Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-197
180 197. országos ülés 1903 február h-én, szerdán. tés«-nek megteremtői voltak, emléküknek, — a mennyiben nem élnek, — és ítéletünk igazságosságának tartozunk azzal, hogy eí ne hallgassuk azt az egyedüli mentségüket, a melyet ezen mű megalkotásával elkövetett bűnüknek igényelhetnek, a mely az, hogy ők maguk is azon hitben voltak, — hirdették is, — hogy ha a nemzetet egyszer visszahelyezik az alkotmányos küzdelem terére, a nemzetnek mód és alkalom fog nyújtatni arra, hogy az 1867: XII. és az ezzel kapcsolatos törvényczikkekben elhomályosított vagy részben felfüggesztett jogait, a melyekről a nemzet soha kifejezetten le nem mondott és a melyeknek felfüggesztésébe úgyszólván propter bonum pacis és egy jobb jövő reménységétől áthatva nyugodott bele, szintén vissza fogja vívhatni. Harminczöt év keserű tapasztalatai feküsznek előttünk. A nemzetnek Ítélőképességgel biró elemei, miután életkérdéseikről volt szó, módot és alkalmat szerezhettek arra, hogy meggyőződjenek, igazságuk volt-e ezen feltevésben, beteljesült-e ezen várakozásuk és ezen reménységük, a mely reménységet annak idején a nemzet többségébe beültetve, ezt a kárhozatos művet létesiteniök sikerült. (Ugy van! a szélsőbalok dalon.) Ne hMatkozzanak a t. túloldalon arra. hogy a nemzet időnkint itél, a midőn a 67-es alapon álló kormánynak többséget küld be; nem, ne hMatkozzanak erre t. képviselőtársaim a túloldalon és a t. kormány még kevésbbé, mert önök legjobban tudják, hogy nem a nemzet többsége nyilatkozik meg ilyenformán, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert a nemzet millióinak nincs beleszólása abba, a mihez teherviselési képessége arányában, sőt erejét jóval meghaladólag hozzájárul. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Módja volt ítélni, t. ház, és különösen módja van most a nemzetnek, — egy véletlen találkozás — hogy ime itt fekszik most előttünk az 1867-ben inaugurált, 68-ban megalkotott, 89-ben in peius megkorrigált véderőtörvényjavaslat. Szilveszter éjjelén pedig hosszú hatéves, vagy a jelenlegi kormányelnök ur segédkezése mellett, négyéves vajúdás után hat év óta most másodszor megszületett az a megváltó mű, a mely megváltja talán Magyarországot szenvedéseitől, mert elő fogja segíteni a kimúlását. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Itt fekszik előttünk mind a kettő: a gazdasági és a hadügyi kiegyezésnek dicső műve. A t. ház nem fogja rossz néven venni, ha visszavezetem egy kissé a múltba, egy igazságnak felismerését megkönnyítendő. (Halljuk! Halljiilc!) Az igazság meggyőző erejével hirdette egykor nemcsak ennek a nemzetnek, hanem egyszersmind üzenetként a trónnak, a Szent István koronája viselőjének, ezeket az igazságokat Magyarország aktív politikájának egykori nagy tényezője. Azt mondotta (olvassa): » Állam, a melynek nincs nemzeti hadi ereje; állam, mely nem rendelkezik önállóan pénzügyei felett; állam, a melynek létele nincs diplomatikailag elismerve, s mely ezen körülménynél fogva sem gyakorolhatja a külpolitikában az őt megillető befolyást, sem saját fennállása iránt biztos, sem uralkodója trónja hatalmának és fényének fentartásában és növelésében erős, sem emberiségi és művelődési érdekeknek őrizetére és elővitelére alkalmas nem lehet.« (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem merik önök, t. túloldal, ezeket helyeselni? Hiszen a túloldalon ülő t. képviselőtársaink ugyanazon alapon állanak, a mely alapon állva, ez az államférfiú önöket 15 hosszú esztendőn keresztül ezen jólét országában kormányozta. Arany igazság volt, a mit mondott; arany igazság ez ma is, a mely nem veszített egy szót sem, egy szemernyit sem erejének súlyából azáltal, hogy az illető a hatalom birtokához jutva, vagy azért, hogy a hatalom birtokába jusson, ezen igazságok igazságát megtagadni hajlandónak bizonyult! T. képviselőház! Ez az igazság nem magántulajdon, ez a nemzet igazsága, a mely csak akkor fog elveszni, ha a nemzet fog róla öntudatosan és kifejezetten lemondani. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Elemezzük egy kissé ezt az igazságot. Igaz-e most is, hogy az önök jóvoltából nincs ennek a nemzetnek önálló hadi ereje? A t. honvédelmi miniszter ur ezt bizonyosan nem fogja megtagadni. Igaz-e, hogy ennek a nemzetnek az önök változhatlan politikája folytán nincs teljesen önálló pénzügye? Igaz-e, hogy nincs magyar külügyi képviselete ? Madarász József: Nagyon igaz! Barta Ödön: S igaz-e, hogy a külföldön ezt az ezeréves államot mint provincziát ismerik, mert önöknek még aniryi bátorságuk sem volt, hogy épen olyan módon, mint a hogy annak idején egy abszolút térre lépett uralkodó — alkotmányos kötelességeit cserben hagyva, — notifikálta Magyarország szabadságának elkobzását, notifikálták volna a külállamoknak, hogy Magyarország alkotmányos élete visszaállíttatott. Ezt sem fogják önök megtagadhatni, mert ez tény. Diplomácziánk kint mint osztrák diplomáczia szerepel, és Magyaroszág alkotmányos érájának visszaállítását hMatalosan önök notifikálni nem merték. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szégyen, gyalázat!) T. képviselőház! Ugy bánnak ezzel a nemzettel bizonyos körökben, mint ha csak hagyatékát kellene örökölni részletekben. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ugy bánnak vele, mintha már meghalt volna. Pedig tévednek: ez a nemzet nem halt meg, legfeljebb csak aluszik. Ennek a vitának, a melynek kereteibe igénytelen felszólalásommal csekély tehetségemhez képest beilleszkedni igyekszem, egyik feladata, a nemzet szemét kinyitni, a nemzetet