Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-195

195. országos ülés 1903 január 31-én, szombaton. 153 hogy a német vezényszóval vezényelt császári és királyi közös hadsereg és a magyar vezényszóval vezényelt m. kir. honvédség a legnagyobb eredménynyel együtt operáltak. Végre háború esetében ki van zárva annak lehetősége, hogy az összes corps-ok, hadtestek együtt legyenek, együtt vonuljanak fel, mert ha együtt is vonul fel osztrák és magyar hadtest, azok egymás kommandóit hallani nem fogják. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Épen ezért azt tartom, hogy csakis áliirügy az, a mikor hMatkoznak arra, hogy az egységes vezérlet elve kizárja a magyar ezredeknél a magyar nyelvnek szolgálati nyelvvé tételét, mert hiszen maga a »viribus unitis» sem egységes hadsereget jelent, hanem különböző, de egy és ugyanazon czélra működő egyesült hadsereget. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Annak a nagy czélnak szolgálatában, hogy szüntessük meg a nemzeti érzés nélküli hadsereget, két követelmény teljesítése parancsolólag lép előtérbe. Az egyik az, hogy a közös hadseregnek Magyarország területén elhelyezett ezredei és összes csapattestei szolgálati nyelve a magyar legyen, a másik pedig az, a mi ezzel szorosan összefügg, hogy a közös hadseregben szolgáló tiszteknek meg kell adnunk az állampolgári jogokat, de viszont tőlük meg kell követelnünk az állampolgári kötelességeket. (Élénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) Ebben az utóbbi irányban van szerencsém benyújtani határozati javaslatomat, a mely a következő: » Határozati javaslat, Mondja ki a képviselőház, hogy a kormány az önálló magyar hadsereg felállításának idejéig megfelelő intézkedéseket tegyen a tekintetben, hogy a véderő mai szervezetében a közös hadseregnél Magyarország területén elhelyezett csapataihoz tisztekké ezentúl csak magyar honosok neveztessenek ki, a jelenleg tényleges szolgálati viszonyban lévő nem magyar honos tisztek pedig az Ausztria területén lévő csapattestekhez való áthelyezés következménye mellett záros határidő alatt köteleztessenek a magyar állampolgárság megszerzésére.« (Elénlc helyeslés a szélsöbaloläalon.) Ezen határozatnak csak rövid indokolásául bátor vagyok fölhozni annyit, hogy épen a mostani vita alkalmával a közös hadsereg tisztikaráról két irányban hallottunk véleményt mondani. Az egyik vélemény volt b. Solymossy Ödön képviselőtársamé, a ki azt mondotta, hogy ő neki a katonatisztek panaszkodtak azért, hogy bár testesíől-lelkestől szolgálják a hazát és bár mindenüket koczkára teszik, nem részesülnek semmiféle elismerésben; a másik vélemény, a mely Komjáthy Béla t. képviselőtársamtól eredt, az volt, hogy a közös hadseregbeli tisztek nem tudnak egyebet, mint gúnynyal, lenézéssel beszélni a mi nemzeti multunkról, egyszóval kicsinyelni állami létünket és polgári társadalmunkat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) KÉPVH. HAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. Ha kutatjuk, hol van az igazság, annyit kell mondanunk, hogy mindkét élettapasztalat igaz, azonban általánosítani egyiket sem lehet. Mert a mint botorság volna a közös hadseregbeli tisztek mindegyikéről azt mondani, hogy szeretettel csüng a magyar államon, a magyar hazán, ép ugy igazságtalanság volna azt feltételezni róluk, hogy csupa Dinstli, ftüsstow, Janszky és Uzselácz valamennyi. A megoldást abban találom, hogy át kell alakítani a tisztikarnak szellemét, és pedig olyképen kell átalakítani, hogy el kell onnan távolítani a rossz érzelmű elemeket. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Kötelezzük őket a magyar honosságnak, a magyar állampolgárságnak megszerzésére, és mint művelt, gavallér úriemberekről kell, hogy feltételezzük róluk, hogy fogják tudni azt, hogy az állampolgári jogok gyakorlása a haza iránt milyen kötelezettségekkel jár. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) T. ház! Még csak egy szempontot akarok röviden megemlíteni, (Halljuk! Halljuk!) mely szempont szintén arra kell, hogy késztesse a t. házat, hogy ezt a törvényjavaslatot el ne fogadja. Ennek, a fegyveres erő erősítésére szolgáló törvényjavaslatnak visszautasítása legyen az első vétó, a melyet a magyar törvényhozás a fegyveres erőnek folytonos készenlétben tartása ellen kimond. Én nem abban látom a katasztrófát, ha e törvényjavaslat el nem fogadtatik, hanem igenis ennek a fegyveres erőnek folytonos erősbitésében, a mely nemcsak hazánkat, hanem az összes európai államokat előbb-utóbb a katasztrófa örvényébe sodorja. Ez az állig való fegyverkezés az, a mely lehetetlenné teszi az államoknak, hogy az anyagi jólét emelése és a szellemi művelődés terjesztése körüli feladatukna E megfelelhessenek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Az egész emberiségnek, az emberi társadalom rendeltetésével ellenkezésben van ezeknek az irtózatos nagy hadseregeknek fentartása. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Épen ez az, a mi a védekezésnek hamis ürügye alatt a nemzeti vagyon elpusztulásához vezet és eltereli az áüamot tnlajdonképeni czéljainak megvalósításától, a földmívelés, az ipar, a kereskedelem, a vallás és erkölcs, a tudomány és művészet nagy érdekeinek istápolásától, tehát voltaképeni igazi hMatásának méltó betöltésétől, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Ezekben óhajtottam röviden összegezni azokat az indokokat, a melyeknek alapján a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloläalon. A szónolcot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! Az idő előre lévén haladva, miután a mai napon két interpelláczió is nyújtandó be, a tárgyalást itt félbeszakítjuk. Előbb azonban méltóztassék a kedden délelőtti tíz órakor tartandó legközelebbi ülés napirendjét megállapítani. Ennek a kedden tartandó ülésnek napirendje volna a most félbeszakított