Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

206. országos ülés 1903 február lk-én, szombaton. 415 Nem hoztam volna fel mindezt, ha a ma­gyar honvédség önálló működésre hMatott és képes hadsereg volna, de mert az tüzérséggel és műszaki csapatokkai nem bir, mert az csak olyan kiegészítő része a közös hadseregnek, mint a többi csapatok, mert szellemét tervszerüleg megrontották, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalolda­lon.) tiszti karába osztrák hagyományokban ne­velkedett osztrák tiszteket beosztottak, (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Fájdalom! Jékey Zsigmond :... nem tekinthetem a hon­védséget másnak, mint a közös hadsereg integ­ráns részének, mi csak abban különbözik a többi részektől, hogy vezénylete magyar. Fájdalom, nagyon igazam volt, midőn azzal kezdtem beszédemet, hogy ez a szegény nemzet két hadseregre hoz áldozatot és egyiket sem mondhatja a magáénak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én semmi áldozattól nem riadnék vissza egy önálló magyar hadsereg számára, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) de a közös hadse­regre és a honvédségre a mai szervezetében áldozatot hozni hajlandó nem vagyok, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Mozgás jobb felöl. Elnök csenget.) s még az esetben is, ha más elvek vezetnének, még akkor sem tudnám a hadsereg vezetőségének tárgyalás alatt levő kí­vánságait teljesíteni, az oly nagy vér- és anyagi áldozatot követel a nemzettől, mit önromlása nélkül elviselni képtelen. (Ugy van! a szélsö­baloldalon.) Röviden, tisztelt ház, ezen állásj)on­tomat is indokolni kívánom. Midőn legutoljára 1889-ben Magyarország és Ausztria a hadsereg vezetőségének kívánsága előtt meghajolt s az ujonczjutaiékot felemelte, már akkor is túlment azon a határon, melyet szem előtt kellett volna tartania. (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Már akkor is a politikai élet tekintélyes férfiai és pedig azok közül is 3okan, a kik a közös hadsereg intézményeiért lelkesülni tudnak, felemelték szavukat az ujonczjutalék felemelése ellen. A sok ellenvetés között az ellenzők mind megegyeztek különösen abban, hogy az ujoncz­jutalék emelése csaknem elviselhetetlen terheket fog róni a nemzetre; (Ugy van! a szélsöbalolda­lon.) mindenki hangsúlyozta, hogy nem lehet alaposnak elfogadni a kormány azon nyilatko­zatát, hogy a javaslat összes pénzügyi következ­ményei egy millió koronánál több kiadásban nem fognak nyilvánulni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt sohasem mondtam! Komjáthy Béla: Ott van, tessék megnézni! Jékey Zsigmond: Az azóta bekövetkezett tények megmutatják, hogy az 1889-iki kormány vagy maga sem tudta, mi lesz javaslatának pénzügyi következménye, • . . (Ugy van! a szélsö­baloldalon.) Komjáthy Béla: Most sem tudja! Jékey Zsigmond: . . . vagy tudta, de gondo­san elrejtette a nemzet és képviselői előtt, hogy a javaslatot elfogadtathassa. (Ugy van! a szélsö­baloldalon.) Bármelyik feltevés az igaz, mindkét esetben, az akkori kormányzat eljárását nem lehet eléggé szigorúan megróni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nemzetnek ép ugy, mint egyeseknek a múltból merített tanulságot nem szabad figyel­men kMül hagyni, midőn ujabb alkotásba fog. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nékünk is tehát, midőn a tárgyalás alatt levő javaslatot bíráljuk, a múlt tanulságát szem előtt kell tartanunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem akarom számszerűleg kimutatni azt, hogy mily horribilis összeggé nőtte ki magát az egy millió koronára becsült hadügyi kiadás, mit 1889-ben a kormány maximális összegnek jelzett, csak a tényt említem, hogy a katonai létszám-emelés a hadsereg minden egyes alkotó elemeinél nagy költségtöbbletet idézett elő. (JJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egy igen erős, de minden izében igaz kritika volt az, mit az 1889-iki javaslatra egyik igen tekintélyes államférfiú mondott: »hogyha ezen javaslat törvénynyé válik, nemzeti életünk csaknem minden ágára károsan fog hatni«. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbal­oldalon.) Most csak a pénzügyi terhek nagy emel­kedésénél merített tanulságot akarom felidézni, hogy még azok is, kik a 67-es alapon állanak, meggondolhassák, nem tennének-e rossz szolgá­latot a hazának, ha a kormány iránti ragasz­kodásból a javaslatot megszavazzák. Mint már pártunk egyik tagja múltkori beszédében kimutatta, 1888 - tói 1902. évig a közös hadsereg rendes szükséglete a 7-ik czim alatt, hol a hadsereg általános kiadásai vannak elszámolva, 48 millió 278 ezer koroná­val emelkedett. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csak csekély része! Jékey Zsigmond: Tudom én azt, hogy ezen emelkedés egy része a katonaság tisztjeinek és havidíjasainak fizetésjavitására esik, sőt azt is tudom, hogy a legénységi közétkezés költségé­nek részben való emelkedése azért állott elő, mert a közétkezés javíttatott. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ezt csak nem sajnálja! Jékey Zsigmond: De viszont állítom, hogy a természetbeni illeték, továbbá az ágyak és ruházat cziménél tapasztalt 13 millió 300 ezer korona emelkedés, valamint a pótlovazás költsé­geinek 2 millió 500 ezer koronával való emel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom