Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-199

199. országos ülés 1903 február 6-án, pénteken. 229 Nálunk, t. képviselőház, a hol a felségjogok minden közjogász egyértelmű véleménye szerint mindannyian a nemzettől származnak, hol maga a királyi hatalom is a nemzeti hatalom átruházásából származik, (Mérik helyeslés a szélsőbaloldalon.) nálunk ilyen értelemben való Verwirkungstheoriáról beszélni abszolúte lehetetlenség és közjogilag képtelenség. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Szatmári Mór: Nem is mondhatott le a nemzet a nyelv jogáról. Barta Ödön: De gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársam egy nagy ellenmondásba is keveredett, amikor az 1867-iki kiegyezés előtti állapot és az 1868. évi törvényhozás alkotásai közt összehasonlítást téve állapította meg a maga konklúzióját. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen, a ki a kiegyezésről egy akadémiailag is elismerésben részesített müvet irt, a melynek gondolatmenetével ugyan mi abszolúte nem értünk egyet, ... Ugron Gábor: Önmaga magát czáfolta meg ! Barta Ödön: ... de a ki általában a közjogi készültségnek azon a fokán áll, a melyen gr. Andrássy Gyula képviselőtársunkat mi hiszszük, . . . Uray Imre: Arrogál magának! Barta Ödön: . . . annak nem lehet szem elől téveszteni, hogy az 1840-iki törvényekés az 1867-iki törvények, vagy pláne a 68-iki törvényhozás közt, egy nagy korszak folyt le és egy nagy korszak küzdelmei nyomán igen nagy hagyaték maradt a nemzetre. Avagy 1848-ról t. képviselőtársunk teljesen elfeledkezett ? Lengyel Zoltán: Azt nem szabad idézni. Barta Ödön: Az 1848 nem a magyar alkotmány újjászületése ? Lehet-e, szabad-e ebben az országban, a melyben az ujjáébredés korszakát kulminácziójában a 48 fejezi ki, azokra az időkre visszamenni, mint jogforrásra és ott keresni jogforrásokat azokban az időkben, a melyekben az egész országnak minden erejét és tevékenységét a gravaminális politika foglalta le, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) még pedig nem a nemzet hibájából, hanem azon bűnök folytán, a melyeknek lánczolata ezen nemzet előrehaladását évszázadokon át megakadályozta? (TJgy van! a szélsöbalolda Ion.) Jön azután gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársunk beszédében egy másik tétel, a melynek hamissága feltűnő és szembeszökő, és különösen ez az, a melyet én közjogi szempontból károsnak, veszélyesnek nevezek. Azt mondja t. képviselőtársunk, hogy az 1867-iki törvénynyel létesített közös ügyek mikénti intézésének módja a 67-iki törvényben meg van irva, a 68-iki törvény pedig, a mely a nyelvvel foglalkozik, nem érinti ezeket az 1867: XII. t.-czikkbeli közös ügyeket, világos tehát, hogy — mMel nem is volt hatásköre, a mint ő magát kifejezi — a magyar törvényhozásnak, hogy azt az egyetértő megállapodást pótolja, a mely az 1867: XII. t.-czikk szerinti közös ügyekre elő van irva, mert szerinte a 68-iki törvény rendelkezései a közös intézményekre nem alkalmazhatók. Veszélyes teória és jaj ennek az országnak, hogyha e tannak követői akadnak, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) és százszor jaj ennek az országnak, hogyha e tannak szolgálatába áll a magyar kormány, mint a magyar nemzeti hatalom gyakorlatának exponense. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Méltóztassanak csak belenézni egy kissé ebbe a nyilatkozatba. (Halljuk! Halljuk!) Az 1867: XII. t.-cz. megállapít bizonyos közös természetű ügyeket, azoknak a mikénti kezelési módját megállapítja, de mi tekintetben? Elmondja, hogy a határozatok miként hozandók és bizonyos, az érdemet illető megállapodások miként létesítendők, különösen a nemzet teherviselése szempontjából. De arról, hogy a magyar államnyelv érvényesülése czéljából akármi néven nevezendő rendelkezésbe egy más ország hatalmának beleszólása^ legyen: ilyen a 67-iki törvényekben nincs. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Ismétlem, ilyen az 1867-iki törvényben nincs. (Ellenmondás a jobboldalon. Zaj a szélsőhaloldalon. Elnök csenget.) Először idézem most már azt a konklúziót, a melyet gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársunk ebből a hamis premisszából levont. Ő azt mondja, hogy az 1868-iki törvényt a közös ügyekre alkalmazni akarni annyi volna, mint a magyar ügyek számára hozott törvényeket a közös ügyekre alkalmazni, vagyis annyi volna, mint automaticze, lassacskán megszüntetni a közös ügyeket. Hát kérem, közös ügy a hadsereg nyelve? Közös ügy a magyar állampolgárok százezreinek nyelve? Ki tette közössé? Talán a 67-iki kiegyezés ? Azt mondja gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársunk, hogy nem mondták a királynak, hogy ezt igy interpretálják. Hát mutassa meg nekem valaki azt a bátor férfiút még emlékében is, a ki meg merte volna a nemzetnek mondani, hogy a magyar nyelvről lemondtak a kiegyezésben. Ha ez igaz volna, nem arra kell törekednünk, hogy a közös ügyek automaticze, lassacskán megszűnjenek, hanem arra, hogy azokat, ha felfordulással is, kitörüljük törvénykönyvünkből és intézményeink sorából! Kubik Béla: A ki nem ugy érez, nem magyar ember! (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) Elnök: E házban ily kifejezésekkel élni ne méltóztassék! Barta Ödön: ISTem mondta ezt senki, nem is mondhatta soha senki. Nem is állhat ez összefüggésben még a 67-iki alappal sem, mert