Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-206

206, országos ülés 1903 február ii-én, szombaton* 399 el nem bir, hogy a nemzetre több terhet rakni öngyilkosság, hogy a nemzeti szellemnek uralma, a magyar nyelvnek minden köztevékenységbe való bevitele nemzeti érdek, törvényes jog. Most már méltán várhatjuk a választ arra, hogy megfelel-e a mostani javaslat az ő előbbi elveiknek és ha nem felel meg, miért nem folytatják velünk együtt a harczot ezen javaslatok ellen. Ha megfelel és ennyMel megelégednek, akkor sokkal régebben bevonulhattak volna a kormány pártjába annak támogatására, mert hiszen ezen elvekkel, s a mily ígéretet kaptak az elvek támogatására, azzal ugyan a nemzeti ügyet, a nemzeti szellemet előbbre nem viszik. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) A közvélemény némi támogatására a volt nemzeti párt részéről elhangzott már itt egy illetékes és illetékesnek vallott beszéd. A régi párt álláspontjának igazolására ezt a hármat hozta fel, hogy: egyénileg semmi hasznot sem kaptak a volt párt tagjai, hogy a közigazgatás mégis csak tisztábbá lett s a harmadik az volt, hogy a megszavazás úgyis csak egy esztendőre szól. Az én felfogásom szerint, t. ház, az nem mentség, hogy a volt nemzeti párt tagjai egyénileg semmi hasznot sem merítettek ebből. Hiszen azt fel sem teszszük a régi nemzeti pártnak egyénileg teljesen korrekt, érinthetetlen jellemű tagjairól, hogy ők maguknak személyes hasznot akartak volna kikötni. Azonban egyénileg mégis csak kellemesebb a kormánypártnak tömött sorai közt ülni, mintsem az ellenzéknek keserű kenyerét enni. (Felkiáltások jobbfelöl: Ki tudja ?) Egyénileg mégis csak más az a helyzet, mikor a többségnek tagjai között nyugodtan, némán hallgat az ember és nézi a küzdelmet, mint részt venni az ostromlók hadában, a mely kisebbsége tudatában kénytelen a többséget ostromolni. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Es a mint a magam részéről készséggel elismerem, hogy egyénileg fel sem tettem volna róluk, hogy személyes hasznot kössenek ki, de ép ugy politikailag kénytelen vagyok azt az igazságot is kimondani, hogy nem kaptak ugyan semmit, de feladtak igen sokat egyéni elveikből, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) mikor a quóta emelését megszavazták és ezzel politikai jóhiszeműségüknek nagyon ártottak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A felszólalt képviselő ur azt mondta, hogy talán páratlan a politikai történetben, hogy egy nagy párt húsz esztendeig küzdjön eszmékért s azután bevonuljon egy másik pártba, a nélkül, hogy magának valamit kikötött volna. Ez önzetlenségnek egyéni szempontból csakugyan nagyon szép és tiszteletreméltó, de politikai szempontból ennek az igazi neve nem önzetlenség, hanem naM élhetetlenség. (Ugy van! a Szélsobalóldalon.) Hiszen utóvégre egy párt nem azért küzd, hogy az ő elveit alkalomadtán cserben hagyja, hanem azért, hogy azokat győzelemre segítse. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Hiszen akkor mire való volt az a húsz esztendei küzdelem, ha az első alkalommal, a mikor nyitva tartja a kormánypárt klubjának ajtaját, besurran rajta, ott hagyja a maga táborát, ott hagyja a maga fegyverzetét, ott hagyja a maga lobogóját és örül, hogy elvegyülhet a többiek között észrevétlenül, nem meri a maga régi elveit még csak hangoztatni sem? (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ezzel vétkezett a volt nemzeti párt az ő elvei, a saját szeplőtelen múltja és a nemzet érdekei ellen, mert akkor joga és kötelessége lett volna kialkudni magának az ő elvei legalább egy részének a teljesítését ; mert tisztán kényre-kegyre megadni magát egy hadcsapat csak akkor szokta, ha tökéletesen ki van fáradva, el van csigázva és ki van éheztetve. Hentaller Lajos: Szellemi lefejezés! Veres József: Hiszen politikailag csak akkor lett volna értelme és eredménye az egybeolvadásnak, ha a nemzeti párt a maga emberei részére politikai jogot és hatalmat kötött volna ki, mert hiszen épen ő tőlük hallottuk azt azelőtt nagyon sokszor, hogy elveket elcsenni és mások által megvalósítani: ez vétkezés az erkölcsi tulajdonjog ellen, mert elveit mindenki maga tudja a legőszintébben, a leghívebben megvalósítani; és ha ugyanazon elveket valósítaná is meg a régi kormánypártnak bármelyik tagja, egészen más szine van a világ előtt, mint ha azok valósítják meg, a kik két évtizeden át azokat hirdették, tanulmányozták és ajánlották. (Ugy van ! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ha tökéletesen egybevág is most a régi szabadelvű pártnak és a volt nemzeti pártnak minden politikai gondolata és cselekedete, egészen más a kormánypárt szine a nemzet előtt, ha p. o. Széll Kálmán miniszterelnök elnöklete alatt gróf Apponyi Albert mint belügyminiszter, Horánszky Nándor mint pénzügyminiszter, Bolgár Ferencz mint honvédelmi miniszter vesznek részt. Akkor nevük, régi múltjuk, emlékük és Ígéretük köti őket, hogy elveiket komolyan, valósággá,! és erélyesen igyekezzenek foganatosítani. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a mentség, hogy hiszen csak egy esztendőre szavazzák meg ezt a törvényjavaslatot, nem állja meg a próbát, mert azt komoly politikus csakugyan nem hiheti, hogy a kormány ezen követeléseket a következő esztendőkben fenn nem fogja tartani. Hiszen nem volna értelme annak, hogy csak egy esztendőre szavazzák meg, és ha valaki a maga mentségére mégis ebbe kapaszkodik, ezzel csak azt mutatja, hogy nem okot, hanem ürügyet keres. Hiszen ezzel csak árt az ügynek, mert a ki kész azt a javaslatot s azon kiadásokat most egy évre megszavazni, ezzel már a kormány álláspontját és érveit erősítette, mert a következő alkalommal a kormány már azzal állhat elő, hogy hiszen a múlt alkalommal még azok is megszavazták és pártolták az ezen kiadásokra