Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-207

'207. országos ütés 1903 február 16-án, hétfőn. 157 már a Ferdinánd király idejében behozott szokásokat törvény erejével felruházni, hogy legyen Ferdinándnak és most a honvédelmi ^miniszter urnak mire hMatkoznia. Mindazonáltal, daczára annak, hogy ő szent felsége fMére által kormányoztatta az országot, az 1546 : XXL, XXII. és XXIII. czikkelyben intézkedés történik az önálló magyar hadseregről, vagyis — mint akkor a törvény magát kifejezte — az országlakosokhói állott hadseregről. Ezek előírják a királynak, hogy az országban tartozzék lakni annyMal inkább, mert erre Ígéretet tett nemcsak ő, de ígéretet tett már elődje is, hogyha pedig az országnak, illetőleg az örökös tartományoknak gondjai a királyt künn tartják, erre az időre a trónörökös jöjjön be az országba. Minthogy megadta a cseheknek Ferdinánd azt, hogy egyik fiát ott tartotta Prágában, annyMal inkább követeli a nemzet, hogyha ő nem lehet benn erre a kis időre is, akkor legalább egyik fiát tartsa az országban. Annyira nem akart a nemzet királya nélkül lenni abban az időben. De még a nemzetietlen I. Ferdinánddal szemben is meg tudták alkotni a következő törvényczikket: »A magyar katonáknak élére ne idegen nemzetbeli embereket, hanem magyar kapitányokat vagy felebbmenőket állítsanak.« Tessék megnézni az 1552. évi XM. dekrétum 15. czikkelyét. »Hogy pedig mindazok, a mik előrebocsátva vannak, annál helyesebben megvalósíthatók és foganatosíthatók legyenek, az ország Karai és Rendéi, ugy a mint azt szabadságuk is megkívánja, felette szükségesnek látják azt, a mire a királyi szent felséget kérik is, — már a törvény is átvette a király stílusát, már szent felség — 1. §. Hogy ő felsége és az ő fenséges fia után, ha a főkapitányok vagy azok, a kik az idő szerint abban a hMatalban vannak, maguk vagy közülök valaki betegség miatt vagy más okból akadályozva lévén, tisztüket be nem tölthetnék, ő felsége a magyaroknak élére a hadjáratban e tisztre alkalmas magyar nemzetbelieket állitson.« Ez az 1868. évi királyi rendelet is. »2. §. Hogyha bármiféle dolognak a végrehajtása fordulna elő, az elsőben ő felségének és az ő fenséges fiának parancsolatából, annak utána, ő felsége mellett a hadseregben lévő többi kapitányoknak a tanácsából és kölcsönös egyetértéséből, ne az idegen, hanem magyar kapitányok megbízásából történjék.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Helyes! (Derültség a jobboldalon.) Pap Zoltán: Hát ha helyes, miért nem követi a miniszter ur? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ezek az idők már rég elmultak! Pap Zoltán: A miniszter ur ismeri ezeket és nem követi (olvassa): »3. §. Esetleg, ha valamely okból a hadseregnek megosztása történKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. nék, ebben az esetben is a magyaroknak élére magyar főkapitányt kell állítani, a ki az előirt módon a magyarokra nézve az ő Felsége idegen helytartójával vagy főkapitányával egyenlő tanácscsal és hatalommal járjon el.« Most sem akarunk egyebet, legyen a honvédelmi miniszter ur akármilyen hatalommal felruházott tábornok, de vigyék Bécsbe és adjanak nekünk egy magyar főkapitányt a mi seregünknek és honvédségünknek az élére. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Világot vet azonkívül, igen t. képviselőház, a mai állapotokra és az ország türelmére az 1553-ik évi XV". dekrétum 19. czikkelye.Itt már nem együttes faktora a törvényhozásnak a király és a nemzet, itt már ezentúl, mint a hogy már beszédem bevezető részében emiitettem, a nemzet önérzete és büszkesége dekadencziába esett Ferdinándnál. Kérik továbbá ő szent Felségét az ország Karai és Rendéi, hogy »mikép ő Felsége több izben megígérte* — 1553-ban különben már ott volt a baj, a melyben mi most is szenvedünk — »megigérte, és a hogy az ország jogai és szabadságai is megkívánják : 1. §. Méltóztassék az országban az államnak ugy harminczadosaiul, mint egyéb tisztviselőiül és a magyar jövedelmeknek kezelőiül, valamint a váraknak és egyéb helyeknek elöljáróiul magyarokat tenni és nem külföldieket, (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) mMel a közös panaszokból már sokszor megérthette ő Felsége, hogy az ilyen idegen tisztek az ország lakosait mennyi méltatlansággal és kárositással illették, mert tudták, hogy az országban fekvő javaik nincsenek és ugy őket senki el nem marasztalhatja és büntetéssel nem sujthatja.« így henczegnek most is! (Igaz! Ugy van ! a szélső-baloldalon. Olvassa): »2. §. Ezenfelül méltatlannak látják azt is, hogy ezek a külföldiek még ő Felségének és az ország bíráinak magyar pecsét alatt kiadott leveleit sem veszik semmibe.« Ez törvény. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Itt van az 1868- iki rendelet!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Helytelen állapot! Endrey Gyula: Ezek nincsenek hatályon kMül helyezve. (Halljuk! Halljuk '.) Pap Zoltán: Ezen törvény akkor hozatott, a mikor 6 Felségének gyakran valótlan felterjesztéseket tettek a Karok és Rendek, a mik az ország hátrányára és az ország lakossága szabadságának és nem csekély bántalmára és kárára történtek. Bátran fel lehetne terjeszteni egy feliratot, a hová csak ezeket a §-okat kellene beállítani. 1553-ban hasonlóképen ilyenek voltak a viszonyok, mert azon urak, a kik ezt a politikai irányzatot követték, nem tudnak a nemzeten segíteni, mert nem akarnak, mert egyéni önző politikát és nem a nemzet hatalmának megfelelő politikát űznek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Egy hang a jobboldalon: Elmúlt lét óra!) 58