Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-205

392 205. országot ülés 1903 február 13-án, pénteken. már magában véve elegendő kell, hogy legyen arra, hogy mi nagyhatalom lenni ne akarjunk. (Igaz! Ugy van !

r a szélsobaloldalon.) Ez Beőthy Ákos igen t. képviselőtársam felfogása. Ezzel szemben azon szerenesés helyzetben vagyunk, hogy a túloldalról is megmagyarázták nekünk, hogy mi az a nagyhatalmi állás. Nagyon sokszor elolvastam e magyarázatot, sokat gondolkoztam felette, a nélkül, hogy megértettem volna. — Lássuk tehát (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Olvassa): »Nagyhatalom az az állam, a mely olyan erővel rendelkezik, hogy a határain kMül történő politikai eseményekre döntő befolyást bir gyakorolni, még pedig bir gyakorolni azért, mert egy offenzívára is képes hadserege van. Nagyhatalom az, a melynek szövetségét Európa legnagyobb hatalmai keresik, és ha érdekük megengedi, minden más szövetség fölé helyezik. Egyszóval, nagyhatalom az európai államok egyik leghatalmasabb állama.« Szóval az okoskodás oda jön ki, hogy nagyhatalom az, a mely nagyhatalom. (Derültség a szélsobaloldalon.) De, t. ház, én nem akarom a dolgot szójátékokkal elütni, hanem gondolkozom ezen magyarázat felett; forgatom, de ok nélkül forgatom ezen magyarázatot, mert abban minden egyebet tudok találni, csak épen tartalmat nem. Mert hiszen, t. képviselőház, lehet-e az czél, hogy mi határainkon kMül történő politikai eseményekre döntő befolyást gyakoroljunk? Lehet-e az czél, hogy mi minden lében kanál legyünk? (Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) Sajnos, épen Ausztria volt e helyzetben, mert ő nem csak befolyást akart gyakorolni, de tényleg kellett is befolyást gyakorolnia annak idején minden, határain kMül történő eseményre, és ez vezette a monarchiát nem egyszer veszélyes háborúba, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) ez vitte a monarchiát arra, hogy nemcsak nagyhatalmi, de egyáltalában hatalmi állását is alig volt képes fentartani. Ha erősek akarunk lenni, nem azért akarunk, hogy határainkon kMül a jövő eseményekre befolyást gyakorolhassunk, mert ez csak eszköz; mig a czélnak annak kell lennie, hogy határainkon kMül is, saját állami akaratunknak érvényt szerezhessünk. (Igaz ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A belső konszolidáczió, a belső megerősödés kell tehát, hogy a czél legyen és ennek csak eszköze lehet az a nagyhatalmi állás, a mely itt fel van tüntetve. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Ezt a czélt pedig azzal akarni elérni, hogy nagy hadseregünk van és nem azzal, hogy benn erősek vagyunk, már magában véve js ellenmondás. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ha mégis e czélra oly eszközök használtatnak, a melyek e nemzetet megbénítják, a melyek erőforrásait nemcsak bedugják, hanem felszívják, a melyek a nemzetet nyomorúságossá teszik: akkor azt a czélt mint nagyhatalom sem érjük el, nem érjük el akkor sem, ha nem tudom, hány százezer katonát tudunk felállítani; mert ez a katonaság a nemzetet nem fentartani, hanem a végromlásba fogja vinni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az a baj, t. képviselőház, hogy az eszközt a czéllal zavarjuk össze. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az a baj, hogy nem vigyázunk arra és nem nézzük azt, hogy akkor, a mikor a hadsereget szervezzük, akkor, a mikor ama megszámlálhatatlan milliókat oda dobjuk, a nemzetet magát gyengitjük (Ugy van! a szélsobaloldalon.) és egy szervnek az erőssége ezt a nemzetet a pusztulástól meg nem óvhatja, mert, ha a nemzet pusztul, idővel annak a szervnek, a hadseregnek az erőssége is meg kell, hogy bomolják. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De azt mondják és az van tovább az előbb idézett meghatározásban, hogy azért kell, hogy nagyhatalmak legyünk, hogy szövetségest kaphassunk, hogy szövetségünket az európai államok keressék. Nos, bocsánatot kérek, ez talán nem így van. A szövetség mire való ? Arra való, hogy az erőt emelje. Ha tehát szövetséget kötünk, e szövetségben meg kell, hogy legyen az erő is. így tehát az erőt vagy azáltal növeljük, hogy hadseregünket növeljük, vagy azáltal, hogy szövetséges után nézünk. A szövetséget továbbá mindig az érdek kell, hogy összehozza. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ugy kell tehát érdekeinket összeegyeztetnünk, hogy érdekegységünknél fogva, és nem azért, mert erősek vagyunk, kapjunk szövetségest. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez a külpolitikának a helyes magyarázata, a helyes vezetése; és ha szövetségest kapunk, akkor egyätalán nincs szükség arra, hogy saját haderőnket növeljük, mert akkor a mi erőnknek nagysága benne lesz ebben a szövetségben. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Épen ellenkezőleg, akkor kellene haderőnket növelnünk, ha olyan helyzetben volnánk, hogy szövetségest egyátalán nem kaphatunk. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez pedig a mai viszonyok között nem áll. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen ma is szövetségben vagyunk, ma is áll az a bizonyos hármas-szövetség. Máskülönben az sem áll, az sem tény, hogy a szövetségben két nagyhatalom kell, hogy szövetkezzék, hogy a szövetség ereje egyforma nagy kell, hogy legyen; mert a szövetségben az erők egymást kiegészítik és a gyengébb azért keres szövetséget, hogy az ő gyengébb ereje túlsúlyra juthasson, a mi pedig nemcsak két egyenlő hatalomnak szövetkezése által történhetik, a mint ezt maga a történelem is bizonyítja. Hiszen mikor volt értékesebb Ausztriának szövetsége, mint a második napóleoni hadjárat előtt, tehát akkor, a mikor Ausztria maga a wagrami csata után teljesen másodrendű hatalommá törpült, tehát akkor, a mikor mint nagyhatalom szóba sem jöhetett. De ekkor, Napóleon ellen az orosz a poroszszal szövetkezve, körülbelül egyforma haderőt volt képes a harcztérre kiállítani, és ezen egyensúlyt kellett a porosz és az orosz