Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-190

30 190. országos ülés 1903 január %6-án, hétfőn. a bal- és a szélsobalóldalon.) De, t. ház, nekünk önálló külügyi politikánk sincs, (Ugy van! a bal- és a szüsobaloläahn.) Egy fél század múlt el azóta, hogy elhangzott egy orosz államférfmnak ajakán az a szó, hogy Közép-Európának egy külön önálló politikára van szüksége. És ebben egy nagy igazságot mondott. Mi azonban ezt a tanácsot meg nem szívleltük, mert mi nem irányítunk a külügyi politikában, hanem mi irányítva leszünk. Mi nem egy erőteljes, de gyenge külügyi politikát folytatunk; de nem czéltudatosan, hanem tapogatódzva; nem erélyesen, hanem félénken, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hisz a t. külügyi bizottság ékes tollú előadója, dr. Falk Miksa egyik utolsó külügyi albizottsági jelentésében a mi külügyi politikánkat összehasonlította egy, a jjartok előtt horgonyzó hajóval, mely onnan védi meg biztosan a partot. Én azt hiszem, hogy valamint azok a török hajók, a melyek a Bospöruson rozsdásan horgonyoznak és megmozdulni nem tudnak, a Bosporus partjait hathatósan védelmezni nem tudják, épen ugy ez a külügyi politika is, a melyet ő a horgonyzó hajóhoz hasonlított, szintén nem képes érdekeinket megvédelmezni, (ügy van! a baloldalon.) Ha azt akarta ezzel a t. képviselő ur jelezni, hogy tehetetlen a mi külügyi politikánk, akkor igen szerencsés példát választott. (Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) A mi külügyi j>olitikánk nem egyéb, mint a német politikának rövidlátó uszályhordozója. (Ugy van ! a bal- és a szélsobalóldalon.) Ezek a katonai javaslatok, melyek ujabb terheket rónak a nemzet roskadozó vállaira, merev ellentétben állanak azon politikai szituáczióval, a melynek hírnöke a külügyminiszter ur és a kormány, a mely mindig azt hirdeti, hogy a hármas-szövetség a béke biztosítására keletkezett, de e mellett örvendezve konstatálja azt. hogy a francziaorosz kettős-szövetség szintén azt akarja és mindennek tetejébe még sikerült nekünk Oroszországgal oly megállapodásra jutni, hogy a Balkánon a statusquo a kölcsönös egyetértéssel lesz fentartva és ott semmi nem mozdulhat meg a nélkül, hogy ez a két hatalom, a mely megállapodott, véto-jogát a béke érdekében ne emelhesse fel. Ha mindenütt így dühöng a békeszeretet, én nem értem ezeket a félelmet eláruló, folytonfolyvást fokozódó uj terheket, a melyek a nemzetet elsorvasztják. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur igen elővigyázatosan beszélt a múltkor, midőn a pártok megbízottai felszólaltak és kijelentették, hogy határozott, elszánt ellenállást akarnak kifejteni ezen törvényjavaslatokkal szemben, és a midőn azt mondotta, hogy a monarchia biztonsági állása és ennek biztosítása követeli ezen ujabb áldozatokat. Igen elővigyázatos volt ekkor a t. miniszterelnök ur, mert nem hangoztatta azt a hires nagyhatalmi állást, a melylyel 1866 deczember havában olyan fényesen végzett Deák Ferencz. Ekkor nem a nagyhatalmi állásról, hanem a monarchia biztonsági állásának biztosításáról tett említést a t. miniszterelnök ur, mert azt mi már 1867 óta folyton-folyvást mindén államférfiutól hallottuk. Ha azonban ez igaz, akkor az ellenzék kész lenne a szükséges áldozatokat meghozni, de a biztonsági állás biztosítása az ország szervezetét és a nép anyagi exisztencziáját már oly erős mérvben vette hosszú éveken át igénybe, hogy kétségen kívül be van bizonyítva, hogy ezen biztonsági állás biztosítása a nemzet elsorvasztására vezet, (Ugy van! ahol- és a szélsőbaloldalon.) és hogy ekkor csak két irányban lehet a koczkát elejteni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az: megoldani azon kérdéseket. a melyek az ország biztonsági állásának biztosítására szükségesek, hogy az erőknek azon stádiumában, a mikor még azokkal rendelkezünk, a mikor és a meddig ezen biztonsági eszközök ki nem merítik a nemzetnek legutolsó erejét, vagy szűkebb körre szorítani a hadügy folytonos fejlesztését, mely a nép erejét olyannyira sorvasztja, hogy a döntő pillanatban nem lesz mit. és nem lesz, kMel védeni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobalóldalon.) Komoly dolgokban szavakkal játszani nem szabad. Az állam biztonságát, folytonosan mint madárijesztőt odaállítani nem lehet, mert a madárijesztők idővel elvesztik hatásukat, (Igás! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) mert hozzászoknak azokhoz a madarak és hozzászokik a nép is, mely 34 év óta folytonosan maga előtt látja ezen ijesztőket, és végre arra jut, hogy ezek nem alkalmasak egyébre, mint arra, hogy az elknzéket fölfelé diskreditálják (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és olyannak tüntessék fel, mely a monarchia biztonság szükségeseket meg nem akarja szavazni, holott ellenkezőleg az a főczél, az állam összes erejét oly erőteljesen fejlesztem', hogy a döntés órájában meg is felelhessen azon feladatnak, melyet akkor elébe tesznek, (Elénk helyeslés a baloldalon.) Különben vajmi nehéz lenne bebizonyítani azt, hogy ezen törvényjavaslat, mely a ház asztalán fekszik, az ország biztonsági állását biztosítja . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Fokozatosan! Beőthy Ákos: Meddig, azt a miniszter ur maga sem tudja! Rakovszky István: . . . mert a biztonság nemcsak a jól felszerelt hadseregtől, hanem mástól is függ. Egy ország biztonsági állása jobban van biztosítva, ha polgárainak jóléte megvan, ha polgárainak politikai és magánjogai köztiszteletben tartatnak, (Helyeslés a baloldalon.) hogyha az ország polgárai látják, hogy az uralkodótól lefelé a kormányon keresztül a legutolsó hMatalnok azon törekszik, hogy a jólét és a jogbiztonság a politikai és a magánjogok terén biztosítva és teljesítve legyen s hogy a törvény