Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-200

200. országos ülés 1903 február 7-én, szombaton. 249 van! a szélsöbaloldalon.) Vagy tudott volna-e a nemzet oly ellenállást kifejteni a 60-as évek folyamán, a mely megtörte az abszolút rendszert és a melynek eredménye lett az alkotmányos kormányzat, ha jogos követelések háta mögött ott nem áll az egész magyar arisztokráczia ? Hiszen kísérlet történt akkor is az udvar részéről, hogy az arisztokrácziát játszszák ki magával a nemzettel szemben. Thaly Kálmán : Az esztergomi konferenczián ! Mezőssy Béla: Kísérlet történt és felkínálták a magyar arisztokrácziának, hogy mindazon előjogokat, mindent, a mit az 1848-iki törvényhozás megszüntetett, vissza fogják számukra állítani. Gr. Zichy Jenő: Azt nem tudtam! Mezőssy Béla: Kossuth Lajos emlékiratainak második kötetében tessék elolvasni! 0 hMatkozik reá. És a magyar arisztokrácziának az lett a válasza, hogy egyenlő szabadság, vagy egyenlő szolgaság; egyenlő öröm, vagy egyenlő fájdalom: mi a nemzet sorsában minden körülmények között osztozunk. Hiszen a magyar történelemnek egyik legfényesebb jelenet: volt pl. a hatvanas években a primacziális konferenczia Esztergomban, a mikor Sczitovszky herczegprimás és bíboros 50 éves papi jubileumát ünnepelték. Akkor történt az az emlékezetes jelenet, a melyre hMatkozni fogok és a mai viszonyok között talán nem lesz felesleges ennek az emlékezetét felidézni. (Halijaié! Halljuk!) A teljhatalmú császári kormányzó, Albrecht főherczeg megjelent Thun miniszterelnökkel és Rechberg külügyminiszterrel Esztergomban és az első magyar pohárköszöntőt Albreht főherczeg mondotta. Rövid volt ez a felköszöntő, de magyar volt és közeledés akart lenni a magyar aspirácziók felé. És hogyan válaszolt erre a magyar arisztokráczia? Ugy, hogy egy gróf Apponyi György, egy gróf Széchen Antal, egy báró Jósika Samu, gróf Cziráky János, a mely neveket egyáltalában nem lehet azzal a jelzővel illetni, hogy liberális férfiak lettek volna . . . Rakovszky István: Egyikük sem volt az! Mezőssy Béla: Abban a korban, a melyről azt mondja a költő, hogy akkor bűn volt a hazát szeretni és védeni halál, abban az időpontban gróf Cziráky János és a többiek olyan beszédeket tartottak, hogy a főherczeg azt mondta, midőn megmagyarázták neki: »Das ist ja eine Wühlerei!« (Derültség a szélsöbaloldalon. Egy Jmng: Ez a zöld beszéd ! Derültség és tetszés a szélsöbaloldalon.) és utasította a külügyminisztert, Rechberget, hogy ezekkel a magyar főurakkal bánjon el. A miniszterelnök azonban tapintatosabb volt és tudta, hogy milyen nemzeti vihart támasztana az, ha ugy bánt volna el velük, mint a hogyan más, közönséges emberekkel az akkori rendszer, Kufstein és Spielberg módjára elbánni szokott. Egyszerűen ad audiendum verbum czitálta maga elé ezen urakat és báró Jósika Samu azt mondta, hogy »leezkéztetést KÉPVH. JTAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET, senkitől sem fogadok el, csak az Istenemtől« és" Cziráky az mondta, hogy »én előbb születtem magyar embernek és hazafinak és csak azután császári és királyi kamarásnak és valóságos belső titkos tanácsosnak, a felségnek joga van én tőlem ezt a minőségemet bármely pillanatban elvenni; de magyar hazafiságomat csak az életem árán veheti el.« (Éljenzés. Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megmondani, hol van ma Magyarországon ez az arisztokráczia ? Én igenis ismerek ma is egy arisztokrácziát, a melynek a történelmi jogokhoz való ragaszkodása, a nemzet küzdelmeiben való résztvevőse annyira tiszteletet érdemlő, hogy én is meghajtom előttük a magam elismerésének igénytelen zászlaját. De ez az érzés, fájdalom, nem a magyar arisztokrácziában lakozik, hanem egy házzal odébb költözött és ott virraszt a Thunok, a Schwartzenbergek, Auerspergek, Nostitzok szMében, a kik származásukra nézve németek és mégis ma Csehország nemzeti küzdelmeinek zászlóvMői. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Éljenzés.) Hát ez igy van, t. ház. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Egy hang balfelöl: Azok az urak áldoznak ezért!) Gr. Andrássy Gyula: Hát mi nem? Mezőssy Béla: Természetes. Hisz látjuk, kérem. (Mozgás jobbfelöl.) Én azt hiszem, hogy tényeket tárgyilagosan fejtegetek és én a legjobban fogok örvendeni, ha az élet engem megczáfol. De méltóztassék nekem megmutatni azt a nemzeti irányt, a melynek ma a magyar arisztokráczia az élére áll; méltóztassék megmutatni azon törekvéseket, a hol államiságunk rozzant oszlopai helyett ők uj támaszokat segítenek lerakni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Thaly Kálmán: Parkklubot emelnek! Mezőssy Béla: Hát, t. ház, ez az, a mit, fájdalom, nem tud felmutatni a magyar arisztokráczia. És ép azért ezek a szomorú viszonyok, (Zaj a szélsőbaloldalon.) nem akarok gúnyos lenni, mert, ugy látom, különben is érzékenyek; csak azt mondom, hogy ezek az előzmények, ezek a viszonyok azok, a melyek az ellenzéket úgyszólván a legnagyobb fokú idegességre ragadták, a mikor azt látta, hogy még egy gr. Andrássy Gyula is a kishitűség és lemondás politikáját hirdeti. Thaly Kálmán: És az elnemzetietlenedését! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mezőssy Béla: T. képviselőház! Mi czélja volt az igen t. képviselő urnak felszólalásával ? Semmi egyéb, azt állította tegnap a t. miniszterelnök ur, mint ezt a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot megvédeni. Akkor ezt megtehette volna a t. képviselő ur olyan formában is, hogy indokolásával ne sértse meg a magyar nép millióinak gondolkozásvilágát. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert eredhet bármilyen tiszta forrásból is, és én szívesen konczedálom ezt, a 82