Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

204. országos ülés 1903 eddig végre nem hajtották. Az 1792 : IX. t.-cz. azt mondja, hogy a magyar rendes és határőri ezredeinél magyar tisztek alkalmaztassanak. Ez elég világos. Az 1802 : II. t.-cz. pedig kiköti, hogy az ezredekhez és a határőrvidéken magyar alsóbb törzstisztek és tábornokok neveztessenek ki. Ez sem taxatM felsorolás. Az 1840 : II. t.-cz. 12. pontja pedig ismét azt mondja, hogy a tisztek magyarok legyenek. Ez sem taxatM felsorolás. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát, engedelmet kérek, t. miniszter ur, ezek a törvények ma sincsenek hatályon kMül helyezve és épen ezen törvények alapján 1867 óta sem az országgyűlések, sem pedig a delegácziók soha sem szűntek meg ezen követeléseket folytonosan előadni, ezen sérelmeket felpanaszolni, ezek orvoslását kérni, kívánni és követelni. Hát csak azért hoztam fel, t. minister ur, ezeket, hogy ha végrevalahára megteszik is ezt, ne méltóztassék ezt valami nagy engedménynek tartani és abból tőkét csinálni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: ÜSÍem is csinálunk! Hellebronth Géza: Hogyha a hadügyi kormány részéről meg is történik, ez akkor sem lesz egyéb, mint egy százados sérelemnek végrevalahára való orvoslása. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezért tehát dicséretet nem érdemel, s azért ne méltóztassék azt engedménynek nevezni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mikor mondtam, hogy .vívmány ? Méltóztassék nekem megmutatni ! Állítani könnyű, de bebizonyítani nem olyan könnyű! Hellebronth Géza: Engedelmet kérek, a mi részünkről lenne vMmány, de az önök részéről nem lenne engedmény. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tessék rám olvasni, hogy^mikor mondtam! Hellebronth Géza: Érdekes a t. miniszter ur nagylelkűsége, a midőn beszéde további folyamán kijelenti, hogy a hadügyi kormányzat engedve a két kormány óhajának, ráállott arra, hogy a hatezer póttartalékos behívásának követelésétől eláll és ezt mint egy nagylelkű engedményt látszik feltüntetni a hadügyi kormányzat. Engedelmet kérek, t. miniszter ur, de ezt a nagylelkűséget önmaga rontja le, a midőn ezen nyilatkozata előtt ezt a nyilatkozatát meg is indokolja és a mikor azt mondja, hogy ''olvassa): »A törvényjavaslat elfogadása ugy rolt tervezve, illetőleg azt hittük, hogy talán novemberben meglesz. E törvényjavaslat elfogadása lehetséges is lett volna, de mMel tényleg eddigelé nem történt, mMel, mondjuk, attól tartok, hogy talán még bizonyos időbe fog kerülni« — hát nagyon sok időbe fog kerülni — »mig ebből törvény lesz és amúgy is lekéstünk a taraczkütegek azonnali felállításától és az erre .szükséges. legénység behMasától, és mMel ennélbruár 12-én, csütörtökön, 363 fogva a hadügyi kormány az ilyen késedelmes eljárás következtében a jövő ősz előtt ugy sincs abban a helyzetben, hogy a taraczkütegeket véglegesen szervezhesse*, stb. stb., hát ezért és ezért, és itt következik azután a nagylelkű ajándék. Engedelmet kérek, t. honvédelmi miniszter ur, ha itt ismét egy népies kifejezéssel élek és azt mondom, hogy talán savanyu volt a szőlő. (Derültség. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kényszerhelyzetben volt a t. kormány, mert törvény nélkül talán csak nem tarthatta vissza azokat a póttartalékosokat, mert hiszen az, hogy törvény nélkül tartsák vissza a póttartalékosokat, t. miniszter ur, csak nyílt abszolutizmus mellett lett volna lehetséges. Már pedig dicséretére legyen mondva a t. hadügyi kormánynak és a t. miniszter urnak, hogy eddig még csak a leplezett abszolutizmus tágasabb mezején száguldanak. Tehát nem tarthatták vissza törvény nélkül. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De annyi bizonyos, t. miniszter ur, hogy a hadügyi kormány ugyancsak magas fokára emelkedett a naMitásnak, mikor azt mondja, hogy azt hittük, hogy a javaslatból novemberben törvény lesz. A magyar parlament munkásságáról ellenségei sok minden rosszat elmondhatnak, de azzal az egygyel meg nem rágalmazhatják, hogy ez a törvényhozás akkor, mikor a nemzet nagy érdekeiről van szó, a mikor a nemzeti kultúra, a nemzeti nyelv, a nemzeti aspirácziók megvédéséről és érvényesítéséről van szó, hogy akkor ez a törvényhozás csak ugy könnyelműen átsiklik a dolgokon. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen a multak véderővitái megtaníthatták a t. hadügyi kormányt és a t. honvédelmi miniszter urat arra, hogy ez nem megy olyan könnyen. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: 1886-ban egy nap alatt megszavazták. Hellebronth Géza: Saját szavaMal czáfoloin meg a t miniszter urat, hogy mily nagyfokú naMitás volt ezt hinni, A t. miniszter ur, engedelmet kérek, 1900. november 6-ikán terjesztette be ezeket a javaslatokat. Azt csak méltóztatik tudni, hogy ezeket a javaslatokat előbb két bizottságnak, a véderő- és pénzügyi bizottságnak kellett tárgyalnia, azután kell tárgyalnia a plénumnak, a főrendiháznak és mindezek után még szentesítés végett kell azokat felterjeszteni. Engedjen meg, ha ebben a házban egy szál ellenzék nem volna — a minek nem hiszem, hogy különben a i miniszter ur örvendezne, mert hiszen akkor kinek szólna közbe, a mit pedig megkíván a természete, a t. túloldal pedig valószínűleg szintén nem örvendezne, mert akkor annál nagyobb lenne a csődület — hát mondom, ha egy szál ellenzék nem volna, még akkor is fizikai lehetetlenség lett volna 24 nap alatt ezt a javaslatot törvénynyé emelni. De hát a miniszter ur jól tudta,, hogy van ellenzék a házban, hála Isten, 46*