Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-196

168 196. országos ülés 1903 február 3-án, kedden. nyelv joga honoráltassék, az lett mondva, Hogy az a határozati javaslat, a melylyel a kérdés el lett volna intézve, elégséges, mert a katonai parancsnokságok engedelmeskedni tartoznak, azok tudják, hogy mihez tartsák magukat és ez a garanczia arra nézve, hogy készakarva injuriák nem fognak történni. Viszont a t. miniszter ur is többször kijelentette már itt a házban, hogy a magyar nyelvnek a megtisztelése, a magyar nyelv szuverenitása, a magyar nyelv alkotmányos helye a törvényes kereteken belül a hadseregben szabadon érvényesülhet a magyar kultúrában, csak a katonai szabályok vetnek annak gátat, illetőleg azok a felségjogok czimén gyakorolt jogok, melyek az 1867-iki törvényben statuálva vannak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A hadsereg egységének követelményei! Kapotsfy Jenő: Én azt hiszem, hogy a magyar embernek nem természete a vádolás. De nincs is mód arra, hogy az adatok egész özönével jöhessünk ide, hiszen a hadsereg belső dolgai erős titoktartás alatt intéztetnek. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Dehogy nincs! Kapotsfy Jenő: De az okszerű következtetés jő az ember segélyére, midőn egy kérdést meg akar állapítani, van-e vagy nincs. Teszem azt, egy teljesen magyar ezrednél itt Budapesten — ha a t. miniszter ur kíváncsi reá, megtudhatja — történt most két esztendővel ezelőtt, hogy mintegy 50 önkéntes közül több mint 60 százalék bukott meg, s a megbukottak közül 26 vagy 28 szolgálta a második évet. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Meg vagyok győződve, hogy nem igaz! Kapotsfy Jenő: Ugyanezen ezrednél megtörtént az, hogy önkéntesekkel ablakokat súroltattak, mikor nem volt kirukkolás s őket egyáltalában meg nem engedett munkákra használták. De nem is oly régen volt, épen ezen magyar gyalogezrednél, hogy mint parancsnoki óhaj lett kifejezve — pedig tudjuk, hogy a mit a parancsnok mint óhajt fejez ki, az egyúttal parancs is — hogy a magyar nyelv a társalgásban, a tiszti étkezőben ne használtassák; sőt midőn a könyvtár gyarapításáról volt szó, kimondták, hogy egyáltalában semmiféle magyar nyelven irt munkát ne vegyenek. (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ezt nem tartom lehetségesnek; mesebeszéd! Barta Ödön: Az ilyet nem lehet eltagadni! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kérem az adatokat! Kapotsfy Jenő: Szívesen! Nem is akarom azt említeni, a mit nem én tapasztaltam, de egy képviselőtársamtól hallottam, a ki tartalékos tiszt. Midőn be volt rukkolva és Bruckban az étkezőben magyarul beszélgettek, berohant az ezredes és azt mondotta: Uraim, mit gondolnak? nem tudnék hová lenni pirulásomban, ha valamelyik főherczeg ur ő fensége most megjelennék és azt hallaná, hogy önök magyarul társalognak. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) T. honvédelmi miniszter ur, ha ezen adatok oly hihetetlenek, még egy adatot mondok, a mely még hihetetlenebb. A 16. hadosztály-tüzérségnél egy önkéntest ki is kötöttek. (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) Igaz, hogy rövid időre, mert az instructions-tiszt felszólalt, ez ellen és figyelmeztette a századost, hogy ezt a szabályok tiltják, s akkor fel is oldották, de mégis megtörtént. (Felkiáltások a szélsobaloldalon • Ez már adat! Kurtavasra is veriJc!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha megérdemelte! (Zaj a szélsobaloldalon.) Endrey Gyula: így kell bánni a művelt magyar ifjúsággal? Kapotsfy Jenő : Tudjuk azt mindnyájan, hogy a legközelebbi háborúnak — melyet a Gondviselés minél messzebbre halaszszon — legfőbb és legnehezebb része az lesz, midőn az annyira kifejlődött fegyvertechnika ellen a csapatokat előre kell vinni. Hadügyi irónak a munkájából idézek azt hiszem tehát, igaz, hogy az lesz a jövőne,k legnehezebb problémája, hogy eltekintve mindentől, hogyan lehet annyi morális erőt, hogyan lehet annyi derékséget — mert igy fejezi ki — és férfiasságot kifejleszteni az emberben és a csapatokban, hogy ezt az óriási erőfeszítést kifejthesse, midőn egész erejével be kell neki menni a czél elérésére, midőn egész erejét és minden igyekezetét fel kell használnia, hogy ezt hogyan fogják a tisztek, hogyan fogják a parancsnokok teljesíteni ? T. képviselőház ! Egészen egyszerű definiczió az, hogy a hadsereg két részből áll: legénységből és tisztekből. Az 1867-iki kiegyezés után, kétségtelen dolog, a tisztikar egészen más volt, mint ma, mások voltak a viszonyok, a mint a t. honvédelmi miniszter ur szokta mondani. Ma már, t. képviselőház, a tisztikar sem az, a mi azelőtt volt; nemcsak hogy a katonai intézetekbe is hatol be már világosság, hanem maga a társadalmi életbéli mozgás is egy bizonyos átalakulást idéz elő, a mely az illetőnek gondolkozását, jellemét, nézeteit és a tényeknek, ugy a múltnak, mint a jelennek megítélését egészen máskép alakítja. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A kötelességérzet ugyanaz, a mi volt! Kapotsfy Jenő: De a kötelesség teljesítése nehezebb a tisztnek és még nehezebb annak a legénységnek, a mely a fegyelem mellett ma nem részesül semmi egyéb olyan morális segítségben, olyan morális nevelésben, a melyre neki okvetlenül szüksége van. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az nem áll! Kapotsfy Jenő: Azt mondta a t. honvédelmi miniszter ur vagy egy másik felszólaló, hogy azok a katonák, a kik a szolgálatból távoznak, rendszerint nagy jóakarattal, nagy szeretettel 1 emlékeznek meg arra az időre, a melyet a ka-