Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-191
48 191. országos ülés 1903 január 27-én, kedden. és a városok kapva-kanak, mert ez tényleg jótétemény arra a vidékre nézve: kitűnő piaczot teremt és élénk forgalmat létesít. A honvédség hazánkban fedezi szükségleteit, és reménylem, a közös hadsereg reánk eső része is. A honvédelmi miniszter ur bizonyára azon van, hogy a közös hadsereg szükségleteit szintén innen fedezze aránylagosan. De az azért e tekintetben mégis szükséges, hogy folyton és folyton kérjem a t. honvédelmi miniszter urat, legyen szMes továbbra is teljes befolyásával rajta lenni a hadügyi kormánynál, hogy a reánk eső arány teljes mértékében nálunk szereztessék be a szükséglet és azonkívül, hogy, a mennyire a harcz-rendészeti szempontok megengedik, a kint lévő magyar ezredek lehetőleg itt a hazában legyenek állomáson. (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Mert ennek, nem tekintve a kérdés anyagi oldalát, nagy előnye az, hogy a katonatisztek és altisztek családjai itt laknak, és gyermekeik itt részesülnek magyar nevelésben. (Halljuk! Halljuk !) A mellett nem szabad megfeledkezni azon szempontról sem, hogy harcz-rendészeti és katonai szempontból minden esetben szükséges, hogy a gyanúsabb határszélekre, mint pl. a galicziai határra, időközönkint egy-két évre innen vigyenek ki katonaságot, különösen lovasságot, hogy ott a mi lovasságunknak és tisztjeinknek is egy része tájékozva legyenek a terepről, mert ez háború esetén nagyon fontos; de viszont szükséges, hogy ugyanolyan arányban a hadügyi kormány magyar levegőt beszívni küldjön ide egy-két osztrák lovas ezredet. Itt akarom felemlíteni azon kívánalmat is, hogy csak magyar tiszteket helyezzünk el Magyarországon a közös hadsereg ezredeiben. (Halljuk ! Halljuk!) Hát ezt imperatMe kimondani, különféle okokból, igen bajos volna. (Felkiáltások a szélsőbal'oldalon: Tudjuk az okokat! Nagy zaj.) Kérem, tessék csak meghallgatni. Először is, én azt hiszem, nem tisztán a hadügyminisztertől, vagy a honvédelmi miniszter úrtól függ, hogy a katonai iskolák növendékei nemzetiségek szerint olyan arányban jelentkezzenek, a mint ők kívánják, de meg ha jelentkeznének is, és őket tiszteknek kiképeznék, tessék meggyőződve lenni, hogy a magyar részről hamarább válnék ezen arány egyenlőtlenné, mert a magyar tisztek, mihelyest vagyonosabb szülőik vannak, vagy valamely szigorú ezredparancsnokot kapnak, igen könnyen ott hagyják a szolgálatot. Lengyel Zoltán: Kiüldözik Őket! (Ügy van! Igaz! a szélsőbaloldalon.) B. Solymossy Ödön: Azonkívül nem szabad elfelejteni azon körülményt, hogy magára arra a közös hadseregben szolgáló magyar tisztre nézve is igen sok esetet tudok, hogy az illető tiszt nem lényeges, nem szolgálati, hanem más, kényes magánokokból kérte az ezredparancsnokságtól, a minisztériumtól, hogy Magyarországból, az ismerős vidékről, az ismerős körökből tegyék ki őket Galicziába, vagy nem tudom hová, és ott boldogulnak, mig itthon kénytelenek lettek volna elhagyni a katonaságot, (Nagy zaj a szélsöbahldalon. Felkiáltások: Az adósságok miatt!) Rákosi Viktor: Egyes esetekből nem lehet hímet varrni! B. Solymossy Ödön: T. ház! Még egy dolgot leszek bátor felhozni. Az tudva van, hogy nagyon sok fiatal ember önként akar az osztrák ezredekhez menni egyéves önkéntesnek is. Nessi Pál: Elég rosszul teszik! Gyászmagyarok ! (Zaj a szélsöbaloldalon.) B. Solymossy Ödön: Nem az a kérdés most, hogy jól teszik-e vagy nem; ez tény, és én csak a tényt bírálom. (Halljuk! Halljuk!) Számtalan önkéntes kimegy a külföldre részben azért, hogy nyelvismereteket is szerezzen, részben pedig, hogy más vidékeket is megismerjen és tapasztalatokra tegyen szert, sőt sokszor arra is van eset, hogy maga az atya hat oly irányban, hogy fia más osztrák ezredekhez kerüljön, hogy önállóságra, tapasztalatokra és nyelvismeretekre tegyen szert fia az idegenben. (Fölkiáltások bal felöl! Rossz a rendszer! Nem, jól teszik!) Az más kérdés, hogy jól vagy roszszul teszik-e ? Megengedem, hogy nem jól teszik. De már most ennek következményeiről sem szabad megfeledkezni. Tudom, magam is szolgáltam olyan ezrednél; pedig az egy magyarsze, rető ezred volt, jól esett, hogy velem is volt egy magyar tiszt, és az volt a magyar önkénteseknek u. n. papája. (Derültség balfelöl.) Az önkénteseknek jól esik, hogy messze idegenben az osztrák tisztek között találkozhatnak mag} r ar tisztekkel. (Derültség baloldalon.) Hiába nevetnek t. képviselőtársaim, ez igy van. Arra ón is kérem a t. honvédelmi miniszter urat, hogy végre-valahára tessék oda hatni teljes befolyásá[ val, tekintélyének egész súlyával, hogy, a menynyiben azok a magyar ajkú tisztek kívánják magyar ezredhez való helyezésüket, azoknak e kívánalma okvetlenül respektáltassék. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélsöbaloldalon és felkiáltások: FI kell csapni, a ki ilyet leér!) Rákosi Viktor: Hiszen rossz néven veszik, ha ilyet kér! B. Solymossy Ödön: KMételt kell azonban tennünk a vezérkari tiszteknél, azután pedig a hadügyminisztériumhoz és a főparancsnokságokhoz beosztott tiszteknél. A vezérkari tiszteknél ugyanis okvetlenül szükséges, hogy azok magyar és osztrák ezredeknél egyaránt szolgáljanak, mert ott a katonai tudás megkívánja ezt, a mennyiben egy vezérkari tiszt aránylag sokkal gyorsabban avansziroz, sokkal nagyobb a valószínűség arra, hogy aránylag rövidebb idő alatt kap ezredparancsnokságot; ezektől tehát okvetlenül meg kell követelni, hogy mindkét ezrednél szolgáljanak és a katonai tudás szempontjából minél több tapasztalatot szerezzenek. (Helyeslés.)
