Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-192

78 . 192. országos ülés 1903 január 28-án, szerdán. jén, a megyének egyik félreeső községében, a száj- és körömfájás kiütése néhány szarvasmarhánál konstatáltatott. Ezen magában véve jelentéktelen körülménynek azonban váratlan konzekvencziái lettek, mert azonnal a legtovább menő és túlzott óvás zármtézkedések a helyi viszonyok teljes tekinteten kMül hagyása mellett alkalmaztattak, melyek, mint egyes példákkal illusztrálandom, képesek voltak az egész vidéket rövid idő alatt elviselhetlen kinos gazdasági helyzetbe juttatni, azonban nem alkalmasak a betegség tényleges és gyors elfojtására, ugy, hogy jelenleg, azaz a betegség megállapítása óta, az ötödik hónapban a csak hetekre kontemplált rendszabályok jóformán állandósultak. Ugyanis a betegségnek, a mint emiitettem, csak egy és a forgalomtól teljesen félreeső községben történt konstatálása után mindjárt az egész — több mint 30 igen népes községet magában foglaló és terjedelmes járás vészkerületnek nyilváníttatott és a legtúlzottabb zárlati intézkedésekkel az egész járásban a közlekedés beszüntettetett. Továbbá a Nagyszeben városában szeptember 11-én, azaz harmad napra megtartandó volt országos állatvásár betiltatott, daczára annak, hogy sem a városban sem jjedig annak közvetlen környékében a betegség nem létezett. Mily kiszámithatlan és pótolhatlan kárt okoz ily állatvásár kiesése, azt az érintett gazdaés iparoskörök most keservesen, tapasztalták. A kisgazda a számfeletti és a nyáron át eladásra hizlalt marháit nem tudta eladni, hanem kénytelen volt több marhát eltartani, mint takarmánykészlete megengedte volna; és mintán a legeltetés is betiltatott, már alig képes állatait életben tartani; másrészt pedig a közlekedés betiltása folytán terméseit sem birta kellő módon értékesíteni. Ennek folytán a legnagyobb pénzhiányban szenvedett oly időben, midőn a legkülönbözőbb és oly nyomós kötelezettségeinek eleget tennie kellett, melyek nem pontos teljesítésének majd számtalan bírósági végrehajtások és árverések voltak a szomorú következményei. A kisiparos szintén fájdalmasan érezte ezen pénzhiányt, mert készítményei egyedüli vevőjének, a parasztnak kimaradása folytán nem keltek el. A városban pedig egy eddig nem tapasztalt drágaság állott be, hol a jobbmódu lakosság már alig birja megfizetni a hus magas árát. Végül, hogy még csak ezt emlitsem, a város bevételei különösen a kövezeti és beviteli vámok csökkenése folytán nagy csorbítást szenvedtek. Néhány hozzávetőleges számokkal is szolgálhatok. Az őszi szebeni állatvásárra rendesen körülbelül 15.000 darab állat hajtatik fel és ennek átlag 1

/

3 része — egy felerésze adatik el körülbelül 500.000—700.000 korona vételárért. Hogy ezen összeg kizárólagos kisgazdás viszonyokban mit jelent, nem szükséges tovább kifejteni! Ezen ijesztő káros következményekkel szemben a közönség jogosan kérdezi, mi a tulajdonképeni czélja ezen a tényleges eredménynyel semmi arányban nem álló zárlati intézkedéseknek egy oly betegség ellen, mely rendesen és különösen a jelenlegi esetben könnyen néhány nap alatt folyik le és kellő gondozás mellett az állatra nézve káros következményekkel nem jár? Ezen kérdésre a vonatkozó miniszteri körrendeletből azon feleletet kapjuk, hogy a betegségnek nagyobb elterjedése alkalmas a hazai állatállománynak külföldre való kMitelét veszélyeztetni. Midőn magam részéről a kMitel nagymérvű fontosságát természetesen teljesen elismerem, mégis, miután az állatkMitel hazai mezőgazdaságunknak nem egyedüli czélja, ép oly jogos követelménynek tartom, hogy az alkalmazandó intézkedések és rendszabályok túl ne menjenek ezen a czélon, nehogy a helyett, hogy üdvös eredménynyel járnának, épen a hazai gazdaközönség jelentékeny kárt szenvedjen. Ha pedig ezen szempontból vizsgáljuk a jelen esetben tényleg alkalmazott intézkedéseket, tagadhatatlan, hogy a czélon túllőttek és a lakosság létérdekeMel szemben kellő kíméléssel nem voltak. Ennek oka pedig nem az illető közigazgatási hatóságoknak az eljárása, hanem maga a sablonszerű rendszer, melyhez a hatóságoknak betű szerint szigorúan alkalmazkodniuk kellett, a nélkül, hogy módjukban állott volna a zárlati módszer túlzott és az ottani viszonyoknak részben meg nem felelő rendelkezésein enyhíteni. Mert a czélnak inkább és teljesen megfelelt volna, ha a többi nyugoteurópai államokban és különösen azon országokban követett eljárásnak megfelelően, melyekbe hazai állatállományunk kMitele történik, mindenekelőtt csak az udvari zárlat és parancsoló szükség esetén, legfölebb az illető községnek a teljes és szigorú elzárása alkalmaztatott volna. Erre a rendelkezésre álló állatorvosi személyzet is tényleg ráért volna és igy ezen szűkebb körű rendszabálylyal a járvány gyors és sikeres elfojtása a mesterséges beoltás esetleges alkalmaztatásával lehetséges lett volna, a nélkül, hogy az egyik érdek megóvása czéljából egy másik, még fontosabb és általánosabb érdek — tudniillik a helyi gazdasági jólét feláldoztatott volna. Ezen alkalommal az állami állatorvosi intézménynek egy lényeges hiánya is sajnosán érezhető volt. Tudniillik a magy. kir. állatorvosnak a felektől járó dijak. A zárlatra fennálló szabályok értelmében ugyanis bizonyos feltételek alatt egy egészségesnek talált állatnak az eladása azonnali levágásra meg van engedve. Ily eladásra szánt állatnak a megvizsgálása az illető állami állatorvosnak a hMatása, melyért azon-