Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-190

190. országos ülés 1903 január 26-án, hétfőn. 33 Rakovszky István: Be, t. képviselőház, ez az igazságtalanság megvan mindenütt, a hol a kétéves szolgálatot behozzák, és találtak is módot arra, hogy azon segítsenek. így pl. Németországban a tényleges szolgálat és a tartalékban eltöltendő szolgálati idő együttvéve 7 évig tart. Ebből a hét évből a lovasüteg-osztályoknál, a lovasságnál a tényleges szolgálati időtartam 3 év, a haderő többi részeiben pedig mindenütt 2 év. Ha leszolgálták ezt a három évet, a honvédségbe, a Landwekrbe jönnek, a hol két Aufgebot, két osztály van: erstes Aufgebot és zweites Aufgebot; az első 5 évig tart, a másik 7 évig, összesen tehát 12 évig. Azok, a kik itt három évet szolgálnak, rekompenzáczióképen nem 5 évig szolgálnak az első osztályban, hanem csak három évig. Francziaországban nemcsak a kétéves szolgálat van — ha nem is törvényileg, de rendeletileg — behozva bizonyos korlátok között, hanem már az egyéves szolgálat is. A kétéves szolgálat annyiban van behozva, hogy a hadügyminiszternek évente jogában áll bizonyos számú katonát, a kik olvasni és irni tudnak, kisorsoltatni ugy, hogy ezek a második év után már visszavonulhatnak a katonaságtól. Azokra nézve pedig törvényileg van biztosítva az egyéves katonai szolgálat minden képesítési kívánalom nélkül, a kik francziák és Algírból származnak. Az algíri francziák egy év múlva szabadságoltatnak ugy, mint hogyha képesítve lennének és az egyéves önkéntességi joggal bírnának. Különben most tárgyalják Francziaországban a kétéves hadi szolgálati időt; most ott egy más rekompenzáczióra gondolnak, a pénzben való rekompenzáczióra. Erről azonban még most nem szólhatunk, mert ez még csak az előkészítés stádiumában van. Én tehát nem látom be, hogy miért ragaszkodik oly makacsul a t. kormány a három éves katonai szolgálathoz, és hogy miért nem lépett mindjárt most azzal a törvényjavaslattal a ház elé, a melyben a két éves szolgálatot kívánja behozni. Mert, t. előadó ur és t. kormány, ha önök folyton arra hMatkoznak, hogy íme Európa többi államai igy és emigy fejlesztik hadierejüket, akkor abban is, a miben azok a hatalmak a népek terhein könnyitenek, utánozzák őket! (Élénk tetszés és % helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Örülök nagyon, hogy a t. előadó ur ennek az igazságát elismeri. Hogy pedig ezt nem lehetne elérni a miatt, mert azt hiszik, hogy nagyon sok költségbe kerül, erről még lesz alkalmam a zárszó alkalmával beszélni. Elnök : Csendet kérek a karzaton ! Rakovszky István: Ez nem lehet indok. Akkor akárhogyan, de takarékoskodni kell; s a nemzetet ezen jótéteménytől megfosztani semmi szin és semmi föltétel alatt nem szabad. (Ugy van! - Ugy van! a néppárton.) T. képviselőház! Még egy kívánalmat terjesztek elő, és csodálkozom, hogy ennek eddig KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. elég nem lett téve. (Halljuk ! Halljuk!) Nem szólok most a katonai büntető törvény könyvről és eljárásról, mert a mint értesültem, egyik elvbarátom fog erről beszélni. De megengedhetetlen, hogy az 1868 : XL. t.-cz. 54. §-ának mai napig elégtéve nincs. Ezen törvény kijelenti, hogy a testi fenyíték, a rabláncz-büntetés az álló hadseregben és a honvédseregben többé nem alkalmazható; és mindazonáltal mai napig is fennáll a gúzsbakötés, a kikötés. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) A legkevesebb, a mit itt követelhetünk, az, hogy ezeket a brutalitásokat szüntessék meg. Beőthy Ákos: Középkori tortúra! Rakovszky István: De, t. képviselőház, énnekem még egy nagy aggályom van, (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy ha ezen törvényjavaslat itt el lesz fogadva, miként állunk Ausztriával? Mi egy törvényben fogjuk itt statuálni, hogy Magyarországnak ennyi meg ennyi ujonczot kell kiállítania; igaz, hogy hMatkozás is van benne az 1889 : VI. t.-czikkre, a melyegészben is statuálja az ujonczlétszámot, a melyet Ausztriának és Magyarországnak kell kiállítani ; de abban a perczben, mikor mi egy magyar törvényt meghozunk, hogy 53.000 embert fogunk kiállítani, még nem vagyunk biztosítva, vájjon Ausztria megszavazza-e általában ezen törvényjavaslatot, vájjon Ausztria elfogadja-e ezen magasabb ujonczlétszámot? Erre nézve sem a jelentések, sem pedig az indokolás nekünk a legkisebb garancziát sem adják. Igaz, hogy van annak egy módja és ezt a módot kielégíthetőnek tekintik azok, a kik a kormány iránt bizalommal viseltetnek. Ez a mód az, hogy a kormány kijelentheti, hogy mindaddig, a míg e törvények Ausztriában nem bocsáttatnak szankczió alá, mi sem fogjuk azokat szankczió alá bocsátani. Ez köti a jelenlegi kormányt. Mi, a kik bizalmatlansággal viseltetünk a kormány irányában, nem tudjuk, vájjon ez a kormány továbbra is meg fog-e maradni, és vájjon az utódai honorálni fogják-e ezt, és igy legalább törvényileg ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy mi egyedül viselünk minden terhet, míg Ausztria kibújik az alól. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A negyedik pontban ezenkívül a kétéves szolgálatnak beszüntetését kívánom, az egyéves önkéntesek számára. Ennek behozatalát akkoriban azzal indokolták, hogy kevés a tartalékos tiszt. Ma kisül, hogy sok olyannyira, hogy azokat a tartalékos tiszthelyetteseket sem nevezik ki, a kik beváltak. Ezt tehát el kell törölni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Agyonszekirozzák a tartalékos tiszteket! Kubik Béla: Csak a szolgalelküek kellenek nekik! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Ezzel nagyjában azon ellenvetéseket akartam a t. ház elé terjeszteni,