Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-197

ím. országos ülés 1903 február k-én, szerdán. 185 hosszú idő múlva érezteti hatását államháztartásunkban, a miből azt a reményt meríthetjük, hogy abban az esetben, ha jobb termések és egyéb viszonyok javulása következtében a helyzetben kedvezőbb fordulat fog beállani, azok a hátrányos hatások, a melyek most már jelentkezni kezdenek az államháztartás körében, nem fognak tartós, nem fognak állandó nyomokat hagyni maguk után.« (Nagy zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Sajnálom, hogy ily hosszasan kellett ezzel a kérdéssel a t. ház becses türelmét igénybe vennem. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: De csak halljuk! Halljuk!) Fel kellett ezt olvasnom, mert az országnak legkMálóbb pénzügyi szakembere, a ki már állásánál fogva is legközvetetlenebbül képes megítélni a gazdasági helyzetet, ily képet fest az ország szine előtt a gazdasági helyzetről. És akkor egy másik tárcza kezelője, alkalmasint felsőbb parancsra, felsőbb körök intenczióit követve s nem a nemzet érdekeit tartva szem előtt, oly követelésekkel lép a nemzet elé, melyek az így lefestett nemzetet ujabb milliók és milliók feláldozására kényszeritik. (Ugy van! IJgy van! a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Annak egyetértésével! Barta Ödön: Szinte kéjjzelem, milyen örömmel adta beleegyezését a pénzügyminiszter! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem vagyunk olyan koldusok, mint önök festik! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Az ország koldus!) Barta Ödön: Meg tudná a t. kormány mondani, hogy mely adatok alapján szerezte azt a bátorságot, hogy e nemzet teherviselési kéj)ességéhez újból kiszámíthatatlan és nem is kiszámított milliókra menő ujabb áldozatokért forduljon? (Ugy van! Uqy van! a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kimutattam! Barta Ödön: Látom. Majd reátérek! Elmondhatják-e önök, t. miniszter ur, hogy mikor ily követelésekkel jönnek a nemzet szine elé, érezték, hogy »mögöttük áll a nemzet ?« (Ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igen! (Nagy zaj és ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön: Hát, t. miniszter ur, ha volnának politikai szemorvosok, akkor a t. miniszter urat arra kérném, hogy politikai rövidlátására keressen náluk orvosságot; mert ez, a mit most mondott, akkora mértékét árulja el a politikai rövidlátásnak, a milyent én ilyen hosszú tapasztalatokkal biró, kMáló képességű politikusnál, mint a t. miniszter ur, nem feltételeztem volna. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát nem áll mögöttük a nemzet, t. miniszter ur. Csak épen hogy nem áll még közvetlenül önökkel szemben. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nyújtsanak a nemzetnek alkalmat, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XI. KÖTET. kérdezzék meg a nemzetet, de nem elburkoltan, hanem nyíltan és világosan, hogy beleegyezik-e, megnyugszik- e az önök kormányzatában, mely erre van alapitva, és majd akkor megtudják, hogy mögöttük áll-e a nemzet? (Ugy van! balfelöl. Felkiáltások: A félhMatalosak igen!) T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nézzük a javaslatot a teherviselési képesség elbírálása szempontjából. Néznünk is kell, akármennyire kellemetlen is esetleg bizonyos köröknek, de a kritikának ki kell reá terjeszkednie, nézzük, hogy minő áldozatokat hozott Magyarország katonailag annak a közösségnek az alapján, a mely alapon önök az országot kormányozzák. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Magyarország védereje az 1867-iki törvény lejtőjén lejebb csúsztatva közössé tétetvén, — nem akarok ezzel a részlettel foglalkozni, csak reámutatok, — ma ugy áll, hogy a hadsereg két szubszidiárius hadsereggel van kiegészítve: Magyarországon a honvédség, Ausztriában a Landwehr; ha tehát azt akarjuk mérlegelni, hogy Magyarország minő áldozatokat hozott haderejére, világos a számítás, miután a két tényezőre adott kiadás ebből a szempontból körülbelül egyjelentőségü. Mert hisz önök a honvédséget is beolvasztották a közös haderőbe, pedig nem az volt a nemzet czélja, ezzel csak a nemzet áldozatkészségét aknázták ki törekvéseik számára. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A czél nem lehetett kétséges! Barta Ödön: Nem akarok ily kitéréseket tenni, nagyon messze vezetne, azért nem reflektálok bővebben a miniszter ur minden közbeszólására, csak rámutatok arra, hogy nem ugy volt, a mikor a honvédségért áldozatokat kívántak; de a hozott áldozatok kiszámitása szempontjából kétségtelen, hogy az u. n. közös hadsereg költségein felül Magyarországon a honvédségért, Ausztriában a Landwehr-ért hozott áldozatokat is számításba kell venni. Az u. n. közös kiadásokhoz, szintén az önök jóvoltából, e nemzetnek egy közösügyi törvény alapján quótaszerüen kell hozzájárulnia, a quótának pedig törvényesen kell megállapittatnia az 1867 : XII. t.-czikk rendelkezéseiben előirt módon, a két állam népeinek egyetértésével; most csak az utolsó, törvényesen legalább fennálló, törvény szerint megállapított quótaadatai-ig megyek vissza, és onnan fogok a t. kormánynak adatokat rendelkezésre bocsátani, a melyekbe nem szeretnek betekinteni, a melyeket azonban mégis bizonyára ismerniök kell. Ezek az adatok talán nem oly közkézen forgók, mint Hieronymi Károly t, képviselőtársam adatai, de mindenesetre birnak annyi hitelességgel, mert szintén a zárszámadásokból vannak nem egyszerűen lediktálva, hanem összeállítva. 24