Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-205

394 %05: országos ülés 1903 február 13-án, pénteken. ezt nemcsak Ausztriára való vonatkozásban érti, hanem érti a magyarországi nemzetiségi viszonyokra vonatkozólag is, mert munkájában azt mondja, hogy »a nemzetiségi nyelvek bevi­tele a közös intézményekbe, az oláh és szláv nyelv túlsúlyra jutása a közös intézményekben rossz visszahatással volna a magunk nemzetiségeire; ez követeléseiket fokozná és — érvényesülésük­nek az eddiginél nagyobb reményét élesztené fel bennük.« Tehát a magunk nemzetiségeinek is szól ez. Nagyon könnyű erre, t. ház, mindkét tekintetben megfelelni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalöldalon.) Mert ha tudjuk azt, hogy ezen babiloni állapotoktól való félelem Ausztriával való viszonyunkra vonatkozik: akkor egyszerű a megoldás, mi Ausztriával szerződtünk; s nem szerződtünk e tekintetben sem a csehekkel, sem a németekkel, sem semmiféle néppel, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalöldalon.) Azért tehát, mert a hadsereg magyar részében, ebben a kiegészitő részben a magyar nyelvet hozzák be, nem lenne föltétlenül szükséges a hadsereg másik, osztrák részében három- vagy négy-féle nyelvnek a be­hozatala. (Elénk helyeslés a szélsöbalöldalon.) Magyarország megkívánhatná, hogy a mint ő egységesen a magyar nyelvet hozza be a had­sereg magyar részében, épen ugy Ausztria egy­ségesen akár a németet hozza be, akár más nyelvet hozzon be annak másik részében. (He­lyeslés a szélsöbalöldalon.) De hát én azt hiszem, hogy mi ezt nem is kMánnók, Magyarország ilyen kívánságot sohasem terjesztene elő, mert ha mi azt vitatjuk előttük és azon állásponton állunk, hogy a nemzeti nyelvnek, a nemzeti ér­zésnek a hadseregbe való bevitele a hadsereget erősiti, akkor ennek a bevitelét nem zárhatjuk el a túlsó oldalon sem, mert azt kell akarnunk, hogy viszont a hadsereg másik részébe is ez az erő bevitessék; ha másként nem lehet, vitessék be a nyelveknek érvényre juttatásával. (Ugy van ! ügy van! a szélsőbaloldalon!) Ha pedig, t. ház, ez a magunk nemzeti­ségeire, a magunk viszonyaira értetett volna, akkor, engedelmet kérek, a magyar fajnak szu­premácziáját ebben a házban attól félteni, hogy a magyar nemzeti nyelv érvényre jut, hogy tehát tért fog foglalni ebben a hadseregben is, a mely be- és kifelé az államnak erejét képvi­seli, ezt én felfogni, megérteni nem tudom. (Ugy van! a szélsöbalöldalon. Fel kiáltások a szélsöbal­öldalon •• Osztrák nemzet nincsen, csak magyar nemzet!) Beőthy Ákos: Mások, mint osztrák patrióták nincsenek ! Legfeljebb itt vannak! Vertán Endre: Nem abban van a mi erőnk, t. ház, hogy német nyelven exercziroznak, nem abban van a mi erőnk, hogy mi nemzeti nyel­vünknek nem tudunk érvényt szerezni, azt nem tudjuk diadalra juttatni, hanem ép ellenkezőleg ebben a mi erőtlenségünk nyilatkozik meg. És ne kMánjuk, hogy a mi erőnket respektálják a mi nemzetiségeink, ha annak mi sem tudunk érvényt szerezni. (Ugy van! Ugy van! a szélsö­balöldalon.) Véleményem szerint tehát ép az el­lenkezője áll annak, a mit a túlsó oldalról e tekintetben állítanak. De végül, ha veszszük a dinasztia szempont­jából is magát a czélszerüséget, ez még akkor sem azt parancsolja, t. ház, hogy a hadsereg nyelvévé a németet tegyük. Hiszen ennek a dinasztiának az erőssége sohasem Ausztria volt és sohasem Ausz­triának a németsége, ma sem az, a mely a nagy német egységről álmodozik és ábrándozik, hanem mindig Magyarország. (Ugy van! Ugy van! a szélső­baloldalon.) A Habsburgok vagy Magyarország ellen, vagy Magyarországgal tudtak csak ural­kodni, máskép sohasem. S a történelem azt mutatja, hogy épen a Habsburgoknak mindig Magyarország volt az az utolsó védváruk, a hol, ha mindent elvesztettek is, uralmukat vissza­szerezhették, trónjukat megerősíthették. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalöldalon.)Az osztrák­magyar monarchia szervezetében az erőt Ma­gyarország képviseli. Hiszen önök is állítják, hogy az erőnek súlypontja itt van. Ha az erő­nek súlypontja itt van, akkor miért nem viszik be a magyar nemzet nyelvét a hadseregbe, miért akarják egy idegen gyűlölt nyelvvel meggyülöl­tetni azt a szervezetet is, a mely Magyaror­szágot és a magyar királynak trónját van hMatva védeni. (Ugy van! ügy van! a szélsöbal­öldalon.) Czélszerüségró'l beszélnek. E czélszerüséggel be kell ismerni tehát azt, hogy csak a viszo­nyoknak nyomása és hatalma alatt egyezhettek bele a német nyelv behozatalába. Meg kell tehát ragadni minden kedvező alkalmat arra, hogy ez a tényleges állapot, a mely amúgy sem törvé­nyes, megváltoztattassék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalöldalon.) Mikor akarják ezt önök meg­változtatni, ha ma nem, a mikor az erők egyen­súlya tényleg ugy áll, hogy Magyarországra van bazirozva, Magyarországon van a súly és a mikor olyan ember ül a trónon, a kit önök is a legalkotmányosabbnak, legnemzetiebbnek mon­danak. ? Ha alkotmányos, akkor az alkotmánynak minden tekintetben való érvényre jutására az ő akarata nem lehet gát; mert ha gát lenne, akkor, engedelmet kérek, ez a jelzés nem lehetne egyéb, mint hízelgés. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalöldalon.) Az önök hite is az, hogy al­kotmányos fejedelem ül a magyar királyi trónon. Ha igen, akkor itt az alkalom és soha jobb alkalom nem lehet arra vonatkozólag, hogy ezt az alkotmányos fejedelmet alkotmányos felség­jogainak alkotmányos gyakorlására szorítsák. (Igaz! Ugy van! Taps a szélsöbalöldalon.) Pozsgay Miklós: Ez csak regény! Vertán Endre: Nem fogadom el a benyúj­tott törvényjavaslatot, de mert el akarom érni, a mi a mai viszonyok közt is keresztülvihető, határozati javaslatot nyújtok be, a mely szerint » utasítja a ház a honvédelmi kormányt, hogy I ő Felsége azon rendeletének, a mely szerint;

Next

/
Oldalképek
Tartalom