Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

204. országos ülés 1903 február 11-én, csütörtökön. 357 get teremtette meg, hanem megteremtette azt a közös hadsereget, a melynek közössége áll a közös hadúr, az osztrák császár és a magyar király együttes személyében és áll a közös védelemben, de tovább semmi másban. (Igaz! JJgy van! a szeísőbaloldalon.) Annak az a magyar hadsereg kiegészítő' része, de önálló kiegészítő része. (Igaz! JJgy van ! a szeísőbaloldalon.) Megjegyzem azonban, t. miniszter ur, hogy ezt az argumentácziót csakis a t. túloldal érdekében hoztam fel. Mert nekem és azt hiszem, hogy az ezen padokon ülő függetlenségi és 48-as képviselő uraknak is egészen más a nézetük. (Igaz! JJgy van! a szeísőbaloldalon.) Az én felfogásom, és azt hiszem [kMétel nélkül az ő felfogásuk is az, hogy ha a magyar hadsereg fölállítása, a magyar kultúrának érvényesülése lehetséges, és benne van a 67-es kiegyezési törvényben, hát akkor azt meg kell valósítani. (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig nincsen benne, akkor azt a törvényt, a mely oly gátló akadályul szolgál a nemzeti aspiráczióknak, a mely törvény megakadályozza a nemzet legszentebb követelményeinek érvényesülését, egyszerűen el kell dobni, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) azzal a rendszerrel együtt, a melyet az inaugurált, és hozni kell olyan törvényt és életbe kell léptetni olyan rendszert, a mely rendszer mellett ez a magyar követelmény, az önálló magyar hadsereg megvalósítása lehetővé válik. (Igaz! JJgy van! a szélsÖbaloldalon.) T. ház! Hogy az 1867:

XII. t.-czikk keretén belül a magyar kultúra nem érvényesíthető, hogy ezen rendszer mellett ezen kereten belül a magyar nyelv alkalmazása a hadseregben törvénytelen volna . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ki állítja ? Senki! Hellebronth Géza: . . . ennek a bebizonyítására, erre a hálátlan szerepre volt szMes vállalkozni az én igen t. képviselőtársam, gróf Andrássy Gyula az ő múlt héten tartott beszédében. Őszintén megvallom, t. miniszter ur, hogy a nemes gróf ur beszéde reám azt a hatást tette, hogy először nagyon jogos volt a nemzetnek azon méltó felháborodása, a mely beszédét nemcsak a házban, hanem künn az országban is kisérte, de másrészt azt a hatást is tette rám, hogy az argumentáczió a t. gróf urnak nem sikerült. De tette rám még azt a hatást is, hogy ő, ugy látszik, maga is megsokalta, a mit beszéde elején mondott, mert a midőn beszéde fonalán eljutott a német nyelv, a germanizmus dicsőítéséhez, mintegy visszariadt és megborzadt tőle, és nagyon helyesen jegyezte meg Molnár Jenő t. képviselőtársam, hogy mintegy utóajánlatot tett akkor, a mikor enyhíteni igyekezett kijelentéseit. (Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter közbeszól.) Ugy tessék közbeszólni, hogy megértsem, mert különben nem birok rá reflektálni. (Felkiáltások a szeísőbaloldalon : Rekedt szegény!) Én elhiszem, hogy nem tetszik ez a miniszter urnak, pedig a vezérszónokuk volt! Ezt mondotta (olvassa): »Távol van még attól a hadsereg szelleme, hogy engem — t. i. őt — kielégítsen*. A javulás akadályának pedig azt mondja a t. képviselő ur (olvassa): sutjában van ennek itt-ott egyesek felfogása, a kik még a régi sablon szerint, a régi czopf alapján, a magyarban még mindig rebellist látnak«. Azt hiszem, a t. miniszter úrban nem láttak rebellist ! Polczner Jenő: No, abban ugyan nem! Hellebronth Géza (olvassa): »Megvallom, hogy ezekre súlyt azért nem fektetek, mert tudom, hogy a dolgok természetes fejlődése és ereje ama nagy érdekeknek ezeket a felfogásokat el fogják seperni. Én bízom ebben, abszolúte bizom az igazság, a józan ész diadalában.« Hát igen nagy tévedésben méltóztatik lenni az igen t- képviselő urnak, midőn azt mondja, hogy egyesek állanak útjában annak, hogy a magyar nemzet aspirácziói érvényesülhessenek. Hát nem egyesek állanak útjában, hanem útjában áll maga az a gonosz rendszer, (JJgy van! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) a mely 300 esztendőnél több, hogy folytonosan és következetesen, soha el nem lankadó kitartással iparkodik ezt a magyar nemzetet kiölni, elpusztítani az élők sorából, hogy annak a képtelenségnek, a nagyhatalmi állásnak, annak a fantazmagóriának az elméletével, a melyből következik az összbirodalmi eszme, a GesammtAusztria kedvencz eszméje, hogy ennek a jármába hajtsa a nemzetet. Gabányi Miklós: De soha sem fog nekik sikerülni! Hellebronth Géza: De útjában állanak, t. miniszter ur, azok a magyar kormányok is, a melyek eléggé váltogatják ugyan egymást, de a melyek a hiperlojalitásban csak egymást Hezitálják túl. Azután útjában áll maga a t. többség, a mely, a mint már volt szerencsém mondani, a mi kívánalmainkra, sérelmeinkre mosolyog, de a mikor a t. miniszter ur olyan nem egészen hazafias nyilatkozatokat tesz, akkor tapsol s ujjong! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hazafiság csak ott van! Kijelentem egyszersmindenkorra! Heilebronth Géza: Útjában áll annak, hogy a mi nemzeti követelményeink nem érvényesülhetnek, végül maga az igen t. képviselő ur, a ki nemcsak szavazatával, hanem szónoki dialektikájával is odaszegődik annak a pártnak a támogatására. Nagyon helyesen jegyezte meg itt valamelyik t. képviselőtársam, gondolom Rákosi Viktor, a ki azt mondta: »Ne tessék szánakozni, hanem változtatni rajta, ha nincsenek vele megelégedve.* Hát én magam is csak annyit mondok rá, hogy jó katholikusnak ismervén az igen t. gróf urat, s nagyon közeledvén a hamvazó-