Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-195

156 195. országos ülés 1903 január 31-én, szombaton. tani intézetnek? Ez mint tudományos intézet tulajdonképen csak arra volna hMatva, hogy a törvényszéki bonczolásokat végezze, azután egyéb törvényszéki esetekben a megkívánt tudományos vizsgálatokat teljesítse és véleményt mondjon ezekben az esetekben. Azonban, t. képviselőház, ez az orvostani intézet a múltban nem csupán ezen rendeltetési körrel bírt, hanem a körülmények, a viszonyok oda kényszeritették ezen intézetet, hogy sok egyébbel is kénytelen volt foglalkozni. Például, hogy tiszta képet nyerjen a t. ház, csak röviden felsorolom, hogy a rendőri bonczolások, a vizbefult, a talált, az ismeretlen és a ragályos hullák kezelése az intézetet terhelte; azután az oda került hulláknál a halottkémlés, a statisztikai adatok kiállítása, az anyakönyvvezetésre szükséges adatok egybeállítása a legkülönbözőbb hatóságokkal: a törvényszékekkel, a. rendőrséggel, az árvaszékkel, a kerületi elöljáróságokkal, a fővárosi tanácscsal és az egyházi hatóságokkal való levelezés — mindez egy óriási adminisztratív anyagot képez. Hozzájárul a székes-főváros rohamos fejlődése, a mely a munkát hatványozta. És ha meggondoljuk azt, hogy a rákos-kereszturi temetőnek hulla-házában, sőt Újpesten is a rendőri bonczolásokat az orvostani intézet személyzetének kellett végezni: magam is azt mondom, hogy ez a helyzet ilyképen tarthatatlan és legjobban érezte ezt maga Ajtay tanár ur, ki a reformot sürgette is. De én ezen meggyőződésre nem most, a szóban forgó esküdtszéki tárgyalás után jutottam, hanem már hMatalba lépésem óta folyton tárgyaltam az irányban, hogy ez az intézet adassék vissza eredeti rendeltetésének. Már most e dolog rendezésében az igazságügyminiszter, a belügyminiszter, a főváros és számos más tényező volt érdekelve, és ennélfogva nem voltak olyan könnyen leküzdhetők az akadályok. De most már jelenthetem a t. háznak, hogy a kellő eredményeket sikerült elérnem, mert az intézet részéről átengedett egy helyiségben már most a hullafelvételt és kiadást, a főkapitány rendeletére, egy rendőraltiszt teljesiti, kellő számú szolgákkal. Ez már nagymérvű debarrasszirozása az intézetnek. (Helyeslés.) De sokkal nagyobb eredmény az, hogy — az 1903. évi költségvetésből méltóztatnak ezt látni — sikerült egy hullaház építésére, továbbá a temetkezési kápolna költségeire egy összeget felvennem. Ezentúl az összes hullakezelést az uj épületben elhelyezendő rendőri expozitura, kirendeltség fogja teljesíteni. Tehát az orvostani intézet rendeltetésének megfelelően ezentúl csupán a bonczolással, továbbá a törvényszéki és rendőri bonczjegyzőkönyvekkel és jelentések szerkesztésével fog foglalkozni. (Általános helyeslés.) Tehát mindazon intézkedések megtörténtek, a melyek azon, kétségtelenül előfordult visszásságoknak elejét fogják venni: az intézet megszabadul azon terhektől, a melyek tulajdonképpeni rendeltetésével összhangzásban nem is állottak és már most erősen hiszem, hogy a törvényszéki orvostani intézet jól meg fog felelni hMatásának. Ez intézet vezetője, tudom, hogy több körben ellenszenvvel találkozik; hogy mi okból, valóban nem tudom, mert kMáló ember, de magam is meggyőződtem arról,

r hogy egyes körökben ellenszenvvel találkozik. En azonban annál is inkább kötelességemnek tartom igazságot szolgáltatni neki, mert tény, hogy a törvényszéki orvostudománynak ő a valódi megalapítója, hogy neki az igazságszolgáltatás körül rendkívül nagy érdemei vannak. Mondom, ha megteszszük azon intézkedéseket, a melyek segítségével ezen óriási adminisztratív terhektől megszabadul az intézet és tulajdonképeni rendeltetésével foglalkozhatik, az intézet nagyérdemű tanára a jövőben nem gáncsot, hanem elismerést fog érdemelni. (Általános helyeslés.) Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés.) Benedek János: T. ház! Az igen t. miniszter ur két részre osztja az mterpellácziómat és azt mondja, hogy annak egy része személyes jellegű, másik része pedig foglalkozik az intézettel, mint ilyennel, a közérdek szempontjából. Én semmiféle személyi élt mterpellácziómnak nem szántam; nincs is szerencsém személyesen ismerni a törvényszéki orvostani intézet vezetőjét, bár a törvényszéki orvosi tudományok terén tanúsított eddigi munkálkodásáról nekem is van némelyes tudomásom. Itt azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy ezen nyilvános esküdtszéki tárgyalás alkalmával felmerült bizonyítékok alkalmasak arra, hogy ezt az intézetet a közönség szemében oly színben tüntessék fel, a mely nem felel meg ez intézet igazságszolgáltatási és tudományos hMatásának. Ez a soha szem elől nem tévesztendő kötelesség indított engem arra, hogy alkalmat nyújtsak a miniszter urnak egyfelől nyilatkozattételre az általa ismert adatok és tények alapján, másfelől eljárásra az esetben, ? ha a tények előtte ismeretlenek volnának. És mMel az igen t. miniszter ur kilátásba helyezte, hogy ha majd ebben a büntető ügyben a jogerős Ítélet, a minthogy kell is, vele közöltetni fog, és annak indokaiból ujabb világosságot fog esetleg látni ebben az ügyben, és olyannak fogja azt az Ítéletet tartani, a mely fegyelmi eljárásra alkalmas, akkor saját hatáskörében megteszi a kellő intézkedéseket; azért én válaszának ezt a részét igenis tudomásul veszem. (Általános helyeslés.) A mi a dolognak másik részét illeti, hogy t. i. én személyi oldalán támadtam volna meg az intézet vezetőségét, e tekintetben kijelentem, hogy sem nem támadni, sem pedig interpellácziómmal az igazgató magasztalására, neki nyújtandó elégtétel adására alkalmat adni nem kívántam. Nem kívántam annál kevésbbé, mert azok az adatok, a melyek nyilvánosságra jutottak, cseppet sem alkalmasak arra, (Igaz! ügy