Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-200

200. országos ülés 1903 február 7-én, szombaton. 245 hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 168) általános tárgyalásának folytatása. Rátkay László jegyző: Mezőssy Béla! (Halljuk ! Halljuk!) Mezőssy Béla: T. képviselőház! Mindenesetre igen hálás tárgy lenne én rám nézve az, hogy ha kutatni merném azokat az okokat, a melyek itt a házban tegnap az általános vihart felkavarták, mert ha én ezzel foglalkoznám, arra az eredményre kellene jutnom, hogy ebben a viharban a fő indító ok a t. honvédelmi miniszter ur magatartása volt; (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) az a magatartás, a melylyel már hetek óta ezt az egész vitát úgyszólván gúnyosan lenézi, (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) minket pedig semmibe sem vesz. Higyje meg azonban a t. honvédelmi miniszter ur, ez nem reánk nézve sértő, hanem jellemzi azt az alkotmányos érzületet, a melylyel a honvédelmi miniszter ur a népakarat iránt van. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Köszönöm a leczkét! Mezőssy Béla: De én tartózkodom ennek a kérdésnek a vitatásától azon egyszerű okból, mert attól félek, hogy a t. honvédelmi miniszter ur megint olyan sikerülten fog közbeszólani, (Derültség.) hogy a ma elkezdett beszédemet talán még a jövő héten sem fejezhetném be. (Derültség.) Ebből kifolyólag tárgyilagosan a vita keretében kívánok megmaradni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenesetre egy általános megjegyzést teszek, mielőtt a legközelebbi napok eseményeire kiterjeszkedném, és ez az, hogy sajátságos dolog, hogy a t. túloldalnak minden egyes szónoka, élén a t. honvédelmi miniszter úrral, aztán Hieronymi, gróf Andrássy, Wolfner és Solymossy képviselő urak, szóval mindazok, a kik a t. túloldal részéről ennek a javaslatnak védelmére felszólaltak, egy kérdést mesés óvatossággal érintetlenül hagytak. Ez az egy kérdés : a nemzet teherviselési képessége. (Igaz! (TJgy van! a szélsobalóldalon.) Érintetlenül hagyták ezt, mert a ki ennek az országnak közállapotait elfogulatlan szemekkel vizsgálja, annak lehetetlen arra a meggyőződésre nem jönnie, hogy ez a nemzet válságosán beteg. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Nagyon, de nagyon rossz szolgálatot tesznek tehát azok, a kik e nemzetnek ezt az általános betegségét letagadni vagy szépítgetni igyekeznek. Más nemzetek történelmében a XIX. század mindenütt az anyagi jólét, a kultúra, a nemzeti vágyak megvalósításának hatalmas határköve gyanánt szerepel. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Ellenben mit mutatnak nálunk a hideg betűk, mi volt ennek a nemzetnek a sorsa ebben, illetőleg a múlt század folyamán ? Semmi egyéb, mint az ország általános elszegényedése. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Ha majd egyszer a történelem ítélni fog az önök kormányzati rendszere felett, ezt az eredményt tisztán és kizárólag az önök számlájának a terhére fogja majd róni. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Ennek az általános megjegyzésnek megtétele után legyen szabad gr. Andrássy Gyula igen t. képviselő urnak a beszédével foglalkoznom, azzal a beszéddel, a mely ma úgyszólván az egész magyar nemzeti közvéleményt foglalkoztatja. Holló Lajos: És izgatja! Mezőssy Béla: Először ezzel is jelezni akarva azt a határtalan különbséget, a mely engem gr. Andrássy Gyula képviselő ur felfogásától elválaszt, azzal kezdem a felszólalásomat, a mMel ő végezte. O egy kérést intézett az ellenzék tagjaihoz, és ez a kérés abban összpontosult, hogy ne éljen vissza a magyar ellenzék a képviselőház házszabályaMal. A házszabályok mikénti értelmezésének kérdése nem a mi jogkörünk. E felett a magyar képviselőház elnöke őrködik, (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) és igy a t. képviselő ur a czimzést eltévesztette; mert, remélem, egy perczig sem akarja a magyar képviselőház elnökét, kinek pártatlansága előtt mindnyájan a legnagyobb tisztelettel hajlunk meg, (Helyeslés a szélsobalóldalon.) azzal a váddal illetni, hogy ő módot kMan nyújtani arra nézve, hogy mi a házszabályokkal visszaéljünk. Az elnök pártatlansága, t. ház, jogczim, biztosíték önökre nézve a tekintetben, hogy, ha mi ezekkel a házszabályokkal tényleg vissza is akarnánk élni, az semmi esetre sem fog megtörténhetni; de viszont palládium, védpajzs reánk nézve is, hogy a házszabályok keretében számunkra biztosított minden jogot igénybe fogunk vehetni oly czélból, hogy a nemzetre nézve káros törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését meggátoljuk. (Igaz! TJgy van! a, szélsobalóldalon.) És, ugy látom, t. ház, ez a gondolat az, a mely gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársamnak olyan igen fáj. Eáj, mert ő azt mondja, hogy az ellenzéknek nincs jogczime az obstrukczióra azért, mert ez a törvényjavaslat a magyar alkotmányt nem sérti, hanem csak kissé több terhet rak a nemzet vállaira. (Derültség a szélsobalóldalon.) Uray Imre: Könnyű az ellenkezőt igazolni! Mezőssy Béla: Az igen t. képviselő ur mindenesetre nagyon kegyes, a midőn az anyagi szolgáltatásoknak azt a mértéket, a melyet a javaslat a nemzet vállaira hárít, egy egyszerű, »esak« szócskával . . . Thaly Kálmán: Biztatja a hadügyminisztert, hogy még többet követeljen! Mezőssy Béla: . . . Van olyan is, a ki biztatja! Mondom, egy »csak« szócskával és egy közbevetett mellékmondattal kívánja elintézni. Higyje el a t. képviselő ur, hogy boldog lenne a nemzet, a melynek majd ezen terheket viselni kell, hogy ha ezen terheken ő is ily főúri köny-