Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

420 206. országos ülés 1903 fel körülbelül 3000 példány után 24.000 koronát küldünk ezen a czimen évenkint Ausztriába. 8. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hát ne küldjünk! Nessi Pál: Tessék kinyomatni magyarul! Szatmári Mór: Á quóta arányában itt kellené csinálni! (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Marjay Péter: Ezt, t. ház. csak a spórolásra vonatkozólag hoztam fel. De hogy minő irányban gyakoroltatik a hadsereg és a honvédség tekintetében ez a magyarellenes rendszer, azt mutatj hogy a honvédség adlátusa sem tud magyarul. A honvédségnek József fó'kerczeg után következő legelső tisztje sem magyar ember . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hát horvát; magyar állampolgár ! Marjay Péter: . . . a ki magyarul ugy beszél, hogy ha azt akarja mondani, hogy: Ez a kiképeztetés nem jó, azt mondja: Ezt nem jól meg fan, ezt a kiképesztetés«. Milyen remekül hangzik ez a debreczen-vidéki baka előtt! (Mozgás szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Megérti, hogy mit akar! Nessi Pál: Ez a czinizmus mégis csak borzasztó ! (Mozgás és zaj.) Marjay Péter : Többrendbeli példát lehet felsorolni a hadseregnek magyarellenes volta felől. Itt »Esetek« czim alatt ugyancsak egy tegnapi lapban van egypár példa. Azt mondja: Egy öcsémet akartam katonai pályára neveltetni. Erős, egészséges falusi gyermek, 11 éves kora mellett 14 évesnek is látszik és egy, a közös hadseregbeli katonaorvostól kellett bizonyítványt kérni, a ki bele irta, hogy fejletlen. És nem vették fel a magyar fiút a reáliskolába. Nessi Pál: Ez a rendes eljárás! Minden magyar fejletlen! Marjay Péter: Ő Felsége 50 esztendős uralkodásának emlékére az altisztek kaptak egy-egy emléklapot, a melyre az uralkodó és az ezredtulajdonosok nevén kMül egy szöveg is volt irva, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Halljuk! Marjay Péter: ... a melynek utolsó, befejező sorai lefordítva körülbelül ilyenformán hangzanak: B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tehát csak körülbelül! Marjay Péter: De belül is, körül is. így hangzik: Ti félelmet nem ismerő harczosok legyetek és küzdjetek továbbra is kitartással az osztrák haza dicsőségére. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. Hol van az ?) Bakonyi Samu: Az osztrák császár jubileuma volt az! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Szeretném látni! A míg nem látom, nem hiszem! Marjay Péter: Majd hozok egyet, kéritek! bruár ík-én, szombaton. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagy köszönettel fogom venni, de addig nem hiszem. Marjay Péter: A gyakorlatok alatt nyáron Komáromban az ácsi honvédemléknél megállani sem volt szabad a katonáknak. De ugyanazon a tájon az IJláner Friedhofra felhívták a katonaság figyelmét és imához vezényelték az ott elvonuló katonaságot. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hallatlan! Lengyel Zoltán: Majd hozunk ennél különb eseteket is. a melyeket nem lehet letagadni! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csak tessék! Majd ráolvasom a t. képviselő úrra, hogy valótlant mondott! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Az ehiö'lc csenget.) Lengyel Zoltán: Azokat a halottakat nem támasztja fel, a kik agyonlőtték magukat a honvédségnél! Marjay Péter : T. képviselőház ! Hogy milyen komolyan megy a katonaságnál a kiképzés, milyen nagyfontosságú munkát művel ez a hadsereg, mutatja az, hogy — erre már különben nem fogadom, hogy ide hozom a bizonyítékot róla, de azt hiszem, hogy ezt az újságok leczáfolták volna, ha nem mondott volna igazat — a nagyváradi helyőrség tisztikara napi parancsot kapott, hogy igyekezzék a bosztont megtanulni. (Elénk derültség.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A boszton ? Mi az ? Marjay Péter: A boszton egy táncz. A miniszter ur nem ismeri? Az egy táncz. (Élénk derültség.) Egy igen ügyes versíró ezt a komoly és nagy hazamentő intézkedést meg is énekelte. (Halljuk! Halljuk!) Ilyenformán szól a vers róla: »Nem féltem én már a hazát, Ha szól a kürt riadva És hegyen-völgyön, bérczen át Ellen tör a magyarra. A háború véres tüzét Víg valczertempó űzi szét És a jelszó lesz a poszton : a boszton.* (Elénk derültség.) Több ilyen ügyes versszak is következik még ezután. (Halljuk! Halljuk!) De, t. képviselőház, prózában mondok ón egyet, a miről el lehet mondani, hogy nem vers, de igaz; ugyancsak a kiképzés tekintetében. Egy magasabb rangú tiszt, azt is megmondom, hogy Debreczenben törtónt, megjelenik, és hogy a kiképzést megismerje, füladja ezt a kérdést: Honvéd, mondja meg, mire való a bakancs? Szegény honvéd ámul-bámul, mert üyet otthon még a béresek sem kérdeznek egymástól, hiszen mindenki tudja, és azt feleli: A bakancs arra való, hogy felhúzza a honvéd. Szamár beszéd, mondja a főtiszt és felszólítja azután a tizedest, a szakaszvezetőt, kérdi mindegyiktől egészen a hadnagyig. Mindenkit leszamaraz, mert mindenki mondott valamit, hogy arra való a bakancs,