Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-211
96 21 I. országos ülés 1903 február 20-án, pénteken. kor látta, hogy elmúlt a veszedelem, hát ő is szépen elvonult a maga hadával. 1566-ban, mikor Zrínyi Miklós vértanúhalált halt Szigetvárott, ugyanakkor Miksa császár győri táborában és Károly főherczeg a maga drávai táborában tétlenül nézték azt, hogy miképen pusztítja a török az országot és miképen gyilkolja le a magyar hadsereget. Pap Zoltán: Örültek annak! Bizony Ákos: A magyar krónikás igen jellemzően fejezi ki e feletti megbotránkozását, midőn azt mondja (olvassa)-' »Mikor eloszlanak, Magyarországot pusztán hagyák, eleget kóválygának, kobozának a szegények között, minden élésünket elfogyaszták, egy törököt sem látának, mert nem merének a törökre menni, a ki Fehérvárnál táborban vala, hanem nagy szégyennel, járult orczával ménének haza feleségükhöz.« Méltóztatnak azt tudni, hogy 1594-ben gr. Hardegg úgyszólván kardcsapás nélkül adta fel Győr várát ugyanakkor, a mikor gróf Pálffy magyar seregei élén Komáromot vitézül megvédelmezte. Méltóztatnak tudni, hogy 1596-ban ugyanazt az Egert, a melyet Dobó István egynéhány száz magyar vitézzel hősiesen megoltalmazott. Nyáry Pálnak 3500 német zsoldosa feladta a töröknek és miután a parancsnok nem akart kapitulálni, megkötözték Nyáry Pált, a parancsnokot és ugy vitték a török táborba. Molnár Józsiás : Jellemző ! Bizony Ákos: Méltóztatnak tudni, hogy 1600-ban Kanizsát Paradeiser György szintén kardcsapás nélkül adta fel. De ha valaki ismerni akarja azt a felfogást, a mely a magyar és osztrák hadsereg között mindig létezett, csak olvassa el azt a rendkívül érdekes jíolémiát. a melyet 1662-ben Zrínyi Miklós a költő folytatott MontecuccolMal. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Annak csak 250 esztendeje! Bizony Ákos: Még egy példát hozok fel arra, hogy mennyire szMén viselte az osztrák hadsereg és az azt vezénylő udvari körök Magyarország érdekeit, (Halljuk! Halljak!) Méltóztatnak azt tudni, hogy 1664-ben Montecuccoli nagy győzelmet aratott a török felett Szentgotthárdnál. Fellélekzett az ország, azt várta, hogy most már a töröktől megszabadítják az országot és mi történt? Rövid pár hétre megkötötték a vasvári békét; megkötötték pedig azért, mert azt mondották : ha nem félnének a töröktől, elszakadnának a császári családtól. De eltekintve ezektől a történelmi reminiszczencziáktó],]3usztán csak az, hogy a magyar nemzet és a közös, helyesebben osztrák hadsereg érzelmei között áthidalhatatlan ür van, a melyet kitölteni nem lehet; maga az a körülmény, hogy a, magyar nemzet, a helyett, hogy reménykedve várná, valósággal fél egy esetleges háborúban a hadsereg győzelmétől, mert attól retteg, hogy alkotmányának árán fogja azt megfizetni, maga ez mutatja, hogy az az osztrák hadsereg a kitűnő anyag daczára, mégsem alkalmas eszköze a védelemnek. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszen, hogy az a tisztikar, a melynek a legénységtől teljesen elütő nézetei, vágyai, érzelmei, ambicziói, történelmi hagyományai vannak, miképen tudja a katonaságot háborúban lelkesedésre ösztönözni, az elképzelhetetlen. Már jjedig méltóztassanak elhinni, hogy az élet olyan becses jó mindenki előtt, hogy azt csak a legmagasabb ideálokért hajlandó koczkáztatni. A mely sereget ideálok nem lelkesítenek, az nem fog hőstetteket véghezvinni soha. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az ideálokat pedig sem a fegyelem, sem a katonai testületi szellem nem pótolja. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A közös hadseregben hazaszeretetről szó nem lehet. Az onnan ki van rekesztve, ott Magyarországot nem ismerik, már pedig az osztrák-magyar monarchiáért senki lelkesedni nem tud. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek az indokok birnak engem arra, hogy, a mint már beszédem elején kijelentettem, én a közös hadsereg részére sem egyetlen ujonezot, sem egyetlen fillért meg nem szavazok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem szavazom meg tehát a jelen törvényjavaslatot sem, s nem szavaznám meg azt akkor sem, ha az létszámfelemeléssel nem járna. (Helyeslés a, szélsöbaloldalon.) Áttérve magára a törvényjavaslatra, azt két szempontból kell bírálat tárgyává tenni, AZ egyik a létszámf elemel és, a másik az ennek folytán beállandó tehertöbblet szempontja. A mi az elsőt illet', én, megvallom, nem egészen értek egyet előttem szólott elvtársaimmal,mert nekem az a nézetem, hogy, ha a magyar hadsereg számára kellene az ujonezokat megszavazni, és ha ezt olyan kormány kérné, a mely iránt politikai bizalommal viseltetem: én megszavaznám az ujonczlétszámemelést. Kubik Béla: Helyes! Helyes! Bizony Ákos: Sőt tovább is mennék; elmennék egészen addig, hogy ennek a hazának minden védképes polgára besoroztassék a hadseregbe. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert én azt tartom, hogy az 1868 : XL. t.-czikk 1. §-ának az a kijelentése, hogy a védkötelezettség általános, és mindenki által személyesen viselendő, nemcsak a védelem szempontjából helyes, és egyedül helyes, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem egyszersmind az osztó igazság szempontjából is, sőt ez a legalkotmányosabb és legdemokratikusabb felfogás. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert micsoda igazság van abban, hogy az egyik ember három évet szolgál a hadseregben, a másik két évet a honvédségben, a harmadik 8 hetet a póttartalékban, pusztán csak azért, mert az egyik kisebb számot húzott, a másik meg nagyobbat? Igaz, hogy a felemelt ujonczlétszám mellett többen Boroztatnának be a hadseregbe, és igy többnek kellene azt a terhesebb szolgálatot viselnie, de nézetem szerint ez mérvadó nem lehet, mert ez egyszersmind megköny-
