Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-200

%0Ö. országos ülés 1903 február 7-én, szombaton. 247 a magyar nemzet teherviselése már annyira súlyos, . . . Kubik Béla: Pedig kilencztized részük azt mondta! (TJgy van! a haloldalon.) Mezőssy Béla: . . .hogy semmiféle ujabb terheket a vállaikra rakni nem fognak: akkor, t. képviselőház, nem mi állunk a parlamenti forradalom terén, (TJgy van! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) és nem mi fogunk a parlamenti forradalom terére lépni akkor, hogyha minden rendelkezésre álló eszközzel ezt a törvényjavaslatot meggátolni akarjuk, hanem önök, t. túloldal, (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a kik a nemzet akarata, a nemzet kívánsága ellenére az »igy akarom, igy parancsolom« elve alapján egy ilyen javaslatot akarnak keresztülvinni. (TJgy van! TJgy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Lehet, t. képviselőház, hogy ebben a küzdelemben, a mely most megindult, ezen ország alkotmányos kormányzatának lehetősége is esetleg súlyos sebeket fog kapni . . . Holló Lajos: Sőt a kormány is! Mezőssy Béla: ... de épen azért, mert mi ezen szánandó és általunk mélyen fájlalt eseményeket előre látjuk, a felelőséget először is a t. minisztériumra, a mely ezen törvényjavaslattal előáll, (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és másodszor arra a pártra, a mely azt támogatja, háritjuk. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Nessi Pál: Ez logikus! Kubik Béla: Csak övék a felelőség! Mezőssy Béla: És most, t. képviselőház, mielőtt gróf Andrássy Gyula igen t. képviselő urnak egész beszédére részleteiben is kiterjeszkedném, méltóztassék megengedni, hogy általánosságban tegyek egy megjegyzést. (Halljuk! Halijai! a baloldalon.) Keám ez a felszólalás azt a benyomást tette, hogy annak alapgondolata mely mint egy vezérfonál húzódik végig a beszéd első szavától az utolsóig és ez az alapgondolat az, hogy a t. képviselő ur bebizonyítsa, hogy a magyar nemzetnek mihez nincs joga. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez az, a mi, t. képviselőház, annyira visszatetsző, annyira bántó, hogy ez magyarázza meg azt a jogos felháborodást, a mely elfogta az egész ellenzéket és izgatja ma az egész magyar nemzetet. (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) Őszintén megvallom, engem ez a felszólalás mélyen elszomorított. Mélyen elszomorított, mert hogyha a magyar arisztokrácziának egy olyan kMáló tagja, mint gróf Andrássy Gyula, egy nagy történelmi névnek birtokosa, a ki maga is történelemtudós, — hiszen e téren kifejtett tevékenységeért az akadémiának legmagasabb jutalmával lett kitüntetve — mondom, hogyha az arisztokrácziának egy ilyen tagja igy gondolkozik :,. Gr. Zichy Jenő: Ekkorát botlik! (Tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mezőssy Béla: , . . akkor felállíthatjuk a kérdést: hogy hogyan gondolkozik a magyar arisztokrácziának az a része, . . Uray Imre: A rosszabbik része! Mezőssy Béla: . . . a mely esetleg születésénél, neveltetésénél, társadalmi összeköttetésénél fogva a nemzettől idegen ? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Thaly Kálmán: Mint Mária Terézia alatt! Egészen ugy ! Még rosszabbul! Gr. Andrássy TMadar: Ez azután — bocsánatot kérek — zöld beszéd! (Nagy zaj és élénk ellenmondások a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Biró Lajos: Nem zöld beszéd ez, de vörös! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Mezőssy Béla: Ugy értettem, azt méltóztatott mondani a t. képviselő urnak, (Halljuk! Halljuk!) hogy az én felszólalásom zöld beszéd. Én fogok a legjobban örvendeni annak, ha az én zöld beszédem helyett a f. képviselő ur okosabb beszédet fog mondani. (Zajos tetszés, helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. Nagy zaj.) Justh Gyula: Egy második Andrássy-beszéd! Elég volt egy Andrássy-beszéd! Rákosi Viktor: Elnök ur, nem méltóztatott hallani Andrássy közbeszólását ? Elnök: Kérem, méltóztassanak az elnökségre bizni annak a megítélését, hogy mikor lépjen közbe. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az elnököt! A zajban az elnök szavai nem hallhatók.) Senki nekem sem erről, sem arról az oldalról nem szabhatja meg azt, mi a teendőm. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Pozsgay képviselő urat pedig rendreutasítom. (Nagy zaj. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Utasítsa rendre gróf Andrássy TMadart!) Gabányi Miklós: Nem engedünk! Elnök: Méltóztassanak a szónokot meghallgatni ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ha nem fogja rendreutasítani, nem tűrjük! Utasítsa rendre!) Thaly Ferencz: Legalább figyelmeztesse a szónokot. (Nagy zaj. Élénk felkiáltások: Rendre!) Nessi Pál: Különben zárt ülést kérünk! Kubik Béla: Mi is hasonló eszközökkel fogunk majd eljárni! Odaát talán minden szabad ? Leszkay Gyula: Nem tűrjük, hogy különböző mértékkel mérjenek! Elnök: Kérem szépen, nem hallottam semmi olyat, a mi a rendreutasitást indokolná! (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Rendre! Zárt illést kérünk ! A jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak a szónokot meghallgatni! Leszkay Gyula: Tessék rendreutasítani ! Addig nem beSzéll Gajáry Géza: Tessék a szónoknak beszélni! Gr. Hadik János: Halljuk! Halljuk! Gabányi Miklós: Nem vagyunk pocsolyakerülők, beszéljen velünk máskép. (Zaj a szélsöbaloldalon.)