Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-203

334 203. országos ülés 1903 február 11-én, szerdán. cziós-könyvbe bejegyezve, akkor ugy szoktunk eljárni, hogy az ülésnek nem az utolsó fél, hanem az utolsó órájában tér át a ház az interpellácziókra. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, hogy különben is a ház hangulatára való tekintettel czélszerü, hogy ha a mai ülés napirendjének harmadik és negyedik tárgyát, t. i. a katonai javaslatok tárgyalását a mai napon nem folytatjuk és ezek tárgyalásának folytatását a holnapi ülésre halasztjuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez volna tehát a holnapi ülés napirendjének a második tárgya, a névszerinti szavazás után. A holnapi ülés napirendje e szerint meg lévén állapítva, áttérünk az interpellácziók meghallgatására. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Már Jcét óra van!) T. ház! Engedelmet kérek, legyen szabad megelőznöm az erre vonatkozó felszólalásokat és itt nagyon kérem a t. házat, hogy e tekintetben a formai jognak érvényesülését ne méltóztassék kívánni. A képviselőháznak ma intra domínium az legyen a felfogása, a mi a képviselőház jegyzőkönyvében meg van állapítva. Hogy ha a képviselőháznak tetszik egy későbbi határozatával hatályon kMül helyezni egy már hozott határozatot, az a képviselőház dolga. De addig, a mig ez meg nem történt, azt, a mi most még formai igazság, a maga jogaiban fenn kell tartani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék tehát ebbe belenyugodni, (Helyeslés a jobboldalon.) és igy most következik először Lengyel Zoltán képviselő urnak interjiellácziója, a mely már a múlt szombaton lett volna megteendő, Győr város polgármesterének a győri pályaudvaron kifüggesztett hirdetménye tárgyában. (Halljuk! Halljuk! Az elnöki széket Tallián Béla alelnök foglalja él.) Lengyel Zoltán: T. ház! Én két interpellácziót jelentettem be, de interpelláló társaim beleegyezésével arra kérem a képviselőházat, hogy utóbb bejelentett interpellácziómat mondhassam el először. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Már megint nincsen elnök? (Zaj.) Mindjárt baj lesz! (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő ur azzal a kéréssel járul a t. ház elé, hogy két bejelentett interpellácziója közül a sorrendben később bejelentettet adhassa elő. (Mozgás jobbfelöl.) Belenyugszik ebbe a t. képviselőház? (Igen!) A ház tehát ebbe belenyugszik és igy a képviselő ur második interpelláczióját fogja most előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk !) Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Ez a párt mindig a legnagyobb lelkiismeretességgel őrködött és őrködik az alkotmányosság fölött. Ebből a kötelességből reám, mint a párt egyik tagjára háramlik az a feladat, hogy interpelláeziót intézzek a miniszterelnök úrhoz a folyó évi február 7-iki udvari bál eseményei miatt. (Halljuk! Halljuk!) Egy kisebb sérelemmel kezdem, a mely azonban, nemzeti érzésünket nagy mórtékben megtámadta. Mint sajnálatos tényt kell felpanaszolnunk az ország előtt, hogy ő Felsége, a mint a lapok is közölték, a magyar udvari bálon a magyar miniszterelnökkel a diskurzust német nyelven folytatta. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Szokás szerint! Ellenmondások jobbfelöl.) Hogy a király milyen nyelven beszél a miniszterelnök úrhoz, az az ő egyéni dolga, de ilyen alkalommal, a mikor magyar királyi mMoltában akar a nemzet előtt feltűnni, a mikor a nemzet legelőkelőbbjeihez szól és mikor példát kell, hogy mutasson nekik, akkor, kMált mikor a magyar király nagy áldozatokat kér a nemzettől maga és hadserege számára pénzben és vérben, ez a nemzet elvárhatná, hogy a mi nemzeti önérzetünket emelje, ne pedig az elé gátat vessen azzal, hogy a miniszterelnököt német nyelven szólítja meg. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A másik, a mit fel kell panaszolni, szintén kisebb sérelem. Ezt is közölték a lapok. És ez az, hogy a bálra meghívót nyert mint egy néger köztársaság konzulja — a miért is azt az urat fehérre mosni nem igen lehet — Steinacker Ödön libériai konzul, magyarországbeli hírlapíró, a kit a magyar királyi bíróság a magyar nemzet elleni lazításért fogházbüntetésre ítélt. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ugyanaz nap!) Hogy azok a báli meghívók hogy adattak ki, és hogy az ő részére szólót miért nem vonták viszsza, ezt én most nem akarom szó tárgyává tenni; hanem arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy befolyásával hasson oda, hogy ilyen sérelem a magyar nemzeten többé meg ne történhessék; (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem kérdezik öt!) hogy ott a magyar nemzet fiai és barátai legyenek csak meghMa, és hogy a magyar király udvarában a magyar nemzet ellenségei helyet ne találhassanak, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Arra kérem továbbá a t. miniszterelnök urat, hasson oda, ha még nem teljesítette volna kötelességét e tekintetben, hogy ettől az úrtól az exequatur, ha csak egy néger köztársaság konzulja is, azonnal vonassék vissza. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A harmadik és legsúlyosabb dolog az, a mi mindnyájunknak szembeötlőtt és a mit, mint nagyon súlyos sérelmet fel kell panaszolnunk a nemzet színe előtt, az, hogy a tudósítások szerint ő Felsége nagy megelégedéssel és nagy örömmel gratulált azoknak, a kik itt a katonai javaslatok mellett oly hatalmas, nemzetet felrázó nagy beszédeket tartottak. . . . (Egy hang a szélsöbaloldalon: Igazunk volt, mikor mondtuk, hogy megveregetik a vállukat!) Sőt ez nemcsak, hogy megtörtént, de a lapok feltűnően hozták is. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hangulatcsinálásért!) Ha ez nem czélzatossággal történt volna,