Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-198

204 198. országos ülés 1903 február 5-én, csütörtökön. kényszerítse a kormányt arra, hogy meghallgassa a nép panaszát B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Meghallgatja, ha indokolt! Kötelessége! Trubinyi János: ... és meghallgassa kérelmét, hogy ezen elkeseredett vitának alapját képező törvényjavaslatot vonja le a napirendről. Ennek daczára mégis beleszólok a vitába. Beleszólok ugy is mint képviselő, ugy is mint lelkész. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Itt nincs lelkész, itt csak képviselők vannak ! Trubinyi János: Be fogom bizonyítani az igen t. miniszter urnak, hogy jogom van hozzászólni, mint lelkésznek is. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tessék! Majd hozok én is egypár generálist! (Derültség jobbfelöl.) Trubinyi János: Letérek azonban a vitának politikai oldaláról, tisztán csak a közélet terére megyek át és onnan fogom összeszedni mindazon dolgokat, a melyek a nép legszegényebb osztályát, a parasztosztályt, a legközvetlenebbül érintik. Akkor, a mikor állami tisztviselőink sanyarú helyzetükből kifolyólag már-már az egész vonalon munkafelmondással fenyegetnek, akkor, mikor tanítóink valósággal éheznek, áll elő ujolag a hadügyi kormány, követelvén nagy vér- és pénzbeli adót. A t. miniszter ur pedig bevezető beszédében, a mikor a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlotta, a ház hazafiságára hMatkozott. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy van! Trubinyi János: Ha a t. túloldal hazafiságból fogja megszavazni ezt a törvényjavaslatot, nekünk kötelességünk hazafias felfogásunkból kifolyólag a törvényjavaslattal szemben a lehető legerősebb oppozicziót kifejteni, (Helyeslés a baloldalon.) mert előttünk az a szempont lebeg és az a hazafias czél, hogy azon iparkodjunk, hogy az adófizető polgároknak fizetőképességét fentartsuk és fokozzuk. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mi haszna lesz az országnak abból, ha az állam létalapját képező osztály, a melynek én a parasztosztályt tartom, elpusztul, tönkre megy? Köztudomású, hogy a haderőnek, vagyis a besorozottaknak nemcsak legnagyobb kontingensét szolgáltatja a parasztosztály, de szolgáltatja a legénységnek anyagát is. Ebből a szempontból a parasztosztály jelentékeny faktor a véderőben és azért jogos a kívánság, hogy a parasztosztály a katonaság részéről nagyobb méltánylásban részesüljön; jogos e követelés annál inkább, mert, sajnos, az egész vonalon látjuk, hogy miképen pusztul a parasztosztály; ma már nem lehet a parasztosztályon segíteni azokkal a szép szavakkal, a melyeket onnan túlról sokszor hallunk, hogy hát segítsünk a paraszton, emeljük ki • nehéz helyzetéből, segítségére csak ugy lehetünk, ha e szép szavakat tettek követik. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) A levegő tele van óhajokkal, törekvésekkel, melyek a szocziális reformokat czélozzák és sürgetik. A legszükségszerübb szocziális reformot a parasztosztálynál kell keresztülvinni első sorban, mert, sajnos, ez az osztály már a véderővel szemben is nagy dekadencziában van. A t. miniszter ur legjobban fogja tudni, hogy a sorozásoknál a parasztosztály évről-évre gyengébb anyagot szolgáltat. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ennek nagyon sok oka van, legnagyobb oka pedig az, hogy a parasztosztály tömegesen pusztul, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) elszegényedik, szegénységében silányan táplálkozik, pálinkái vasra adja magát, ugy, hogy a gyermekek is elcsenevészednek, és a mikor férfikorba jutnak, nem lehet őket a véderőnél^ használni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És mi lesz e tönkrement parasztból? Elzüllött exisztenczia, veszedelmes kozmopolita, legveszedelmesebb szocziáldemokrata. Ha a t. kormány ezeknek a számát akarja növelni, akkor méltóztassék több ily törvényjavaslattal előállani, és a parasztosztály romjain ugy fog ülhetni és keseregni, mint egykor Marius Karthágó romjain. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Figyeljük csak meg azt a statisztikát, a melyet a sorozó járások évenkint kitüntetnek, és látjuk, hogy sok vármegyéből az ujonczoknak majdnem 75 százaléka már Amerikában van. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hoi?; Trubinyi János: Liptó vármegyében és több felső vármegye egyes járásaiban. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tessék a plébánosoknak gondoskodniuk arról, hogy ne menjenek ki. Trubinyi János: Ha a t. miniszter ur görcsösen ragaszkodik e törvényjavaslathoz, nem marad más kötelességünk, mint azokat az embereket az éhenhalástól megmenteni, és őket elküldeni oda, a hol kenyeret szerezhetnek. Azokban a járásokban, a hol a kontingenst nem fogja megütni a besorozottak száma, honnan fogja a t. miniszter ur a hiányzó kontingenst szedni ? Nem ott-e, a hol megvan a kellő anyag ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A hol nincs, onnan venni nem lehet! Trubinyi János: És ki fog szenvedni ezáltal ? Nem-e a parasztos^tály fogja adni a legnagyobb kontingenst? És ugyanazokat, a kik különben rendes körülmények között a sorozásból kiesnek és a birtoknál otthon maradhatnak, fogja elvinni. Honnan szedi ezt a kontingenst? Vájjon a városoknak blazírt és enervált fiatalságából? Vájjon a szegény munkásosztálynak kiaszott tömegéből ? Vájjon azokból fogja-e rekrutálni ármádiáját, a mint méltóztatott egy közbeszólásban mondani, a kik bevándorolnak? Kik vándorolnak be? Egy-két idegen mágnás jön földet venni az országba, hogy annak zsírját másutt elköltse, és a lengyel zsidók jönnek be. Ezekből akarja-e az ármádiáját kiegésziteni ?