Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-207

207. országos ülés 1903 február í6-án, hétfőn. 445 Pap Zoltán: Engedelmet, én megköTetelem a honvédelmi miniszter úrtól, hogy a tárgyhoz illő komolysággal fogadja beszédemet; mert engemet nem ellenzéki beszélési viszketeg, hanem az a komolyság vezet, a melyet a t. miniszter ur figyelmünkbe ajánl. Ez a komolyság pedig nem azt követeli, hogy fogadjuk el a javaslatot, hanem, hogy vessük el. Azért ilyen kicsinylő lenézést nem fogadok el és azt visszautasítom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Senki sem veszi ezt komolyan az egész országban ! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: A kaszárnyában tessék igy beszélni!) Horváth Gyula: Azt hiszi, hogy mindig a kaszárnyában van! (TJgy van! a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A kaszárnyában tisztességesebben beszélnek, mint itt! (Nagy zaj. mozgás és felkiáltások a szélsöhaloldalon: Utasítsa rendre a miniszter urat az elnök. Elnök csenget.) Horváth Gyula: Igenis, a kaszárnyában tisztességesebben beszélnek, mint a miniszteri széken ! (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek t. ház! Ne tessék egymáshoz átbeszélgetni! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: TJtasitsa rendre a minisztert!) Kubik Béla: Ne ide nézzen mindig az elnök ur! Hanem a miniszter úrra is! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem, méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokot. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Tessék a miniszter urat rendreutasítani !) Pap Zoltán: Én, t. képviselőház, azt hiszem, hogy annak van igaza, a ki senkinek a jogát csorbítani nem akarja akkor, a mikor a saját jogait követeli. Hiába van a honvédelmi miniszter urnak és a többségnek háta mögött a szurony, a mi jogaink eró'sebbek, mert azok nem követelnek senkitől sem áldozatot és csak azt kívánják, hogy adják meg azt. a mi a mienk! {TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Horváth Gyula: A mi hátunk mögött van a nép! (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Pap Zoltán: Azok az idegen császárok és királyok sem merték megtagadni a nemzettől ezen jogoknak érvényesítését, nem mertek odáig menni, mint a meddig a honvédelmi miniszter ment el, hogy a törvényekben nem tartattak fenn a nemzetnek jogai az önálló hadseregre. Ellenkezőleg, ezek az idegen császárok és királyok mindig azt mondták, hogy igazatok van, de hagyjatok békét, mostan verekszünk, háborúskodunk, majd nyugalmasabb időben fogunk erről beszélni, A törvényekbe akkor is beiktatták, hogy teljesitik e követelményeket, csupán ez a korszak mely nem akarja elismerni e követelmények jogosságát, és azért jogosultabb egy erősebb ellenzék erőszakossága, mint az önök minden cselekedete. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Harcziasabb, katonásabb, vitézebb nemzetet nem mutat Európa történelme, mint a magyar volt a múltban, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Nincs Európának egyetlen művelt nemzete, a melylyel a magyar ne verekedett volna, és a melyet meg nem vert volna. Majdnem az összes nemzetek litániáiban bennefoglaltatik, méltóztassék utánanézni: »De sagittis Hungarorum libera nos, Domine!« A magyarok nyilaitól szabadíts meg minket, oh Urunk! Gabányi Miklós: Azért fél az osztrák oly kegyetlenül tőlünk most is. (Derültség.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gabányi Miklós: Csak kiszipolyozni akarja az országot, de háborút nem mer velünk viselni! Ugy értem! Pap Zoltán: Annál lealázóbb, t. ház, bogy az általános művelődés korszakában önálló hadserege ennek a nemzetnek nincsen. Akkor, a mikor a többi nemzetek dinasztiáik alatt haladnak, művelődnek minden téren, apró Balkánállamocskák az európai konstelláczió mellett, vagy daczára, népcsoportokból fejedelemségekké, fejedelemségekből királyságokká tudnak válni, csupán a dicsőségesen uralkodó Habsburg-dinasztia uralkodása alatt esik meg az a szégyen Magyarországon, hogy a nemzet követeléseire azt feleli: »TJnd was noch!« B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Rendre, rendre! (Mozgás a szélsobaloldalon. Felkiáltások : Miért ? ! Elnök csenget.) Pap Zoltán: Engedelmet kérek, nagyon szomorú dolog, igaz, és ki merem mondani, ha szuronyokat állit is a t. honvédelmi miniszter ur elébem, hogy igenis szomorú és nagyon sajnálatos viszony. És nagyon szomorú az országra, hogy ily kinyilatkozásokat engednek a lapokban kürtölni és nem czáfolják meg azokat, tehát valók. Nem »rendre«, de rendet kell teremteni az országban, a mire a kormány volna hMatva, hogy ily dolgok elő ne fordulhassanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pedig, t. képviselőház, ha katonaságról beszélünk, katonai szempontból is jutalmat érdemel ez a nemzet. Nem saját dinasztiájától, nem önmagától, de az egész világtól. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Harczászat terén többet tanult egész Európa tőlünk, mint mi egész Európától. Tanult mindenesetre az ököljog korszakában, a mikor kéz kéz ellen küzdött, vakmerő, rettenthetetlen bátorságot. Lemásolta az egész világ lovasságunkat. Méltóztassék az egész világ hadseregében a lovasságot megnézni, még sujtásainkat is lemásolta. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mindenesetre tanulták abban a korban az élelmezési csapatok felállítását, mert előfogati rendszerével Magyarország volt az, a mely megtanította a hadviselésnek eme módjára az összes nemzeteket, akkor, a mikor velük verekedett, és ezt &z érdemét külföldi munkák pedig