Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

206. országos ülés 1903 /< még inkább szabad ő nekik, a kicsinyeknek, a mit meg mernek tenni a világ nyilvánosságának szemeláttára, még inkább meg meri tenni majd a kis falujában rejtőző választópolgár, s azért az ilyen elvtagadásnak az erkölcsi pusztítása és rombolása mérhetetlen és megbecsülhetetlen. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egyes ember belefáradhat a küzdelembe, elcsüggedhet, lemondhat: egy nemzetnek elfáradnia nem szabad, lemondania bűn. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Berzsenyi Dánielnek van egy igen szép ódája, melyet akkor irt, a mikor egyéni óhajtásait teljesedve látta, a gondoktól és szenvedélyektől megszabadult és csendes polgári életre volt kilátása, Egészen rá lehet alkalmazni a volt nemzeti pártnak lelkiállapotára, a mikor ez a harczok küzdelme után bevonult a Lloyd-klub békés, csendes falai közé, s szép reménykedéssel nézett a jövendőbe, a melynek adományait neki nem Ígérték, de melynek elfogadása mégis jól esnék és a mikkel őket megkínálni mégis illenék. A költő akkor így szólott a maga lelkiállapotáról : Partra szállottam. Bevonom vitorlám. A szelek mérgét nemesen kiálltam, Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben Izzada orczám. Béke már részem, lekötöm hajómat, Semmi tündérkép soha fel nem oldja. Ó te elzárt hely, te fogadd öledbe A heves ifjút. (Derültség balfelöl.) Van kies szőlőm, van arany kalágzszal Biztató földem . . . kegyes istenimtől Kérjek-e többet ? Egyes ember nevezheti tündérképnek azt, a miért vagy a kiért ábrándozik, lelkesedik és küzd, de pártra nézve az ilyen tündérkép elv, a mi iránt hűséget esküdött, a miért küzdenie kell pihenés és fáradság nélkül mindaddig, míg azt meg nem valósítja, mindaddig, míg azt magának teljesen meg nem hódítja. (Elénk tetszés és éljenzés a szélsőbalvldalon.) A politikusnak szintén kell eszményképének lenni és a szerelmes ifjú lemondhat arról a hajadonról, a kiért ábrándozik, de a politikusnak nem szabad hűtlennek lennie a maga szerelméhez: a haza függetlenségéhez, a nemzet nagyságához. (ÉlénTc tetszés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) A politikus előtt is a haza eszménykép, de nem olyan, a mely miatt igen könnyen bevonja vitorláját, partra száll, mihelyt lesz kis szőlője, meg arany kalászszal biztató földje, hanem olyan eszménykép, a mely tőle — előre tudhatja — önmegtagadást, küzdelmet, nehéz fáradalmakat követel, de a melyeket elérni és megnyerni ingyen soha sem lehet és megbecsülni csak akkor lehet kellőképen, mikor szenvedett, küzdött, harczolt érte. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. hruár Ih-én, szombaton, 401 Minket az a tudat is erősit, hogy ebben a mostani küzdelemben mi ilyen eszményképért harczolunk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Felékesítjük mi is lélekben ezt a mi eszményképünket minden nemes, minden szép tulajdonsággal, hogy legyen méltó ábrándképnek lenni, — a mint a t. honvédelmi miniszter ur mondja — menten minden gyarlóságtól, a melyhez bűnös gondolat még felszállni sem mer, a mely eszményképen tündököljön előttünk és a melynek védelmében szembeszállunk minden akadálylyal és minden ellenséggel. (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Mi azzal a meggyőződéssel küzdünk, hogy nemzetünk iránt nemcsak azzal tartozunk, hogy eredményeket, sikereket mutassunk fel, hanem tartozunk azzal a szép példával is, hogy a sikertelenségnek, az eredménytelenségnek lemondó korszakában is mi nem mondunk le, hanem eszményeinkért, a nemzet jólétéért tovább is küzdünk és ha egyebet nem, de szép példáinkat átadjuk utódainknak, a kiknek talán lesz jobb alkalmuk, lesz lelkesebb nemzedékük, a mely eléri azt, a _ mit mi gondolunk, a miért mi hevülünk. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Mit szól ehhez a nemzeti párt? Tegye ő is ezt; ellenzék volt még pár év előtt! (Zaj.) Veres József: T. képviselőház! A mi küzdelmeinket mi reményteleneknek és sikerteleneknek nem tartjuk. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a mi czéljaink elérését nem hozza meg a ma, de talán meghozza a holnap. Azonban ha mi lemondunk, holnap már hiába hozná meg a jó szerencse, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) akkor már nemzetünknek az használni nem tudna. {Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi nem a jelenért, hanem a jövendő megmentéseért küzdünk és tudjuk, hogy a nemzetnek közvéleménye őszintén a mi álláspontunk mellett van; a nemzetnek közvéleménye, ugy a mint az népgyűléseken nyilatkozik, a mint azt a törvényhatóságok határozatai mutatják, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a, mi álláspontunkat erősiti. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Számítunk arra, hogy a nemzet fel fog ocsúdni mély álmából. Mi nem obstruálunk, nem egyszerűen az időt húzzuk ki, hanem mi időt akarunk nyerni arra, hogy ez a nemzet felébredjen, hogy ez a nemzet cselekvésre határozza el magát, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert ez a nemzet el van altatva, el van álmosítva, elámítva, meggyengitve; (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldlon.) idő kell neki, míg az őt fenyegető veszedelmet felismeri és magához tér. És ha akaratát érvényesiti, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) meg vagyunk róla győződve, hogy a mi álláspontunkat fogja helyeselni és magatartásunkban segítségünkre siet. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) 51