot ad, a mely csak magát a házat illeti meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon és a néppárton.) T. ház! Ebben az ügyben nagyon könnyen meg lehet találni a kMezető utat és kibontakozást ; azért én is csatlakozom ahhoz, a mit Várady Károly t. képviselőtársam kMan, hogy méltóztassék a jelentést még egyszer előterjesztetni és ezzel az inczidens el van intézve. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és a néppárton. Ellenmondások jobbfelöl.) Elnök: Barabás képviselő ur a házszabályokhoz kíván szólani. Barabás Béla: T. képviselőház! A házszabályokhoz kérek szót és tekintettel arra, hogy az eset veszedelmes preczedensül szolgálhatna, a tényállásnak elfogulatlan ismertetése mellett bátor vagyok konstatálni azt, hogy a mikor az előadó ur megkezdette beszédét és kiejtette azt a szót, hogy a czMillistáról van szó, akkor ezen az oldalon határozottan nagy lárma keletkezett. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Jogosan !) Azt én most nem vitatom, hogy a lárma jogos volt-e vagy sem, mert most a házszabályokhoz szólok. Tény azonban az, hogy az előadó ur felhasználta ezt a lármát és további szavait megérteni egyáltalában nem lehetett. És én, t. képviselőház, . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Barabás Béla: . . . emlékezetébe idézek az igen t. háznak egy nagyon fontos és veszedelmes jelenetet, a mikor b. Bánffy a nagy lármában elkezdett beszélni és oda parancsolta az egyik gyorsírót, nem törődött a lármával, hanem követelte a gyorsírótól, hogy mindazt, a mit tőle hall, jegyezze le. Bánffy a nagy lármában beszélni kezdett s akkor történt az, hogy Kubik Béla odament és a gyorsíró elől el akarta venni a papirost, hogy ezt az alkotmányellenes visszaélést megakadályozza. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az igen t. előadó ur egy ilyen kis Bánffy-féle példát csinált, a mikor a lármát felhasználta arra, (Zaj jobbfelöl.) hogy — és ez tény, ezt eltagadni nem lehet, (Mozgás jobbfelöl.) — elmondja ő a mondókáját, a melyet senki meg nem r hallott. Ez a tény, ezt letagadni nem lehet. Én sem hallottam, más sem hallotta, s azért ez ugy tekintendő, mintha meg sem történt volna. Ez olyan veszedelmes preczedens volna, t. képviselőház, a mely felfordítaná a parlamenti tanácskozásokat és az ellen nekünk tiltakoznunk kell, hogy ilyen zajt és lármát felhasználnak arra, hogy itt előadói beszédeket tartsanak és jelentéseket terjeszszenek be. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Folytonos zaj.) Ha az elnök ur nem tud rendet tartani vagy nem tudja a házszabályokat, akkor szálljon lejárról a helyről, vagy teljesítse kötelességét. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon és a néppárton. Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: T. ház ! Sajnálom, hogy épen a ház ezen oldaláról figyelmeztetnek arra, hogy a házszabályokat nem ismerem és a rendet nem tudom fentartani. Megjegyzem magamnak a jövőre való tekintettel. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Ez boszuállás akar lenni! Felkiáltások a néppárton: Boszu! Fenyegetés! Folytonos zaj.) Ugron Gábor: Előbb tudni kell azt a kötelességet és csak azután lehet megtartani! (Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.)
