Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-203

203. országos ülés 1903 február 11-én, szerdán. 331 Széll Kálmán miniszterelnök: Azt olvasom a naplóban, hogy zaj volt és a zajban kérték; de nem kérte egyetlenegy képviselő sem felállva, hanem zajban. Már most azt mondja az alelnök ur... (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Lehetetlen igy tanácskozni. Méltóztassék minden nézetet meghallgatni! Széll Kálmán miniszterelnök: .. . hogy ebben a zajban nem hallotta, hogy a megszámlálást kérik; és Beőthy Ákos képviselő ur maga is beismeri, hogy nem tesz fel az alelnök úrról niala íidcst, hanem bona Édest. Már most azt az ő bonafidesével tett kijelentést el kell hinnünk; el kell hinnünk, hogy ő nem hallotta azt, mert egyesek nem áljtak fel, hogy kérjék a képviselők számának megolvasását. (Zaj és .ellenmondások a bal- és a szélsödalold tkm.) Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ennek folytan a ház ebbe akkor belenyugodott. A határozat ki van mondva, a jegyzőkönyv hitelesítve van és azt ma felforgatni én a magam részéről nagyon veszedelmes preczedensnek tartom. (Ugy van! Tjgy van! a jobioldalon. Zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon,) Beőthy Ákos: Az urak csinálják a veszedelmes preczedenst! Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyha történt is volna hiba, még ezt a hibát is elkellene nézni, mert senki sem moudhatja, hogy erőszakossági czélból történt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Hiszen az én indítványom nem valami meglepetésszerű dolog volt; az egy nappal előbb a ház asztalára letétetett, a felett a házszabályok értelmében másnap folt a szavazás, és igy nem tételezheti fel senki sem, hogy valaki vissza akart volna élni a házszabályokkal az ellenzék rovására. {Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj és ellenmondásoh a szélsöbaloldalon,)'i Hát, t. ház, még ha történt volna is ilyen kis elnézés, — a mi a nagy zajban történhetett is — még az is kisebb baj, mint hogy ha a ház egy tegnap meghozott határozatát, a melyet hitelesíteni méltóztattak, ma felforgatnék. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Én kérem a t. házat, a ház tárgyalásainak nyugalma szempontjából, a maga méltóságának szempontjából, a törvényhozás méltósága szempontjából: ne méltóztassék a hozott határozatokat invalidálni akarni, mert ez egy oly veszedelmes preczedens volna, a melynél veszedelmesebbet a ház nem is statuálhatna. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) Lehet a nézetekben eltérés, véleménykülönbségek lehetnek ; azokat itten szabad diskusszió által hozzuk tisztába. De hogyha meg vagyunk arról győződve, hogy senki sem akart itt erőszakosságot elkövetni, még abban az esetben is, ha tényleg tévedés történt volna, ha nem olvasták volna meg, hogy a ház határozatképes-e, ez sokkal kisebb szempont, mint az, hogyha a ház egy, már meghozott határozatát érvényteleníti. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A házszabályok igenis az ellenzék védelmét képezik, és legyenek arról meggyőződve, hogy én tőlem nem fog kitelni semmi és én nem fogok hozzájárulni semmihez sem, a mi a házszabályokkal való visszaélést vonna maga után. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök : Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak nyugodtan lenni. Széll Kálmán miniszterelnök: Én annyira szMemen hordom a házszabályok szigorú megtartásának kérdését, hogy a múltkor például — pedig ezért megvádoltattam némely lapban — abban a nézetben voltam, hogy Ugron Gábor képviselő urnak nem lett volna szabad megadni a szót, a mikor az neki egy általános hangulatnál fogva megadatott. Ezt is hely tel enittettem. Es én sohasem fogok hozzájárulni ahhoz, hogy a házszabályok önök ellen fordíttassanak. (Helyeslés.) Sem a többségnek, sem a kisebbségnek nem szabad a házszabályokkal visszaélni, nem szabad a hászabályokat megkerülni semmiképen sem, mert az megboszulja magát a parlamentarizmuson, az alkotmányos életen. (Igaz! Ugy van! a jobb és a baloldalon.) A házszabály épen olyan, mint a törvény, sőt még erősebb, mint a törvény; respektálnunk kell azt mindannyiunknak, mert az a mi szólásszabadságunknak, alkotmányos életünknek és pat-lamentáris gyakorlatunknak egyik alapfeltétele. Ha tehát be van ismerve, hogy nem akart senki sem házszabályt sérteni, ha valóban tévedés történt volna is: nagyon veszedelmes preczedens volna, hogyha a ház már meghozott határozatát mogváltoztatná, mert ezzel lejtőre lép, és hogy hová jutunk a lejtőn, nem tudom. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon,) Kérem tehát a t. képviselőházat, méltóztassék ezt komolyan szem előtt tartani, és ezt az inczidenst befejezettnek tekinteni. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő ur kMan a házszabályokhoz szólani. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Nagyon röviden fogok szólani. Itt tényekről és a házszabályok alkalmazásáról van szó. A mi a tényeket illeti, én már első felszólalásomban állítottam és hMatkoztam arra, hogy ugy én, mint Kubik Béla t. barátom ezen oldalról, az első padsorban állva és torkunk szakadtából ordítva kiáltottunk, hogy kérjük a ház tagjainak megolvasását. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj. Ellenmondás a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! 42*