Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-190

20 190. országos ülés 1903 január 26-án, hétfőn. zett abba, hogy a nemzet védereje egy egységbe forrasztassék össze Ausztria véderejével. (Ügy van! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Miért is, t. képviselőház, valahányszor katonaságot állított ki ez az ország, valahányszor felkelést rendelt el, vagy bármiféle szubszidinmot ajánlott fel a hazának és a trónnak védelmére: mindig ugyanazon törvénybe beleiktatta azt, hogy ezt önként, szabad akaratából teszi a nemzet, és eleve tiltakozott az ellen, hogy ebből a jövőre bármiféle következtetések legyenek levonhatók. (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ezt a kis történelmi visszapillantást nemcsak azért kívántam megtenni, bogy feltüntessem vele együtt a magyar nemzet örök törekvését az önálló hadseregre, az önálló magyar hadügyre, hanem azért is, mert a közelmúltban hovatovább mindinkább többször találkozunk politikai véleményekkel, a melyek a mi törekvésünkkel szemben épen a történeti múltból igyekeznek érveket meríteni velünk szemben. így tett a miniszterelnök ur most is az appropriaczionális vita alkalmával, azt mondván, hogy magyar hadsereg^ sohasem létezett. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Én ezen állítással szemben nemcsak az előbb emiitett törvényekre utalok, hanem utalok a magyar nemzet évezredes múltjára is. A ki azt ismeri, a ki azt tanulmányozta, láthatja, hogy nemcsak az Arpádkorszak alatt, nemcsak az Anjouk és a Hunyadiak korában, hanem később, a mohácsi vésztől kezdve nemzeti elnyomatásunk korszakában egész 1849-ig, Nagy-Sarlóig, számtalanszor övezte a harczi dicsőség örök glóriája a magyar hadsereget. (Igaz! ügy van! a bal- és a, szélsöbaloldalon.) Igaz, t. képviselőház, hogy az a magyar hadsereg gyakran nem létezett, de egyszerre lett, mihelyt a haza, vagy a nemzet szabadsága, vagy a trón meg lett támadva. Az a hadsereg megütközött számtalanszor a poroszszal, az osztrákkal, az oroszszal; képes volt megütközni egy Nagy Frigyessel, és mindenütt, a hol megütközött, győzött, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Számtalanszor adott trónt a hazának, és hazát a trónnak. (Tetszés a baloldalon.) De, t. képviselőház, az önálló magyar hadsereg nemcsak állami életünknek és létünknek legfőbb attribútuma, nemcsak külbiztonságunk egyik legfőbb eszköze, de követelménye belbiztonságunknak is, és egyaránt érdeke a trónnak, mint mind a két monarchiának, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Belbiztonságunknak is követelménye, mert — sajnos, — azt látjuk, hogy a XVII. század elejétől kezdve kevés megszakítással majdnem mindig kénytelen volt a magyar nemzet fegyverben állani, mMel egymást érték az örök törekvések nemzeti jogainknak és szabadságunknak elvételére és eltörpitésére. II. József császár alkotmányunkat törölte el és egész nyíltan akarta a magyar nemzetet megsemmisíteni ; 80 évvel ezelőtt Ferencz király 1823-ban törvény és eskü ellenére szedetett adót és ujonczot Magyarországon ; alig 50 évvel ezelőtt, tudjuk, jogaink, s szabadságaink lettek megtámadva. Távol áll tőlem, t. képviselőház, az a gondolat, hogy e korszak ismétlődni fog Magyarország történelmében, de maga a történelem festi ily sötétre a nemzetnek a múltját. Ezek az igazságok és tanulságok is azt mondják a magyar nemzetnek, hogy véderejét nemzeti alapra fektesse, hogy védereje felett minden idegen befolyástól menten, csak maga intézkedjék, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. képviselőház, az önálló magyar nemzeti hadsereg érdeke a trónnak is. A trón iránti hűségtől, a nemzeti lelkesedéstől áthatott magyar hadseregnek és magyar katonai erőnek értékét gyakran érezte a magyar dinasztia, a magyar trón. Mikor dinasztiánk elvesztette német és olasz hatalmát, valahányszor a trón düledezett, mindenkor a magyar nemzet vitézsége és a magyar hadsereg mentette meg. (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Meghálálták! Tóth János: Szinte felesleges azt a kérdést felvetnem, hogy ma a magyar nemzet védelme és hadserege nyujtbatja-e a magyar nemzetnek és a magyar trónnak azt a biztonságot, a melyet nyújtott a múltban. Ma, t. képviselőház, német vezénylet alatt, osztrák tisztek vezetése alatt, sárga-fekete zászló alatt a magyar haderőt nem hathatja át az a nemzeti érzés, az a magyar szellem, az a lelkesedés, az a király-hűség, a mely pedig minden győzelemnek egyik legszükségesebb feltétele, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) És ezt a legszükségesebb feltételt nem pótolhatja a katonai fegyelem és katonai egység, mert olyan hadsereg, a melyet csak a katonai egység, csak a katonai fegyelem tart össze, olyan hadsereg, mely csak a császár seregének tartja és érzi magát, sohasem ütközhetik meg sikerrel nagy megpróbáltatások között azzal a hadsereggel, melyet a nemzeti érzés, a nemzeti múlt, a nemzeti dicsőség lelkesít. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Erre a történelem számtalan példát mutat. Ott van legközelebb az 1870— 71-ikiporosz-franczia háború, melyben a franczia császár hadserege ütközött össze a nemzeti lelkesedéstől áthatott német hadsereggel. Ha a magyar nemzet haderejét a nemzeti géniusznak megfelelőleg fejthetné ki, magyar vezényszóval, magyar zászlók alatt, magyar tisztek vezetése alatt, s ellátná véderejét ós haderejét mindazon erkölcsi rugókkal, a melyeknek ma híján van, a mMel véderejének megbízhatóságát, harczképesscgét fokozná, akkor ez a magyar hadsereg az osztrák hadsereg mellett egy közös fejedelem parancsnoksága alatt sokkal hatalmasabb nemzeti erővel biztosítaná a trón fényét, nagyhatalmi állását, sokkal hatalmasabb nemzeti erővel védné meg Magyarországnak és Ausztriának